Zspider alkotói blog

Kezdjük talán a legnagyobb hírrel:

Secret Wars: Írja Jonathan Hickman és rajzolja Esad Ribic. 12 részes, azaz egy éves képregény event, aminek a során úgy fest minden realitás veszélybe kerül. Ez az író eddigi Avengers és New Avengers történeteiből emelkedik ki. Mindkét sorozatban, mióta az író írja őket erősen visszatérő elem lett a realitások halála. Jelenleg a címek időt ugrottak 8 hónapot, pontosan a Secret War előtti eseményeket mesélik el. Bár az első borítón nincsenek X-men szereplők a kiadó megerősítette, hogy a mutánsok fontos szerepet fognak betölteni a történetben.

Volt még több Marvel bejelentés, de még nem hivatalosak, hanem a képregényboltoknak szóló konferencián mondtak pár szót. Majd a hétvégén lesznek bejelentve és akkor írok is ezekről.

Dynamite hírek

Legenderry, a Dynamite kiadó szuperhőseinek steampunk alternatíváinak kalandjait elmondó 7 részes mini volt, amit Bill Willingham írt. Most még ír több one-shotot a világban. Először hármat jelentettek be, de rajzolót nem mondtak. Ezek a Green Hornet, Vampirella és Red Sonja

Bővebben a cbr-en

A 45 éves, de még mindig szexi Vampirella most fogja ünnepelni a 100. számát, ami 48 oldalas extra lesz és januárban jelenik meg. Az írók: Eric Trautmann, Brandon Jerwa, Mark Rahner, Nancy A. Collins és Tim Seeley. Rajolók: Francesco Mann, Dave Acosta, Eman Casallos, Jim Terry, és Javier Miranda-Garcia.

Bleedingcoolon bővebben

Vertigo egy alkiadója a DC comicsnak. Itt felnőtteknek szóló főleg horror képregények jelenek meg, mint a Hellblazer, Fables és Sandman.

- Clean Room: Gail Simone és Jonathan Davis-Hunt közös horror projektje.

Angolul cbr-en

- Tim Seeley is kicsit túl vállalja magát mostanság Batman Eternal, Grayson, Hack/Slash, Sundowners és Revival mellé új horror sorozatot indít. Marley Zarcone fogja rajzolni és Effigy címet kapta. Egy gyermektévésztárról szól, aki egyre mélyebbre süllyed a tévésorozata után, ahogy idősen már senki sem keresi őt.

Interjú Seeley-vel róla

Túl rég beszéltünk Tim Seeley-ről ugye? Tegnap óta még új képregényvonalakról sem volt szó. gyorsan javítunk ezen. Heavy Metal, Kevin Eastmen résztulajdonában lévő amerikai és európai képregénymagazin saját sorozatokat indít és az első ciműk Seeley Image sorozatának a Hoax Huntersnek a második szériája lesz.A sorozat, amiben egy csapatnyi tévés próbálja elfedni és lassan adagolni a világnak azt, hogy a 20. és 21. század legendái igazak, sőt, sok maga is a stáb tagja.

IDW a képregény kiadó főleg licensz jogokat tart meg, de több alkotó, mint Steve Niles és John Byrne is itt adják ki a szerzői kiadványaikat.

- Jelenlegi X-akták képregényük az X-files Season 10-ből egy spin-off sorozat indul, ami ugyanúgy egy létezett tévésorozat adaptációja. A Millennium az X-akták spin-offja volt és most ugyanígy a képregényben felvezetik majd saját lábaira állítják a címet. A sorozat ex-FBI ügynök, Frank Black történeteit követi, aki képességével lát a gyilkosok szemével és letudja őket így vadászni.

Interjú az íróval a képregényről

- Az elmúlt években a GI Joe képregényeket alaposan felrázta az IDW. Kobra Vezér halálával, az új vezér felemelkedésével és most GI Joe bukását egy új mini kíséri: Sneakeyes agent of Cobra. Mike Costa írja és Paolo Villanelli rajzolja a Joe-k néma nindzsájának pálfordulását.

Valiant a harmadik inkarnációja a képregénykiadónak az eredeti Valiant képregényhősöket támasztják fel remek írók és rajzolók társaságában. Már bejelentettek egy féléves programot, ami során minden hónapban új címmel bővülnek, de a con-ra is hagytak hírt.

- Quantum and Woody Must Die! első része januárban indul. A négy részes mini a Quantum and Woody című szuperhős paródia hőseit követik az utolsó(?) kalandjukra.Az alkotók: James Asmus és Steve Lieber

Aspen Comics Michael Turner alapította képregénykiadó, ami halála óta elégé csendben volt. Mostanság havi 1-2 képregényük jelenik meg, de ez drasztikusan megváltozik azzal, hogy felvásárolták a Big Dog Inc kiadót. A BDI kedvenc leírásom szerint egy mini-zenescope, főleg erotikusabb és véresebb történeteket adnak ki és marketingjük arra fekszik rá, hogy minél szebb borítókat adjanak a kiadványaikhoz. Remélhetőleg  a közös munka hasznára válik a két kiadónak, hisza BDI havi 5-6 akár tíz képregényt is kiadott és az Aspen mindig is elismert volt a minőségi műveikről. Első közös kiadványuk egy újra kiadása lesz a nagy sikerű Shahrazad képregénynek.

A New York Comic-con az Egyesült Államok második legnagyobb képregényes rendezvénye. persze, mint minden con mérete főleg más (mozi, tévé, stb) bemutatóktól ilyen nagy. Mégis Ez ennek az évnek az utolsó komolyabb conja amikor a képregény kiadók nagy bejelentéseket tesznek. Ezek főleg a Január és tavaszra vonatkozó hírek lesznek.

- Már az SDCC alatt szóltam, hogy Todd McFarlane szeretne a kedvenc karakteréhez a 250. számban "sztár alkotókat" behozni. A borítót Greg Capullo rajzolja (aki a Spawnon kezdte és most a Batman sorozat fantasztikus rajzolója), a sorozatot pedig Brian Wood fogja írni és Jonboy Meyers fogja rajzolni.

TITAN COMICS: Titan egy angliai képregény kiadó, ami például Doctor Who képregény adaptációkat is kiadja. Új címeket kapunk tőlük igencsak nagy nevű alkotókkal.

- Rivers of London: Ben Aaronovich regényeinek világában játszódó képregény, amit együtt ír Cavan Scott-tal és Matthew Dow Smith illusztrálja.

- Death Sentence folytatása (a képregény, amit Mark Millar a legzseniálisabbnak nevezett), Montynero írja és Martin Simmonds rajzolja

- Johnny Red: Garth Ennis újra második világháborús története ír, most egy vadászpilótáról és Keith Burns rajzolja.

- Norman: sötét komédia egy sorozatgyilkos gyerekről Stan Silas-tól.

- World War X: Szörnyekkel tlei sci-fi Jerry Frissen-től és az Abe Sapien rajzoló Peter Snejbjerg-től

- Akció komédia: Charger; Andrew Gaska írja Miki rajzolja és eddig ez kedvencem. Egy epikus történet egy fiúról, akinek vissza kell juttatnia a barátnője telefontöltőjét, ha valaha voltál kapcsolatban áttudod érezni.

 -Anathema: Rachel Deering és Chris Mooneyham. Hammer horror filmeket idéző történet.

- Made Man: Fred Van Lente és Dennis Calero maffiozó-sci-fije.

- Titan adja ki a Michael Moorcock adaptációkat. Deluxe Library verziót készítenek az Elricből.

CBR-ren a többi kép és borító

Archie Comics: A képregény kiadó legendás, hogy mai napig a kisboltok újságos standján tartja a lapjait, amiknek nagy része a nevüket is adó Archie és annak barátainak kalandjairól szól. Ezek könnyed fiatal, tini komédiák, de az elmúlt évben több 18 éven felüli (Afterlife of Archie és Sabrina) vagy egyszerűen nagyon felnőtt tartalmú (Life of Archie) kiadványuk is volt.

- Archie vs Predator: Azt hitted az volt morbid, amikor a teknőcök vagy Megtorló találkozott Riverdale lakosaival? Neeem... Alex de Campi, a Grindhouse horror minik írója és a veterán Archie rajzoló, Fernando Ruiz alkotják ezt az őrültnek hangzó négy részes minit (és az író szerint őrület is lesz)

- Dark Circle: A Red Circle az Archie kiadó próbálkozása volt a szuperhős iparba, amit az elmúőlt évtizedekben átadtak a DC-nek, áma jogok haza tértek így sötét revampbana hősök újra megjelenek. Az új címek:

- THE BLACK HOOD: Duane Swierczynski és Michael Gaydos. Sötét durva akció krimi, mint az X, amit a dark horsnál ír Swierczynski.

- THE SHIELD: Adam Christopher és Chuck Wendig írja és David Williams rajzolja. A jelmezt új szereplő kapja meg, de a kalandok maradnak a klasszikus stílusban.

- THE FOX: Dean Haspiel, Mark Waid és Jose Villarrubia. A Róka őrült kalandjai.

Az SDCC után már írtak erről

- Ez még Con előtti hír, de Mike Mignola új szereplővel bővíti a Hellboy világot mikor megjelenik a Frakenstein Underground miniben a Frankenstein szörnye. A szörny már szerepel persze, de most saját sorozatot kap, amit Ben Stenbeck rajzol.

Interjú róla

- Mivel Cullen Bunn véletlenül ráért félpercre mikor nem írja Magnetot, Lobot, Sinestrot, Sixth Gunt, Helheim Miniket, Godzillát és még pár sdolgot, amit hitelen nem jutt eszembe akkor új minisorozattal bővíti a szerzői kiadványát. The Sixth Gun: Dust to Dust rajzolója a Mignola képregények veteránja Tyler Crook , aki amúgy is néha beugrott a fősorozatba segíteni.

DYNAMITE: Armies of Darkness, Chaos Comics kiadványai, Vampirella, stb. Licensz jogok átvételével új életet lehelnek régi képregény hősökbe vagy életben tartanak népszerű, de már megszűnt tévésorozatokat/filmeket.

- A King COmics 100 évvel ezelőtt alapult kiadó volt, akik sztripeket adtak ki. Az évszázados fordulót ünnepli a kiadó azzal, hogy a népszerű karaktereik saját miniket kapnak.

- Flash Gordon: Ben Acker, Ben Blacker és Lee Ferguson. Kérdezzétek meg a Queen együttest, Gordon megment mindannyiunkat. A sci-fi kalandor mostani sorozatát amúgy Jeff Parker írja.

- Mandrake the Magician: Roger Langridge és Jeremy Treece. Az egyik első mágus figura történeteit láthatjuk.

- Prince Valiant: Nate Cosby és Ron Salas. Artúri legendákban játszódó lovagi történet.

- The Phantom: Brian Clevinger és Brent Schoonover. A dzsungelvédelmezője, a legendás fantom, aki a magyar újságárusoknál is járt.. az egyik első jelmezes hős.

- Jungle Jim: Paul Tobin és Sandy Jarrell. Jim sötét eredete... az ember, aki olyan veszedelmes, mint az erdő, amiben él.

- Red Sonja: Vulture’s Circle: mini, amit Nancy A. Collins (Vampirella) és Luke Lieberman (Queen Sonja) ír és a rajzoló Fritz Casas (Blood Queen) ábrázolja.

- Captain Victory and the Galactic Rangers: A Jack Kirby újra indított minijének zárásához (amit Joe Casey ír) Nathan Fox az állandó rajzolója mellé több rajzoló beszáll: Benjamin Marra, Dan McDaid, Jim Mahfood, Michel Fiffe, Nick Dragotta, Tradd Moore és Grant Morrison. Bizony Morrison újra rajzolni fog.

Bővebben a newsarama oldalán

Black Mask Studios: új kiadó, amit Brett Gurewitz (Bad Religion), Matt Pizzolo (Occupy Comics) és Steve Niles (30 Days of Night) alapított. Bejelentette a második hullámot a címekből.A kiadó egyik fogása, hogy lemezboltokban is árusítják a képregényeket, mint az alkotók is jelzik a képregények elégé a sötétebb irányba mozdulnak el.

- SINATORO: Grant Morrison és Vanesa Del Rey. Morrison személyesebb alkotása az életről, halálról és amerikáról.

- SPACE RIDERS: Fabian Rangel Jr. és Alexis Ziritt. Kirby stílusában készült őrült metal sci-fi akció.

- OUR WORK FILLS THE PEWS: Vita A. és Matthew Rosenberg írja, Yasmin Liang rajzolja. Egy sötét jövőben Amerika táborokba zárja a más rasszokat és szexuális preferenciával rendelkezőket. hősünk egy meleg fekete férfi, aki csak azért nincs táborban, mert az a dolga, hogy vadásza az országa által deviánsnak jelölteket.

- X’ED: Tony Patrick és Ayhan Hayrula. Sci-fi thriller olyan telepatákról, akik a tudatodat meg szállva vadásznak a démonaidra.

- YOUNG TERRORISTS: Matt Pizzolo és Amancay Nahuelpan. Igazi anarhista összeesküvő sztori a fight club hangulatában rejtélyes kormány összeesküvésekkel.

- THE DISCIPLES: Steve Niles és Christopher Mitten. Szellemtörténet a horror író mestertől.

- LAST SONG: Holly Interlandi és Zoe Chevat. Vérbeli rock képregény, nem párhuzam, hanem szó szerint egy nosztagia út a rock életérzésről. 

- MAYDAY: Curt Pires és Chris Peterson. Hunter S. Thompson stílusban elmesélt delíriumos akció képregény.

- TOE TAG RIOT: Matt Miner és Sean Von Gorman. Zombi punk együttes egy véres-beles komédiában.

- WE CAN NEVER GO HOME: Matthew Rosenberg, Patrick Meaney és Josh Hood. Szuperhumán fordulat a klasszikus tini romantikán.

- TRANSFERENCE: Michael Moreci és Ron Salas. Elit titkos ügynökök, akik időutazással intézik el az ügyeiket és valószínűleg őket is befolyásolja valaki.

- GODKILLER: Matt Pizzolo és Anna Muckcracker Wieszczyk. halott istenek, technomágusok egy őrült poszt-apokaliptikus sztoriban.

- CRITICAL HIT: Matt Miner és Jonathan Brandon Sawyer. A szuperhősök nem jelmezt hordanak, hanem símaszkot, de mi van akkor, ha lassan függőjévé válnak az ember vadászatnak?

- PIROUETTE: Mark L. Miller és Carlos Granda. A Bohóc Hercegnő elszökik őrült szörnyetegekkel teli cirkuszából, de az üldözik...

- LAST BORN: Patrick Meaney és Eric Zawadzki. Mi van a nagy bumm, az életet teremtő első robbanás, nem az első és mi van, ha nem is az utolsó?

Bleedingcool-on bővebben, mindhez borító

A halál legszexibb avatárja új otthont talált. 2005 óta Brian Pulido legismertebb alkotása Lady Death a Dynamite kiadónál jelent meg. Most márciusban a Lady Death: Apocalypse minivel távozik és a rajzoló új maga alapította Coffin Comics első figurája lesz.

Olyan félelmetes ez a cím. Egy város, ami meghalt. Nincs benne semmi élő. A gondolat önmagában egy horror, de ha valakinek végig kell járnia ezt a holtakkal teli várost? Az már tényleg félelmetes.

Holt Város

A ló patái kopogva léptek a fahídon és a lovas türelmetlenül kereste a kapuőröket, akiknek a vámot kellett volna fizetnie. A város bejárata kihalt volt. Az úton se látott kereskedőket vagy földműveseket így még inkább furcsállta a dolgokat, de nem hagyta, hogy bizalmatlansága elrémissze.
A lovag beérve érezte a város bűzét, az eső rég nem mosta el azt, amit az emberek hanyag módon kiöntöttek az utcákra. Az első lóitatónál kikötötte a hátasát és megsimogatta a fejét miközben levette róla a pajzsát.
A sárga ló nyugodtan pihent és élvezte gazdája kényeztetését, majd az felvette a pajzsát a hátára és körbe nézett a kihalt utcákon. Sehol nem hallotta gyerekek kacaját, szekerek nyikorgását, harang kongását vagy öregek vitáját.
- Maradj.
Parancsolta a férfi és megindulva jobbját a kardja markolatára rakta. Lassan indult meg az utcán mikor a ló a vízért hajtotta volna a fejét két nagy szippantás után elrántotta azt. A vízből egy levágott emberi fej emelkedett fel.
István hajolva nézett be a pékség nagy ablakán, de ott sötét volt. A másik oldalt a cipész kihalt boltja állt, aminek ajtaját a szél mozgatta csak.
- Van itt valaki?
Kérdezte a lovag kedvesen, de nem érkezett felelet. Tekintette a templom felé fordult és rájött, hogy ha bármi is történt az emberek oda menekültek. Kevés vértet hordott magán hisz nem várt támadást, de keze végig a markolaton maradt. Az üres lakások mind kihaltak voltak. Pár nyikorgó ablakon és ajtón kívül csak a saját kopogó lépteit hallotta a férfi.
Gondolatai elkalandoztak közben, mert nem tudta elképzelni mi történhetett itt. Fekete halál? De nincsenek rohadó tetemek. Támadás? Hol van a győztes fél, de ha törökök voltak, akkor miért nem égették fel a várost? Egyik válasz sem magyarázta meg az itt történteket.
Az egyik nyitott ajtónál megtorpant egy véres nyusziszerű varrott babát látott meg az ajtófélfánál. Kardját kivonta és újra körbe nézett. Az ajtónak volt egy apró csengője, hogy hallják, ha valaki belép. Ez most a széltől lelkesen csörgött. Az erős férfikéz rámarkolt az ajtóra és megfogva az kitárta rendesen.
A lenyugodni készülő nap fénye is betöltötte a lakást, ahol a férfi vért látott és harc nyomait. Széttört asztalok és székek. Kardjával félre söpörte a romokat, hogy lássa, van e alattuk valami, de csak egy kezet látott meg. Undorodva hátrált meg és lépett ki a házból.
Odabent egy ember keze volt leszakítva. Állatok vagy vademberek tennének ilyesmit csak. A lovag fején átfutott, hogy tán a mesék a vámpírokról és a vérfarkasokról igazak lennének? Kardját két kézre markolta és rémülten nézett körbe. Még mindig üres utca fogadta csak őt. Kihúzta magát és lassan elrakta a kardját. Nem tudta mi történik, de azt igen, hogy nem szabad innia vagy ennie az itteni vízből és ételből ameddig a végére nem jár. Rémülten jött rá, hogy lovát a víznél hagyta hátra így rohanva indult vissza érte.
Mikor a lovag visszaért a kantár darabjai lógtak a fán, de a ló már nem volt ott. A férfi komoran sétát oda és fogta meg a bőrszíjakat. A távolban semmit sem látott. A hűvös esti szelet érezte az arcán és félre söpörte a tincseket az arcából. Hangot keresett, de csak pár csendes nyikorgást hallott. Ajtókat és ablakokat. A kantár maradékát félre dobva ismét megindult a városba.
Az utcákon senki sem volt, pedig a lovag már pár patkánnyal is megelégedett volna, de még azoknak se volt nyomuk. Az utca pora forogva táncolt az utca közepén, amikor a férfi meglátta ismét a pékséget. Az ajtót a kardjával tolta be, de itt is csak egy embert látott, széttépve. A szagtól undorodva lépett ki onnan a lovag és hátrált egészen a másik ház faláig. A feje kavargott. A gyomra összerándult majd öklendezve kezdett köpködni. A száját letörölve látta a szürkült bőrét. A remegő kezét figyelte egy kicsit, majd ökölbe szorította azt és koncentrált ameddig abba nem hagyta az önkénytelen mozgást. A remegés fokozatosan elmúlt és a lovag elrakta a kardját.
Lassan sétált be az egyik több szintes házba, a lépcsőn egy ember volt, aki magába szúrta kését. Az első emeleti szobában egy család lehetett és három testet talált, de a kislánynak elvágták a torkát, az asszonynak csúnya sebei voltak egy késtől és a férfi feje be volt törve. A lépcsőkön további holtak voltak. Ketten a lépcsőn gurultak le és törték a nyakukat. A másodikon a szoba üres volt, de olyan bűz áradt onnan, hogy a férfi be se lépett inkább. A harmadikon, az ajtón kaparások voltak és ütések nyoma, pár helyen még vérfoltok is. Mikor megnyomta az ajtó nem nyílt. Elzárták valamivel így hátra lépve pár erősebb rúgással tört be. Az ajtó elé székeket raktak még magát az asztalt is. A sarokban két öreg ölelte egymást.
- Jól vannak?
Kérdezte, de nem jött válasz. Közelebb lépett, de az öregek meg se mozdultak. Mikor eléjük térdelt látta, hogy a pár már nem él. Szomorúan hajtotta le a fejét előttük, de ekkor a hölgy szája mozogni kezdett. Ő közelebb hajolt, kezével megérintette a hölgy arcát.
A szájból ekkor bogarak másztak ki az ajkán. A lovag ijedtében hátra esve ült le a földre majd tolta el magát egészen a székekig. Hevesen kapkodta a levegőt és a fejét fogta. Ekkor látta, hogy az egyik rovar a kezére került. A kezét rángatva próbálta lerázni a dögöt magáról. Mikor sikerült felugorva rohant ki a szobából. A lépcsőn olyan gyorsan rohant le, hogy a falnak csapódott és érezte a világ megfordul vele.
Émelygett és a feje és a világ olyan folyékonynak tűnt. Léptei lassúak és bizonytalanok lettek. Sokkal jobban megtartotta a távolságot a holtaktól. A korláton nem érintette meg azokat a pontokat, ahol a fán bebarnult vérfoltok voltak. Kiérve érezte a hidegebbé vált szelet és köhögni kezdett. Az oldala már fájt tőle. Annyira köhögött, hogy az lassan öklendezésé vált, így kénytelen volt oldalra köpni azt, ami szájába került.
„A templom!” Jutott ismét eszébe a lovagnak. Ha bárhol hát ott lehetnek túlélők. A hűvös szél miatt köpenyét jobban magára húzta. Pár bizonytalan lépés után végre sikerült újra természetesen járnia és megindult befelé.
A fehér torony már messziről elárulta a templom helyét. Az öreg harang szótlanul lógott ott, a lovag úgy érezte az is meghalt a várossal együtt. A kapu felé haladva a rosszullét ismét fogta el és a falnak kellett dőlnie, hogy ne zuhanjon azonnal a földre. Az öklendezés már kevés volt és kénytelen volt elhányni magát. Ahogy a keze a szája elé került rettegve gondolt bele, hogy most szentségtelenítette meg egy templom falát. Szégyenkezve gondolt bele mit tesz vele ez az őrült hely. Miféle pokol az, ami ily alantas tettekre kényszeríti őt? A gondolatait egy erősebb széllökés zavarta meg. A hideg szél a csontjába mart és a férfi szinte a fal mellett kúszva érte el a kaput. Nehezen nyomta őket, hogy végre kitáruljanak.
Halottak. A padok soraiban ülök mind holtak voltak. A Szent Könyv a pódium oldalán, a földön volt. A lovag szótlanul ment végig a sorokon egészen a pódiumig, hogy felvegye a fekete könyvet. Finoman felemelve csukta be és rakta Jézus szobra elé. A gyertyák már csonkig égtek.
A lovag térdre borult a szobor előtt és fejét előre hajtotta. Kezeit imádságra kulcsolva könyökölt az asztalon. A világ egyre homályosabb lett és a rosszullét állandóvá vált. A holtak bűze gyomorforgató volt, de a lovag nem hagyta magát. Nagy levegőket vett majd felnézett a szoborra. Ahogy a nap fénye lassan elhagyta a templomot úgy sötétedett be a lovag előtt is a világ. Minden erejével koncentrált miközben imádkozott. Az imát csak ismételgette miközben érezte lassan elájul:
- Mi Atyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod. Legyen meg a Te akaratod.

A lovag hirtelen riadt fel. Fejéhez kapott és látta pár gyertya még él, de viasz testük ében. Értetlenül nézett körbe, kereste ki gyújthatott gyertyákat, de senkit se látott. Majd egy nyikorgó hangra lett figyelmes és az oldalsó ajtón egy apáca ruhás alakot látott meg.
- Nővér! Jól van?
Kérdezte a férfi és közelebb lépett, de a lehajtott fejű nő kezeit összekulcsolva lassan sétált felé.
- Nővér? - szólította meg ismét az apácát a lovag és keze a kardja markolatára csúszott. A nő nem szólt, de már csak lépések választották el őket egymástól. A lovag kicsit előre hajolt és lássa a nő holt arcát. Beesett szemeit, aszott és száraz szemeit.
A nő ekkor hörögve rontott a férfi felé, aki karmos kezeivel, mire az ösztönösen kardját előrántva vágott felé. A hasítás után az alvadt vér oltotta el az egyik gyertya fényét és a test térdre borult, majd oldalra zuhant. A fej koppanva landolt a pódium szélén majd annak pár lépcsőfokán gurult le a padok közé.
A férfi fuldokolva vette a levegőt és nézte a véres kardját. Hitetlenül kereste a magyarázatott. Zavarodottan figyelte a lefejezett testet és magyarázta magának, hogy az már nem volt ember. Jézus szobrához fordul, de annak a szemén vér volt, ami lassan folyt le az arcán. Ismét furcsa hangokat hallott meg a lovag és megfordulva látta, hogy a tetemek lassan ropogva mozgolódni kezdenek. Esetlenül szinte, mintha nem is lettek volna élő emberek kúszva-mászva indultak meg a padokon át és azok, akik oldalt kiestek a földön meg felé.
- Nem! – üvöltötte a férfi és a kardját két kézre markolta. – NEM!
Üvöltötte és az első érkező tetemnek – ami a pódium lépcsőjén kúszott fel - hasította le a feje tetejét. Majd vadul kezdett vagdalkozni a minden irányból érkező holtak serege felé. Érezte, hogy a tömeg lassan felemészti. Így már rúgva tartotta el őket végül a pódiumon lévő asztalokat borította a tömegre. Ezzel nyert pár pillanatnyi szabadságot, de ekkor hátulról az apáca fejetlen teste karolta át a nyakánál. Ösztönösen hátrált a falnak, hogy pár ütés után a test eleressze. A tetemektől már nem is látta a templom többi részét. Üvöltött egyet akár a büszke oroszlán, aki területét védi a vadaktól, majd rohanva rontott a tömegnek és vágott át köztük.
A rohama első léptei után egyre bizonytalanabb lett. A tömeg nem akart fogyni szinte már csak karokat látott mindenhol, amik felé nyúltak. A ruháját tépték, a vértjét rángatták. Vágni akart, de a kardja már megakadt a tömegben. Nem bírta mozgatni és érezte, hogy ha nem engedi el ő maga is meg kell, hogy álljon. Gyűlölte a gondolatot, de így tett és a kardja lassan elveszett a tömegben. Ő maga még pár lépést tett majd érezte, ahogy megragadják a karjait. Lépni akart, de már a lábait és elfogták. A haját húzták hátra és a rohadt mancsok már az arcát fogták. Akaratlanul kezdett könnyezni a lovag és próbált szólni, de már nem volt képes.
Érezte a sötétséget, ami elnyeli őt. Érezte a hideg halált. Minden fagyos lett. Hideg és a sötét, akár a pokol. A lovag becsukta a szemeit és elfogadta a sorsát.
Hiába voltak csukva a szemei mégis látta a fény, ami a kapuból áradt. Szemeit kinyitva látta, a kitárt kapukat, amiken át vakító aranysárga fény töltötte be a termett. A fény az arcát érve melegítette azt és ettől mosolyra fakadt. A kapuban ekkor két alak jelent meg. Vértjük csillogott a fényben és ők büszkén vonultak be. A holtak kezeikkel takarták a szemeiket a fény elől és sziszegve nézték a párost, akiknek puszta közeledte is eltűntette a holtakat. Az angyalok egyikénél lángoló fegyver volt, egy pallos. Az ezüst vértes kerubok puszta ittléte elsöpörte a holtak seregét. A páros megállt a lovagnál és az egyik fölé hajolt.
- Él.
Mondta a lovag a társának és átadta neki a fáklyát. A másik megigazította az szája előtt a ruhákat és undorodva nézte a rengeteg testet.
- De még mindig álmodik. – morogta válasznak.
- Hihetetlen – ámult térdelő férfi és megérintette a lovag izzadt homlokát. – Egy várost győzött le a kór, de ő túlélte.
Mondta elismerősen a lovag és felállt a pódium lépcsőjén elfekvő István lovagtól, aki csak mosolygott az álmainak angyalain ebben a holt városban.

Íme a Horror Hava 2! E hónapban csak hetente pár (1-2) novellát vagy esszét fogok nektek írni. Kérlek titeket osszátok meg ezeket másokkal is, ha tetszettek. Jó szórakozást.

Életem első novellája a Sötét Mosoly volt. Ezt itt olvashatjátok el. Ez a novella sokat jelent nekem. Ez volt az eső, amikor igazán éreztem, hogy alkottam valamit. Ez után éreztem magamat írónak. Ez a novellám kétszer jelent meg a Lidércfény nyomtatott példányaiban. Erre épült szinte minden alkotásom és az alkotásaim világa. Ez a novella... félig igaz. Átéltem. Éreztem. A mai első alkotásom duplán fontos. Ez a Sötét Mosoly háttértörténete és ez minden regény fejezetem és novelláimból a 250. darab. Ez a történet nagyon fontos és nagyon személyes nekem. Remélem nektek is az lesz.

250. Prózai alkotás

Sötétség, mosoly nélkül

 

Életem első novellája előtt pár évvel. Egy sötét villamosmegállóban. Budafokon, ahol estére szinte minden lámpa leoltódik és csend van mindenhol. A megállóban csak három lámpa égett. Én egy barátom szülinapjáról jöttem. Mindig, ha felidézem ezt az emléket, kívülről látom magam. A megállóval szembeni utcában. Három lámpa közül az első, a megálló oszlopa mellettinél álltam. Zsebre tett kézzel, baseball sapkában, mert akkoriban úgy véltem, hogy azaz én stílusom. Mániákusan sapkát hordtam és gyűjtöttem őket. Nem mindenféle sapkát, csak a nagyon menő kis fekete sapkákat, amiken volt valami jó jelkép. Az egyik barátomtól még kaptam is egy király vörös sapkát, amin egy skorpió volt.

Addigra a nyolcadik kerületben laktam. Mindennap felkeltem másfél órával korábban és felszálltam egy 47-es villamosra az Astorián, már rájöttem, hogy a Kálvin kicsivel kevesebb gyaloglás lett volna, de sebaj. Majd egészen a végállomásig mentem. Onnan át egy utcát és fel az 58-asra. Fel egészen a Gádor Általános Iskoláig. Majd haza ugyanilyen lassan. Szótlanul. Magánosan. Nem emlékszem, hogy ez az este vagy előtte valami utáltatta meg velem Budafokot, de nem is fontos. Budafoknak megvannak az előnyei, egészen jó környék volt, amikor én ott éltem, de az eső a hegyen olyan volt, mint egy istencsapása. Egy nagyobb esőnél már az autóutak folyókká váltak és az autósok húsvétot játszottak a szerencsétlen járókelőkkel. A másik gond a kutyák voltak, mivel rengeteg kertes ház volt, szinte mindenki vett kutyákat, amik vagy elszöktek, vagy elletek engedve, hanyag tulajok által.

Az nap este egyik se volt. Január volt. Csendes este. Az égen nem volt hold, de még csillagok se nagyon. A távolban semmi, se lámpák, se autók. Szinte nyugtalanító. A villamos nem akart jönni. A föd fehér volt a fagytól és megmaradt kevés hótól. A harmadik lámpa fényébe sétált egy fickó a barátnője támogatta. Nem láttam az arcukat. Már a hangjukból hallottam, hogy részegek voltak. A második lámpánál megálltak. Én közelebb mentem az oszlophoz. A srác vagy két fejjel magasabb volt nálam. Nem láttam és a hangja túl alkohol mosott volt, hogy meg tudjam mondani öregebb volt-e nálam. Utánam szólt, hogy van e cigim. Hezitáltam, hogy feleljek, de megtettem. Sose dohányoztam. A távolból láttam a villamost jönni. Fel se fogtam, hogy az utolsó járat volt már. A nevelőapám ült rajta és jött értem, mert féltett. Azt mondta várjam a megállóban. Vártam. Ismét megszólított. Most mást is hallottam. A barátnőjét, aki kérlelte, hogy hagyjon békén. Most pénzt akart. Sosem tartok magamnál készpénzt. Pusztán, mert utálok pénzzel rohangálni.

Mögöttem, négy büfé volt, balra a részeg srác és jobbra a mennyország kapuját idéző fehérfény, ami egyre nagyobb lett. Éreztem a feszültséget és csak arra tudtam gondolni, hogy ez Budafok legforgalmasabb villamosmegállója, rögtön mellette van egy buszmegálló és mégis… sehol senki. Egyedül voltam. Éreztem a srácot nekem indulni, talán még mondott is valamit. Azonnal neki eredtem, de gyorsabb volt. A járdasziget végén elkapott. A jobb vállamba markolt, de csak a kabátomat fogta. A vastag télikabátnak hála nem engem rángatott, de ahogy leléptem a járdaszigetről ő elém lépett. „Te kis …” valaminek szólított, már nem tudom minek, pedig évekig emlékeztem rá. Amikor elindultam még visszaszóltam, hogy hagyjon békén. Talán még sikoltottam is ezt, de amikor velem szemben volt, akkor már nem érdekelt. Én megütöttem a mellkasát. Azt értem fel. Ő az oldalamba rúgott. Baloldalt a bordáimat találta el. Utána eltaszítottam magamtól, ami sikerült, de ő még utánam csapott és lesöpörte a sapkámat a fejemről. A villamos elszáguldott mellettünk. Fény lett. Rengeteg fény. Az adrenalin okozta rohamot szinte azonnal kikapcsolta, ahogy minden ablakból kiáradó fény a szemembe villant és a villamos fél-egy méterre tőlem elszáguldott, én pedig hallottam azt a fémes nyikorgást. A villamos felé fordultam. Úgy éreztem, hogy nincsen esélyem. Lehet, hogy ő részeg, de majdnem másfélszer akkora volt, mint én. Nem voltam több 13-nál max. A villamos felé indultam. Az ajtók kinyíltak és nevelőapám lépett le. Rám nézett és én próbáltam kilihegni, hogy rám támadtak. Először dühös lett és kérdezte ki és hol. Megfordultam és senki sem volt ott. Lihegve magyaráztam neki mi történt, a sofőr pedig sétált felénk, hogy szálljon a villamos másik végébe és induljon vissza. Elmondta, hogy ilyenkor már nem tart szünetet, hanem azonnal megy. Kértem egy pillanatot és visszamentem a járdaszigetre. Felvettem a sapkámat és leporoltam. A fejemre vettem majd felszálltam a villamosra. Út közben láttunk egy öreget taj részegen üvöltözni és szidni a világot, a nevelőapám kérdezte, hogy ő volt-e, de nem. Fiatal rác volt. Én az oldalamat fogtam. Éreztem a szívemet verni és a nevelő apám rám nézett. Kérdezte, hogy fáj-e, de nem fájt. Ez volt számomra furcsa, megrúgtak, de nem éreztem fájdalmat otthon még a tükörben is megnéztem, de nyoma sem volt.

Párnappal később újra álltam abban a megállóban igaz nappal vagy naplementekor. Azóta százszor álltam ott a sötétben, este, egyedül.

Évekkel később, mikor először akartam írni, egy horrort akartam alkotni. A történetét a félelmemnek. Egy megállót a sötétben, egy fiút a megállóban. Egy embert, aki ok nélkül támadott, aki csak mosolygott és őrült annak, amit tesz. Valójában nem volt mosoly, csak sötétség. Sötétség, ami ellepte a várost és sötétség, ami valakinek a szívében volt, ha rátámad egy nála kisebb gyerekre ok nélkül. Így vált a félelem… szánalommá. Így vált egy trauma egy új élet magjává. Ha az nap nem megyek át a barátom szülinapjára, ha nem ragadok ott estig, ha nem akkor jövök le, amikor, ha nem ott állok, nem ezt mondom… most nem lenne Sötét Mosoly. Nem írtam volna le ezt az élményt. Nem írnám le ezeket a szavakat és én nem is lennék. Minden, mit tettem az évek során tagadhatatlanul azon az estén született. Ha valaki megkérdezi, csak annyit tudok mondani, hogy Sötét volt, de mára Mosollyal teszem.

 

Fazekas „Zspider” Zsolt

2013. Június. 11. 1:58

Sajnos szombaton internet hiányában elmaradt a hírközlés, de nem baj, mert így egy sokkal szebb és nagyobb csomaggal állhatok ma elétek. A két nap során már csakis marvel címeket jelentettek be. Lássuk őket.

A marvel  megörökölte új anyacégétől (Disney) a Star Wars jogokat és be is jelentettek három új címet.

- Star Wars. Jason Aaron (Southern Bastards, Original Sin  írója) és John Cassady (Astonishing X-men rajzolója)

A sorozat az Új Remény után fog játszódni azonnal és megmutatja merre is vitte hőseinket az élet a nagy csata után. Aaron kiemelte, hogy ez egy érdekes helyzet mivel most már van egy generáció, akik szerint Anakin egy nagyszerű hős és a fehér vértes katonák a jófiúk.

- Star Wars: Darth Vader. Kieron Gillen (Young Avengers írója) és Salvador Larocca

Ez a cím az előző ellenpontja. Vadert és birodalmat követi a hatalmas bukás után. Vadernek újra vissza kell állítania a hatalmát és becsületét mielőtt a birodalom omladozni kezdene.

- Star Wars: Princess Leia. Mark Waid (Daredevil írója) és Terry Dodson (a Muse rajzolója)

Öt részes mini, ugyanúgy az Új Remény eseményeit követi, de szorosan Leia szemszögéből, akinek fel kell dolgoznia a teljes népe kihalását.

- Uncanny X-men Annual

AZ Uncanny X-men 17. számában Tempus, az ausztrál fiatal mutáns lány eltűnt, majd mikor előkerült évekkel idősebb volt. A lány Brian Bendis (a sorozat és annual írója) szerint a legártatlanabb és aranyosabb személy a legveszélyesebb és félelmetesebb erővel. Ez az időbuborékokat generáló lány megjárta a poklot és az annual elmeséli pontosan mi is történt vele.

- S.H.I.E.L.D. Marik Waid és változó rajzolók

A sorozat a képregényes marvel univerzum shield ügynökeit követi. Specifikusan Coulson ügynököt és az általa küldetésenként válogatott ügynököket és szuperhősöket. A sorozatban fognak megjelenni az Agents of Shield képregényes karakterei is, de hely lesz bennük olyan őrült párosításoknak, mint Rocket Racoon (Guardians of Galaxy) és Howard (The Duck).

- Death of Wolverine: The Weapon X Program. Charles Soule (She-hulk, Inhumans, Red Lanterns, Death of Wolverine és Sawmp.thing)  és Salvador Larroca

Rozsomák halála nagy űrt generál a marvel univerzumban, de még rosszabb, hogy helyett ad olyan dolgoknak, mint a cég, ami alkotta az adamantium karmos gyilkost. Soule ebben az öt részes miniben a program új egységeit követi és megígérte az olvasóknak, hogy kapunk pár igazán fontos új karaktert.

Akik nem tudnák: Wolverine tavaly a Wolverine vol 5 során egy különleges mikró organizmus ellen elvesztette a regenerációját. A mostani képregényében megpróbált alkalmazkodni a helyzetéhez,d e ez egyre kevésbé ment, ahogy egyre több nemezise használta ki a helyzetét. Szeptemberben így a Death of Wolverine 5 részes mini során (amit Soule ír) látni fogjuk Logan végső harcát, ami után a hős biztosan (egy időre... ismerve a képregényeket) elesik.

- Original Sin Annual. Jason Latour (Southern Bastards és Wolverien and the X-men) és Enis Cisic

Ez a képregény visszamegy és elmesél valamennyit Woodrow McCord életéből, aki a bolygót védte mindenféle kozmikus és űr rémségektől mielőtt elhunyt és a feladatot Nick Furyra bízta volna.

Aki nem tudná: Az Original Sin a jelenleg tartó event, egy nyolc részes mini, amiben a hősök holtan találják Uatut, a bolygó szemlélőjét. Kiderül, hogy a milliárd éves figyelőnk minden titkunkat a szemeiben tárolta így megindul a hajsza a gyilkos és a titkok után.

- Spider-woman. Dennis Hopeless és Greg Land

Új Póknő sorozat főszerepben Jessica Drew-val, a kém, bosszú angyal, katona, nyomozóval. Az első sztori még a Spider-verse történetben lesz, ahol Póknő beveti minden szakértelmét, hogy túlélje a több realitáson át folyó háborút. Állandó mellékszereplője lesz a borítón is látható Silk, az új pókerejű hölgy, az Original Sin során jelent, meg és őt is megmarta a pók, ahogy Peter Parkert azon a napon.

Ezzel vége az SDCC 2014-es híreinek, köszönöm, hogy velem tartottatok :)

Na lássuk miket hagytam ki!

IDW

Óóó a kiadó még nincs kész. Új címek:

- Star Trek / Planet of The Apes. Crossover cím, amit Scott és David Nipton ír és Rachael Stott rajzol. A sztoriban az eredeti Kirk és legénysége kénytelen segíteni az orángutánoknak a gorillák elleni háborúban, mert azokat a klingonok fegyverzik fel. A Planet of the Apes jelenleg a boom studios kiadó kezében van, így kétszeres crossoverünk lesz kiadók és címek között is.

- Garbage Pail Kids kártya széria is kap saját képregényt hasonlóan, ahogy a Mars Attacks és Dinosaurs Attacks kapott. 2015-ben a 30. évfordulóra indul a képregény és alkottak egy új karaktert ennek örömére. Ő Comic-con Ron:

Ma egészen "korán" írom ki a híreket így valószínűleg sok kimarad, amit majd szombaton összegyűjtök.

Across the Spider-verse

Lapunk egy három részes minit Scarlet Spiders címen. Mike Costa írja és Paco Diaz rajzolja. A mini három Skarlát pókot követ, az aktuálisat a marvel unverzumból (Kaine), az ultimate női klónt (akit már hívtak póknőnek és fekete özvegynek, de SOHA Skarlát/Vörös Póknak) és egy alternatív Ben Reilyt.

Bár az Ultimate Spider-man-ben nem lesz látható a Spider-verse event mégis az utóhatásait az a világ is megérzi. 

Aki nem tudná: Spider-verse egy nem sokkára induló Pókember event, amiben Morlun (aki szerepelt a magyar Hihetetlen Pókember lapjain is) elkezdi megenni a pókembereket az egész multiverzumban, így azok összefognak ellene. 

Daredevil (az ő sztoriját is itt mondta el az író Mark Waid) szembe kerül a manipulátor Purple Man-el 8-9-es számokban. Ám nem csak vele, de a megannyi leszármazottjával, akiket az évek során írtak neki.

DC Champions panel

A legtöbb hír nem új, leszámítva, hogy az Earth 2-n félbe maradt történetek (Pl: red lantern) végre választ kapnak a heti sorozat megjelenésével.

Avengers Now

Két új címet jelentettek be:

- Angela: Asgard's Assasin. Kieron Gillen és Marguerite Bennett írja és Phil Jimenez és Stephanie Hans rajzolja.A főszereplő Odin eltitkolt lánya, az angyalok által nevelt testvére Thornak.

- Captain America and the Mighty Avengers. Al Ewing és Luke Ross-tól. A sorozat novemberben indul és az eddigi Mighty Avengerst váltja le. Nem meglepő mivel Falcon eddigi is tagja volt annak a csapatnak az már érdekesebb kérdés, hogy mennyire változik az utca Bosszú Angyalai felállás ettől.

Dark Horse

Jim Zub váltja Brian Wood-ot Gail Simone mellett a Conan/Red Sonja crossoverben. érdekes választás mivel az író sosem írt még Conant. A képregény mini három találkozást mesél el, a fiatal és vad korszakukat, az érett és tapasztaltat (amiben mindkét jelenlegi sorozat játszódik) és az idős (gondolom uralkodói idejüket).

Pár helyen hírként olvastam így itt is megemlítem pedig én már jó ideje hallottam erről: Mike Mignola új Hellboy képregényt kezd Alex Maalev-vel, Hellboy and the BPRD címen.

Boom Studios

Újabb Carpenter klasszikus kap képegényes sorozatot. Most a Escape From New York film világa támad fel. 

IDW

Ez a kiadó nem fél a kiakasztó crossoverektől. Ezért kapjuk meg az Angry Birds / Transformers sorozatot.A sztoriban a robotok most a AB világába esnek és hozzájuk hasonlóvá alakulnak át.

Új címek még:

- Galaxy Quest: Erik Burnham és Nacno Arranz-tól. A zseniális sci-fi vígjáték folytatása.

http://www.comicbookresources.com/?page=article&id=54317

- Transformers Punishment: John Barber (TF: RiD írója) és Livio Ramondeli.

Új digitális sorozat.

- Drift: Empire of Stone. Shane McCarthy és Guido Guidi

Főszerepben mindenki kedven álca vagy éppen autobot transformere.

- The Fall of GI Joe. Karen Traviss és Steven Kurth

Egy realistább rajzstílust kapó GI Joe cím lesz.

- És még három új My Little Pony képregény, ezekből egy szót se értetem, bocsi:

Friends Forever. Katie Cook és Andy Price

Flim Flam Brothers with Granny Smith. Christina Rice és Tony Fleecs

POWER PONIES. Ted Anderson és Ben Bates. Ezt felfogtam a pónik szuperhősök lesznek. 

Grant Morrison Multiverzuma

A jó hír, hogy ő érti, íme a dc multiverzum térképe:

A negyedik szám lesz a Charlton képregények világában, ahogy az az univerzum lassan formálódik a Watchmen világgá. Az ötödik Thunderworld, a shazam/captain marvel világról fog szólni, amiben Sivana lemásolja a misztikus villámot, hogy technológiával ellenpárokat alkosson a marvel családnak. A hatos pedig a Stan Lee alkotta dc verzumban fog játszódni.

Én itt csak a képregényes híreket írom le, mert a többiről több tucat filmes/sorozatos és videójáték honlap fog úgyis írni.

DC Digital

Injustice Year Three. Az új fejezetben a mágia támad Supermanre, hogy végre megállítsák a hódító volt szuperhőst. Egyik új főszereplőnk Constantine lesz.

Flash Season Zero. Az új tévésorozat képregény adaptációja, ami a pilot és a sorozat első része közti időszakot meséli el.

Arrow 2.5 Ebben a második és harmadik évad közti sztorit mesélik el az alkotók.

Sensation Comics. Wonder Woman saját digitális antológiája, mint az "Adventures of Superman" vagy a "Tales of the Dark Knight". Az első két részt Gail Simone írja.

Smallville Chaos. A digitális folytatása a tévésorozatnak mostani sztorijával kezd eljutni az Infinity Crisis történetig, ami egy visszatérő elem jelenleg a dcnél (Futures End, Multiverstiy, JL Beyond, stb).

Batman '66: Lost Episode. A kiadó megvette a jogokat az elveszett utolsó Batman epizódhoz. Harlan Ellison forgatókönyvét alkotják újra képregényben.
A többi nem igazán hír csak az eddig ismert információk ismétlése volt.

Boom Studios

Clive Barker  népszerű Hellraiser franchise új képregénnyel bővül. Clive Barker's Hellraiser: Bestiary egy antológia sorozat lesz, ami a Mesék a Kriptából érzésű EC horror antológia képregényeket próbálja majd felidézni a Hellraiser világában.

Avatar Press

Ismételten csak az újdonságnak számító híreket írom le.

Garth Ennis Caliban című képregénye 7 részes mini sorozat lesz.
Ennis és Justin Jordan fogják írni a Crossed horror sorozatot, ami a 100. nagy szám után egy 11 részes történetbe kezd Ennis által.

Extincion Parade, Max Brooks könyve 2015-ben visszatér egy harmadik fejezettel.

Justine Jordan (Spread, Dead Body Road írója) pedig új sorozatot indít a kiadónál Dark Gods néven.

Kis elfogultság, de személyesen nekem eddig a legnagyobb hír, hogy Alan Moore (Watchmen, Neonomicon) és Jason Burrows (Noenomicon) készítik a Providence című képregényt, ami a Lovecrafti horror ihlette Neonomicon folytatása lesz. Egy 12 részes történet, ami hűen az író eddigi alkotásaihoz elképzeli milyen is lehet egy Providence, ahol Lovecraft történetei megtörténtek, vagy megfognak történni. Az író két éve kutat a témában. A megjelenés 2015 közepére várható.

Marvel: Avengers & X-men AXIS

Rick Remender (Uncanny Avengers, AXIS írója) és Jerome Opena (akivel az uncanny X-force-on dolgoztak együtt) alkotnak egy új ogn-t. Avengers: Rage of Ultron, pontosan a második Avengers film megjelenésére várható. A képregény része lesz a kontinuitásnak mégis önálló olvasmány lesz, hogy a film rajongói is élvezhessék. Ez lesz Ultron visszatérése a kiadóhoz. Az egyik oldalt láthatjátok a cikk tetején.

Az All-new Captain America lapjain Steven Rogers (az eredeti kapitány) szereplő lesz, mint egy idős tanácsadó, a bölcs vezér. Közben Falcon, az új kapitány társnak megkapja Ian-t a mostani Captain America lapjairól partnernek, Nomad kódnévvel. A képregényben a Hydra feltámadása lesz a főtéma, az író beakarja hozni a  terrorszervezetet és igazi félelmetes óriássá alakítja azt.

AXISról sokat nem mondtak el. Akik nem tudnák: Az AXIS az októberben induló event a marvel képregényekbben, ahol Vörös Koponya újdonsült telepatikus erejével az egész világot térdre kényszeríti. Az lesz az első Marvel event hosszúúú ideje, ahol a szuperbűnözőknek igazán lesz szerepük és nem csak jó fiúk fogják egymást ütlegelni. A képregény 9 részes, 3 rajzoló rajzol három részt, amik egy hónapban jelenek meg és teljesítenek egy fejezetet a sztoriból. Az első miatt lesz Tony Starknak fehér páncélja. Vízió visszatér, hogy újra fontosabb szerpelő legyen. Plantman szerepel a képregény legelső számában az új dizájnjával, de főleg azért, mert később a sztori után ő még elő fog kerülni Remender valamelyik képregényében.

Az egyik legkorábbi terv az volt, hogy az AvsX történet végére a teljes Avengers eltűnik/meghal és a helyükbe is az X-men lép, pont a nagy film megjelenésére, de az írók nem vállalták be a dolgot. Megvan az oka, hogy ez évben nincsen X-men panel, de nem kell aggódni a kedvenc mutánsainkért. Bár az F4 kimarad az AXISból a következő eventben fontos szerepük lesz.

Még szerda (nekünk már csütörtökön) bejelentettek pár hírt.

- Batman: Earth One vol 2 első rajzai

Geoff Johns és Gary Frank második kötetéből pár oldal. AZ oldalakból kiderül, hogy a Riddleren kívül még Killer Crock is szerepet kapa képregényben.

http://www.comicbookresources.com/?page=article&id=54274

- Spawn 250. számával új alkotó csapatot kapunk és visszatér Al Simmons, mint főszereplő.

A bleedingcool értesülései szerint Grant Morrison fogja újra írni a képregényt.

- Justin Grey fogja írni az új Lone ranger sorozatot

A Jonah Hex és All-star Western társírója indítja újra a magányos pisztolyforgató kalandjait és Rey Villegas (Lady Zorro) fogja rajzolni. Szegényre ráfér miután a dc szeptemberben két képregényét is elkaszálja.

- Army of Darkness 1992.1

A Dynamite kiadó (akik kiadják most a Lone Rangert is) 10 éves évfordulójukra kiadnak egy külön kis AoD képregényt, ami szép vastag lesz rengeteg alkotóval: Steve Niles, Elliott Serrano, Cullen Bunn, James Kuhoric és Mike Raicht. Novemberben lesz kapható.

Az év legnagyobb comic-conja előtti napon tartott az Image egy gyors Image Expot (ha már az alkotóik háromnegyedét bereptették marvel és dc kiadók) ma bejelentettek 11 teljesen új címet. A lista nem olyan szép, mint a tavaszi Image expo-s volt, de azért van pár ritka gyöngyszem. Mindnek felsoroltam az alkotóit, a címüket, egy rövidebb leírást és egy angol nyelvű cikk linkjét róluk, ahol pár képet is találtok :)
- Keenan Marshall Keller és Tom Neely: The humans
Látszólag egy majmok bolygója keverék Mad max-el.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-keenan-marshall-keller-and-tom-neelys-the-inhumans/
- Gabriel Hardman és Corinna Bechko (SW Legacy vol2 és Kinski alkotói) Invisible Republic
Egy igazi dominószerű sztori, amiben egy apró tett hatalmas változásokat hozz el, sci-fi.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-comics-expo-announces-gabriel-hardman-and-corinna-bechkos-kinski-and-invisible-republic/
- Becky Cloonan és Andy Belinger: Southern Cross
Sci-fi sztori, ami egy Agatha Christie regény hangulatában játszódik.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-becky-cloonan-and-andy-belingers-southern-cross/
- Jeff Lemire és Dustin Nguyen: Descender
A DC két nagy kedvence egy robotfiú kalandját mesélik el, akit üldöznek az emberek.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-jeff-lemire-and-dustin-nguyens-descender/
- Ivan Brandon és Nic Klein: Drifter
Az emberiség felemésztett (kibányászott és levadászott) kihalt üres bolygójára landol egy szerencsétlen hajó.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-ivan-brandon-and-nic-kleins-drifter/
- Kurt Busiek (Astro City írója) és Ben Dewey: Tooth And Claw
Ember kinézetű állatokkal teli fantasy világ epikus mágusok, istenek és hősök tömegével.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-kurt-busiek-and-ben-deweys-tooth-ad-claw/
- Warren Ellis, Declan Shalvey és Jordan Bellaire (a csodálatos csapat, akik a Moon Knightot is alkották eddig) Injection
Öhm... hogyan ehet egy őrült világban élni?
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces/
- Joe Casey és Paul Maybury (Butcher Baker Righteus Maker alkotóitól) Valhalla Mad
Caseytől szokatlanul egy kedves és vidám kis kaland képregény, amiben három asgardi isten lejön bulizni a világunkba. Az egész Kirby Thor-ját idézi majd.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-joe-casey-and-paul-mayburys-valhalla-mad/
- Claire Gibson, Sloane Leong és Marian Churchland: From Under Mountains
Ez a képregény része lesz a lassan megjelenő 8 House univerzumnak, amit Brandon Graham alkotott.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-from-under-mountains-by-claire-gibson-sloane-leong-and-marian-churchland/
- John Arcudi és James Harren (BPRD alkotói) Rumble
Öööö... nem. Fel se tudom fogni mi lesz ez. Egy dark komédia világban egy madárijesztő conan.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-rumble-by-john-arcudi-and-james-harren/
- Ray Fawkes (Constantine, Batman Eternal): Intersect
Fawkes ír és fest egy bizarr horror.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-intersect-by-ray-fawkes/
- Rick Remender, Sean Murphy és Matt Hollingsworth: Tokyo Ghost
Remender hatodik havi képregénye, amiben egy igazi saját Judge Dredd érzésű Poszt-apokaliptikus akcióképregényt ír.
http://www.bleedingcool.com/2014/07/23/image-expo-announces-rick-remenders/

A nagy befejezés. A csatától fárad és megtört hősünk szembekerül azzal, aki az egész mögött volt... ez nem lesz szép.

Obszidián

 

Szerintem van népmese, ami így kezdődik. A város végén, az úton egy törpe ült egy sziklán. Megmernék rá esküdni, hogy mondta a nevét csak nem figyeltem. Az öreg békésen várja, hogy odaérjek. Hosszú szakállát gyűrűkkel fogta össze és ruházatán most vértnek részei vannak.

- Most jön az a rész, amikor te is rám támadsz?

A törp elmosolyodik a kérdéstől. Előveszi a botját, aminek a végén most egy nagyobb darab kalapács fej van. Leugrik a kőről és megáll előttem.

- Oly sok ideig kerestem ezt a fegyvert. Az Obszidián Királynő legendájának végső elemét. Láttam trónt, háború marta földeket, szörnyeket és elbukott hősöket. A bárdod örökségei tudatlan ember. Ez a fegyver maga az ördögé és e kell buknia!

Üvöltve mondja, mondata végét majd rám veti magát és üt egyet a pöröllyel. Mázlimra a Bárd még a kezemben volt és sikeresen hárítottam a fejével. A két fegyverből égi szikrák csaptak szét. Mennyek dörgése hallatszott és poklok tüze perzselt. Ahogy ő próbálta tovább nyomni a fegyverét én egyszerűen belerúgtam egyet.

A székeként funkcionált sziklába csapódott szerencsétlen, ami ezer apró kőre hullott szét. Felállva vért köp és idegesen emeli az égbe a kalapácsot.

- Évtizedekig készítettem a fegyvert, mi elpusztítaná ez az átkozott eszközt!

Szavai után az égen ében felhők gyűlnek, és villámok fényei táncolnak végig. Óóóó… ez fájni fog.

- Igen? Akkor is kicsi vagy.

Hű. Vajon miért éreztem úgy, hogy jó ötlet egy mágikus fegyverű törpöt hergelni? Üvöltve ugrik ismét fel és csak most jövök rá, hogy ez az apró alak békaként pattog és lazán a fejem fölé veti magát gond nélkül. Talán ideje lenne komolyan venni őt.

A csapása hatalmas a fegyverrel is alig bírok hárítani. Remegve zuhanok hátra és úgy érzem mintha egy villám csapott volna belém. Félig a gyomromon tapos és készül kiloccsantani az agyamat azzal a darab fémmel, ami a botja végén van. Mögötte a vihar egyre vadabb. A villámok körülöttünk cikáznak és a mennydörgések szinte üvöltenek.

- Tudod te, ki vagyok én?

Kérdi idegesen a kis morgó.

- Nem! – felelem kiáltva. – De a szakállad nevetséges!

A szavaimra szinte bevérzik a szeme olyan dühös lesz. Én rámarkolok a szakállra és megrángatom vele. Ha elég köze kerül, egyszerűen pofán vágom. Újra megütöm, még mindig fogom közben a szakállánál fogva. Még kap, hármat mire már talpon vagyok és ő elhátrált.

Egy villám becsap mellénk és a robbanás hátra lök minket. A kezemben még mindig az öreg szőre van. Kitéptem valamicskét. Zsupsz. Oldalra gurulok és felkapom a Bárdom.

- Gyere kishaver.

A jobb szeme teljesen vörös még vért is könnyezik. Azt hiszem idegre tapintottam. Az arca tiszta lila és kék pár helyen a bőr is felszakadt. Most viszont nem szórakozik. Támad és támad, én pedig próbálok védekezni vagy elmozdulni. Hátrálva érzem meg a hőséget. Tűz. A villámtól kigyulladt a rét. Csodás. Itt ragadtam a tűzvész és egy őrült között. Csak az egyikükön tudok átgyalogolni.

- Megannyi küzdelmem volt mire azt az idiótát rávettem, hogy ide csaljon. Reméltem megöl és akkor csak elkértem volna a fegyvert, hogy elpusztítsam békében, de nem! Neked muszáj volt élned. Küzdened! Miért nem tudsz végre megdögleni!

- Öhm… bocs?

- Én vagyok az Obszidián Őrzője! Nem nyugszom, ameddig nem veszem el tőled a fegyvert!

Szép életcél… Hát kezdjük. Neki rohamozok. A villámok szinte mellettem csapódnak be. Semmi eső, csak vad szél és gyilkos égi kések. Csodás. Most én ütök és ő hárít. Én vezetem a harcot. Üvöltök vele, az ő játékát játszom. Miért hátrál? Miért nem támad? Ez egy csapda. Az égre nézek és látom.

A kék cikázó erő száguld felém. Érzem a forróságát. A vérem forr, mindjárt meggyújtja a bőrömet. Vakulok meg és a könnyem párolog el. A kékes fénysugárban csak haloványan látom a törpöt, de a vigyorát így is tisztán érzékelem.

A Bárdommal megérintem a kalapács fém fejét. A penge és kitudja milyen acélból készült fej érintkeznek és a villám kígyóként kúszik át rólam… rá. Hallom a sikoltását, e-világon túli. A lába körül a fű lángba borul. Ő maga tűzet okád. Majd robban.

A robbanás után mindenfelé parazsat láttok esni, de az ég végre újra tiszta. A szél is lenyugodott. Hallok egy nyögő alakot. A törpe még mindig él. Hihetetlen. Nincsen pont rajta, ami ne égett volna meg, de él. Én alig bírok talpon maradni, el se merem képzelni, hogy ő hogyan érezheti magát.

- Ne… - alig kapok levegőt. – Ne merj utánam jönni.

Parancsolom és sarkon fordulok. Gondolom, az őrség majd megnézi mi is volt ez és megtalálják a törpöt. A nap leckéje az, hogy ha nem akarok valahova menni jobb, ha nem is teszem. A Bárdra támaszkodva elsétálok az oldalamat fogom a fájdalomtól.

 

Epilógus

 

Kovien szótlanul ül a tömlöcben. Nézi az esti fényeket. Mereng a csillagokon. A kapuk kinyílnak és egy teljesen bekötözött törpét dobnak be mellé. Csak a szemei látszódnak ki a kötésből.

- Kihasználtál törpmester. Miattad megaláztak és elvesztettem mindent, amit egy életen át építettem.

Az öreg szemei rettegve néztek az őrökre, akik ekkor elővettek egy vértet és egy fegyvert. Kobvien elvette azokat és öltözködni kezdett.

- Valami idiótának véltél engem és ezért megfogsz fizetni, de előbb… én használlak ki téged. Hozzátok.

Parancsolta és megindult kifelé a börtönből. Az emberei felkapták a bekötött szájú törpét, aki üvölteni próbált, de mind hiába. A történet sosem ér végett, mindig van folytatása.

 

Vége

A véres csata a végéhez közeledik. Méltó lesz a Bárdok Ura a nevéhez?

Bárdok Ura 3. rész

 

Utálom a mágiát. Sok mindent utálok, de nagyon utálom a mágiát. Valószínűleg azért, mert szar vagyok benne. Még egy rajzot se tudok felfirkálni egy mágusnak követve a mintát, amit papírra írt nekem. Komolyan.

Semmi sem rosszabb az égési sérüléseknél. Átkozottul fájnak, lassan gyógyulnak, és mindig marad nyomuk. Szerencsére az aréna homokja jól elfojtja a tűzfoltokat rajtam. Zseniális ellenfelem pedig az égő vértjétől szabadul meg. Legalább már nem akar engem megölni. Lehet, hogy csak még nem.

A király fent üvöltözik, hogy a harcnak vége és magyarázatott követel Kovientől és sleppjétől az egész kis „halál meccsért”. A törp mögötte viszont a trónhoz sétál és elkapja, a Bárdom majd ledobja. Pontosan a baromarcú kezébe…

- Komolyan? Már te is kezded?

Üvöltöm fel a törpének, aki csak grimaszolva vigyorog rám. A tűzbárd és a buzogányom eltörtek a robbanásban. A falon vannak még csatabárdok, de… én ezt befejeztem. A Bárdok állítólagos Ura az égbe emeli, a fegyverem a nép örömére majd megindul felém vele. Kiköpök egyet oldalra és én is elkezdek felé sétálni. Az első vágás széltében jön és hátra lépek előle, a második fentről jobb oldalról. Egy lépéssel beljebb lépek és megragadom a markolatot én is.

Újra érezni a Bárdot olyan, mint egy friss forrás vízét inni. Végre kitisztul a fejem és nem akarok mindent lehányni, ami mozog. Az arcomon komor ridegség van. Kovien tudja, hogy erősebb nálam mégis, most két kézzel nem képes tovább nyomni a nyakam felé a Bárdot, amit egy kézzel tartok. Néha elfelejtem, hogy ez egy mágikus fegyver. Nem hihetetlen hatalmakkal, de mágikus erőkkel. Talán csak a kettőnk közti kapcsolat mágikus, de akkor is.

Kovien homloka gyöngyözni kezd. Értetlenül áll az egész előtt. Én befejeztem a dolgot. Nem játszok többé és nem harcolok senki szórakoztatásáért. Legfőbb képen nem valakinek a kisebbségi mániája miatt nem.

- Elég.

Jelentem be majd ballal pofán baszom végre ezt a barmot. Hátra gurul az ütésemtől és én teljesen visszaveszem a Bárdomat. A fickó orra eltört és az arca tiszta vér. Tántorogva hátrál a falig.

- Te… - dadogja. – Nem vagy bajnok! A Bárd egy szent fegyver és nem egy útonálló zsoldos kis játékszere!

Leszakít két csatabárdot és ismét nekem támad. Mindkét kezében egy bárddal rohan felém. Két kézzel markolok a Bárdra, majd lecsapok felé. Gyorsan rájön, hogy ez nem az ő játéka és védekezésre emeli a fegyvereit. Darabokban hullnak a földre az ütésem után. Ő hátrálva nézi a két fadarabot, ami a kezében maradt.

- Kicsit még hálás is vagyok neked és törpidiótának. Tudod, én katona vagyok. Nem szoktam párbajozni. A dolgom, hogy seregeket söpörjek el. Átrohanok az ellenséges frontvonalon és vagy belehalnak a csapásomba, vagy a mögöttem érkezők végeznek velük a földön. Meg se tudom mondani mikor volt lehetőségem utoljára egy személy ellen küzdeni, aki talpon maradt egy vágás után. Most már kíváncsi vagyok. Mennyit bírsz? Én háromra tippelek.

Látom rajta, hogy retteg, és jól teszi, mert én most el fogom törni. A bárddal lecsapok pontosan rá, hogy legyen esélye elugrani. de most koncentrálom a bárd hatalmát. Mikor erre készülök, a fegyver kékesen kezd izzani és egy hatalmas robbanást okoz becsapódáskor. A felemelkedő homok takarásában is látom a hátra repülő Bárdok Urát.

Négykézláb pókjárásban próbál hátrálni előlem. Én pedig sétálok felé és megforgatom a fegyveremet. Nemes egyszerűséggel a hasára lépek és felemelem a Bárdot az égbe. Még a király sem mer parancsolni nekem, az őrség tétlenül néz rám és a népség némán figyel. Talppal leszorítom a földre és még kicsit megtaposom.

- Ezt. Most. Itt. Befejeztük.

Jelentem be neki szép lassan jól érthetően.

- Érthető voltam?

Nem bír beszélni csak, bólogat. Lelépek róla és megindulok a kapu felé. A tömeg éljenezni kezd. Mint ezer apró tőr egy szélviharban úgy tépik a másnapos fejemet a tapsok, füttyszavak és üvöltések.

- KUSS LEGYEN!

Az aréna építése miatt visszhangzik a parancsom és mindenki elhallgat. Végre. A Bárddal betöröm a kaput, majd kisétálok ebből a rohadt arénából. Kifelé pár őr meglát, és az egyik elkezd, térdre borulni mire rá emelem a Bárdot.

- Merj letérdelni és kitépem a kibaszott szívedet.

Bocsánatokat kérve áll fel és emeli fel a karjait védekezően. Én pedig megindulok a város kijárata felé. A királyka rohan felém az őrségével, de szerencsére a város kihalt így kényelmesen tudok menni tovább.

- Bajnok! – szól utánam – Kérlek bocsáss meg. Az egésze valami…

- Nem! – üvöltöm vissza, amire mindenki megszeppen – Nem érdekel. Befejeztem. Nincs bárd messiás, átkozott hőst, nincsenek bárd urak, más bárdok és legfőbbképpen nincsen „bajnok”. Most pedig, ha nem akarod, hogy a néped szent fegyverével kurvára szentségtelen dolgokat műveljek, itt akkor mutasd a kivezető irányt és szólj az őreidnek, hogy takarodjanak az utamból.

Már nem is válaszol, csak megadóan bólint és félre áll, hogy ki tudjak menni ebből a rohadt őrült városból.

A csata rosszul áll és csak rosszabb lesz. Lehet, hogy Bárdnak mégis van egy ura?

Bárdok Ura 2. rész

 

Az izmokból álló torzszülemény nekem ront. A bárdjával őrültként csapkod. Szerencsére a buzogány gyors és tudom hárítani az ütéseit. Először hagyom támadni. Minden csapás után hátralépek, ez akaratlan felfogni egy ekkora fegyver ütését nem kis munka. Utána taktikát váltok és megtámadom. Barmok Ura olyan büszkén mozdul el egy egyértelműen felmérésre szánt támadás elől, mintha egy hadsereget győzött volna le.

- Hogy élhettél eddig te szánalmas ember?

- Nem vagy az a kedveskedő fajta ugye?

Kérdezem vissza és hárítom az csapását egy ellentámadással. A két fegyver az égben a fejünk felett „összeakad”. A fémtüskék közé fogtam a bárdpengéjét. Mindketten minden erőnkkel nyomjuk a másik felé. Hátrányban vagyok. Ő az erősebb és a még csata hevében is érzem a tegnap alkohol káros hatásait. A trükk arra, hogy elrántsd a fegyvered és oldalba támad az ellenséget az, hogy el kell hinnie, hogy te igenis le akarod őt gyűrni. A karmaimon az izmok megfeszülnek és az erek szinte felszakítják a bőrömet. Minden erőmet beleadom. Elkezd a fegyverem felé közeledni, ezért ő hátralépve meg támaszkodik és ellennyom. Ekkor elkezdem elengedni, de fokozatosan, ha érzi, hogy engem akkor védekezni fog, de így csak azt látja, hogy a fejem egy speciális dinnyenyitási rituálén fog részt venni.

A tüskésbuzogány az egyik legmocskosabb fegyver a világon. A buzogányok általában kerekek, így ha hárítasz velük vagy a markolattal teszed, vagy idióta módon a fejével, amiről az ellenség pengéje a képes pont rád csúszni tovább. Íme, a tüskésbuzogány. A tüskék megállítják a pengét a csúszásban. Ügyes forgató kardokat tör vele. Egy amatőr, mint én csak képesek iránya forgatni vele az ellenség csatabárdját. Jobbra vezetem a csapást, majd egy teljes fordulással az oldalába vágok ezzel az ördögi eszközzel.

A fickó van annyira szívós, hogy talpon maradjon az ütés után. A vértje beszakadt és a fegyveremen karmazsin vére folyik. A tömeg végre elkussolt. Itt volt az ideje. Pár lépést elhátrálok. Kifújom magamat.

- Vége van. A vér az enyém.

Mondom nyugisan. Semmi beképzelt felvágás. Nincsen kedvem hergelni egy elmebeteget. A fickó a vérző oldalát fogja, és kigúvadt szemekkel néz rám. Ó ne…

- Nem! - üvölti el magát. - Még nincsen vége! Ameddig te meg nem halsz!

Mikor haltak ki az értelmes emberek? Hol voltam én akkor? Hogy maradtam le róla?

- Stigmene!

A szavakra a bárdja feje lángba borul, mert mi a jó édes lószarért ne tenné! Úgy rohamozik felém, mint valami bika, ami készül felöklelni. A gond az, hogy kezdek kifogyni a trükkökből. Hát… ha nem tudsz ellene mit tenni… tarts vele. Üvöltve én is neki iramodok és vele egyszerre csapok. A tüskék érintéskor elkezdik karcolni a varázsjeleket és a fegyver felrobban. Mindent elnyel a vakító fény és a tűz perzselő hője. 

Eljött a viadal ideje. Bárdnak össze kell csapnia a gyűlölt város bajnokával, de még mindig rohadtul másnapos.

Bárdok Ura 1. rész

 

Egyszer beleköptem egy velem üvöltöző bárónő szájába. Nem akarok gusztustalan lenni csak ábrázolni egy tényt: nem vagyok okos. A nőszemély már istentelen ideje traktált minket azzal, hogy mennyire nem feleltünk meg az elvárásainak és mivel tartom, hogy nőt nem ütök meg, a szavaimra nem reagált… ez jutott eszembe. Tökéletes példája a hülyeségemnek. Három hónapig üldöztek minket az emberi és abból a társaságból szinte senkise szólt hozzám soha többé. Egyszer még meg is talált a fia, amikor átutazóban voltam a városban, (mert ismételten annyi eszem van, mint egy cseresznyemagnak) és majdnem felakasztatott.

Miért jut ez most eszembe? Mert tudom, mit gondol odakint mindenki. A Bárddal megyek ki, vagy egy másik hasonló fejszét veszek magamhoz és valamiért minden izmom ellent mond a testemben. Nem bírok még kinyúlni sem a fegyverért. Tudom, hogy a Bárddal ez a harc fél pillanat lenne, de nem akarom. Láttam, hogy mozog, ritmussal táncol a bárdjaival. Csak egyszer kéne hátra lépni majd egy nagylendülettel előre és pont két csapás között intézném el, de… nem akarom.

Ez a rohadt hely így is valami égi csodának vél, csak rosszabb, ha a Bárddal kimegyek, és pillanatok alatt győzök. Nem. A csatabárdokkal az a baj, hogy nem az enyémek. Könnyen törnek, már ha ahhoz a misztikus rejtélyeshez hasonlítod őket, amivel én szoktam járni. Gyengék. Kalapács? A súlyeloszlás a hasonló, de a fej valamivel nehezebb. Ha találok valamit, ami kellően hosszú markolatú és kisfejű… ó. Igen. Szia, édes. A nevem Bárd, ígérem, finom leszek veled.

Az egyik szolgához sétálok a kapuban.

- Hívasd ide a királyodat.

A fiú így tesz. Mikor megérkezik, a kezébe adom a Bárdot. Összerezzen, amikor rájön, mit teszek, nem kap levegőt. Szinte könnybe lábadnak a szemei, pedig tudja, hogy a párbaj után visszakérem. Próbál valami megható hálát rebegni, de én ott hagyom. Így is fáj a fejem, jelenleg a szép szavakra nincsen erőm. Gyorsan el is megy és én ismét ott maradok a gyengén világított teremben.

Tüskés buzogány, nem a legnagyobb, ami van nekik, de elég nagy, hogy meglegyen a súlya. Mivel arra számítok, hogy Elmebeteg Bárdos Úr kétkezes csatabárddal fog dolgozni. Már innen hallom a rohadt tömeg őrjöngését. A dübörgés a fejemben lüktet, mint egy harci dob. Nagy levegőt veszek. A rács kezd felemelkedni. Kint a nézők már skandálják a ritmust, amivel a várkapitányt bíztatják. A fényvakító mindjárt elhányom magamat. Kisétálok és tapsvihar fogad. Dögöljetek meg. Egy pillanatra még vissza is lépek, de a rács lehúzódik mögöttem.

A Bárdok Ura, úgy fest, mint egy gladiátor élete legnagyobb meccsén. Világoskék csíkokból álló harci festék, fekete nadrág és csizma levasalt részekkel és azokon tüskék. Jobb karja acélba van kötve és a másik válla is. Még a bal alkarjára is rakta egy védőt tüskékkel. A sisakja oroszlán mintás. Az öve pedig a nemzet két színéből álló sállal van átkötve. A bárdja… az egy csoda. Koponyás vasfás markolatú kétpengés csatabárd, a pengék oldalán furcsa jelek sorakoznak. Mágikus. Hál isten… egy trükkös vacak.

Mikor elkezdi forgatni a kezeiben ében csíkot, húz vele. Játszik kicsit a tömegnek. Rossz nézni. Főleg amikor elkezdenek éljenezni, a zajtól majdnem elájulok. Jó. Fogjuk ezt rövidre. Semmi kedvem ezzel a barommal játszani.

- Látom, csak a szent fegyverrel mersz bárdot forgatni. Gyáva féreg.

Ennyit a barátságos hangvételről. Ember eljön haverkodni és ezt kapja. Még valamit mond, de a tömeg hangja elnyomja már őt. Ez után már nem gondolkodik. Nekem ront, mint egy felvadult vadkan. Nem a legjobb támadása, de elég offenzív, hogy lássa, mit tudok. Eszem ágában sincs harcolni vele. Oldalra vetem magamat és így elkerülöm a támadást. Mikor nem vagyok teljesen másnapos akkor ez egy könnyed bukfenc, amiből fél térdre érkezem és abból már szinte egyetlen ugrással tudok vissza támadni, vagy újra elugrani. Jelen állapotomban elgurulok, mint egy boros hordó és félig a földön maradok. A tömeg nevet, ami rohadt hangos. A nap pedig túlságosan süt. A jó hír, hogy nem látok ki az arénából. Még a hercegéket sem látom, mert a fénytől kifolyik a szemem. Biztosan van egy jobb tervem is erre az állatra.

Ugyanis Kovien újra rohamozni kezd. Amennyire tudok, felemelkedem. A baj ezekkel a vértes gatyákkal, hogy részekben véd csak. Térden a kis fémdarab hiába tüskés, ha alatta van némi hely. A térdet megrúgni amúgy is baromság. Szívós csont és csak akkor okozol igazi kárt, ha elmozdítod, vagy körülötte valamit elszakítasz. Egyszerűbb rögtön a térdvédő alá adni egy rúgást. Ott puha, érzékeny, gyenge a láb.

A rúgás után úgy borul mellém, mint egy sószsák, de nem áll meg. Oldalról próbálja a bárdjával beleszeletelni a homokba. Elugrok oldalra, de most végre talpra esek. Oh… berázódott az agyam. Mennyire fair harcmozdulat lehányni a bajnokot?

Bárd olyan jót bulizott, hogy még arra sem volt képes, hogy pénteken megjelenjen rendesen. Tipikus... Bárhogyan is pénteken lesz a hatodik rész rendesen. Ez egyszeri csúszás volt.

Másnap

 

Ennyi ivás után csak egyszer keltem egy hatalmas és díszes szobában selyemtakarók között. Amikor egy nagyon részeg napon egyszer betörtem valakihez. Most is a madarak átkozott csiripelésére ébredek, de most senkis e próbál fegyvert emelni rám. Szokatlan, de tetszik. A felszolgálók besétálnak. Pár nagyon szimpatikus telt idomú leányka. Úgy ámulnak rám, mint valami istenre. Édes jó egek, de rohadt félelmetes ez.

- Ideje készülődni jó uram.

Készülődni?

- Mire?

- Hát a próbákra – mondja az egyetlen lány, akinek van, mersze megszólalni a többi csak ruhákat rak ki nekem és ételt. – Ön, és Kovien nagyúr megegyeztek, hogy ma barátságos harcban mérik fel az erőiket.

- Szerintem én tegnap megkértem egy kutya kezét is, de remélem, a ceremóniát nem tervezitek megtartani.

A felszolgálók kacarásznak ezen pedig erre még emlékszem is. Kikellek az ágyból és az egyik lány eldobja a tálcát a másik kettő pedig meredve bámul rám.

- Meztelen vagyok, mi?

Szégyenkezve a szeműket takarják és bólogatnak.

- Magamra hagynátok?

Távozáskor még az egyik visszapillant. Felkapom a vizet és kiiszom az egész csuprot., mintha dobolnának a fejemben. Védelmemre szóljon józanul nem bírtam volna ki ezt a helyett. Hogy bírják ezt királyok és uralkodók? Minden róluk szól, róluk vannak elnevezve és a képükre építve, az emberek pedig úgy néznek rájuk, mint az elmebetegek, vagy imádnak, vagy gyűlölnek mindennél jobban. Ez az egyik legkényelmetlenebb dolog, amit el tudok képzelni. Még annak se örülök, ha ismeretlenek tudják a nevemet, de ez? Ez egy rémálom. Mindenki azt hiszi, ismer, mert hallottak rólam történeteket. Innen érzem annak a hatalmas szobornak az árnyékáét és fullasztó.

Egy gatyával és egy zsemlével később már a lépcsőn sétálok lefelé. Kint minden fel van díszítve és szinte királyi fogadtatás állt. Annyian fújnak, mint ahányan tapsolnak. A sebesen összeállított gladiátor veremben a Kovien tart „bemelegítést”, három társát veri laposra. Az emberek inkább arra kezdenek figyelni és engem felkísérnek a herceghez. Istenem, de rohadt nagy itt a fény, nem lehetne eltakarnia napot valamivel?

A herceg és a törpe egy-egy széken nézik az edzést, amikor megérkezek, a kölyök már pattan is felém.

- Bajnok! – Áú. Csendesebben.

- Bárd. Maradjunk a Bárdnál.

- Remélem jól aludtál.

- Csodálatosan, mint egy ágyban.

Mondom és elveszek egy kupa bort. Már a szagától rosszul vagyok és visszateszem. Egy szolgálót a grabancánál fogva húzok magamhoz.

- Hozz nekem vizet, kérlek.

Leülök az egyik székre és a karfára támaszkodva a kezembe rejtem az arcomat.

- Mi is ez a próba?

- A bárdok próbája – mi más is lenne. – Ebben két férfi küzd az első vérig általuk választott fegyverrel, a falakon csatabárdok vannak, így nem tudnak elmenekülni. Az ősi időkben a csata életre-halálra ment, de a királyságunk történelmében ez meg lett tagadva. Bocsássatok meg, de egy pillanatra el kell mennem.

Mikor távozik, én ott maradok a mogorva törpével. Ő csak a bárdot nézegeti elemezve.

- Kis egér – szólítom meg. – Tudom, hogy valahogy ez a te és majomember gonosz terve, de hogy tisztázzuk – lentről egy sikolyt hallok és a fejem belekong az üvöltésbe, fáradt vagyok ehhez. – Ha ezt túlélem én, megfojtalak.

- „Ha” sikerül, sok szerencsét kívánok majd hozzá.

Mondja mosolyogva a törpe. Mi a neve? Tudom, hogy mondták, de mi is volt? Biztos valami törpés, amihez szinte fulladozva köhögni kell, hogy ki tud mondani. A tömeg lassan gyűlni kezd és a herceg visszatér.

- Bajnok, a kíséret most levisz, a fegyvertárba ott kiválaszthatod a párbajod eszközeit, miket szívesen magaddal vinnél.

Megindulok lefelé és a kölyök még utánunk szól:

- Még valami! Jó szórakozást.

A legrosszabb része, hogy komolyan gondolja.

Bárd kivételesen belegondol a dolgokba, nem lesz okosabb vagy csinál értelmesebben bármit, de írjuk a javára ezt a szándékot.

Fogadalom

 

Sokak szerint a név, amit választunk egy fogadalom. Puma, egy hadvezér lett, egy ragadozó, aki mindenki felett áll. Skorpió lett az-az ember, aki képes volt leszúrni a barátját is. Én? Soha nem fogadtam meg semmit. Se élőnek, se holtnak. Gyűlölök hazudni, és ha nem teljesítem a fogadalmam, hazug vagyok. Bárd azt jelenti, hogy harcos vagyok, egy ember, aki fegyverrel született és azzal hal meg. Bárd voltam nélküle és az vagyok vele. Ez egy ígéret, amit be tudtam tartani.

Hülyeségeken gondolkodom, ahogy megyünk lefelé a lépcsőn, a rejtélyes hívómhoz. A törpe morogva követ engem és a herceg lelkesen magyaráz arról, hogy miket hallott rólam. Ő szép harcokról beszél és én rengeteg hullára emlékszem. A lovagok edzőtermébe érkezünk. Alabárdok és csatabárdok a falakon felsorakozva. Ez Katen. A harcosok fele nagyobb nálam. Már tudom, hogyan érez a törpe. Ezek az óriások nem finomkodnak, törik egymást. Fegyver vagy pusztakéz, nem számít. Brutálisan harcolnak és ez még csak a bemelegítés. Én pár napja majdnem megtagadtam egy hercegi hívást csak, mert nem volt kedvem sétálni. Ez egy csodás hely, eddig csak az agyamat zavarta össze, de most már az büszkeségem is elmenekült fülét farkát behúzva.

Az egyik alak felpillant és valami vademberes horkanást ereszt ki magából. A harcosok, akiket eddig a vad hevesség hergelt pillanatok alatt felsorakoznak és kihúzzák magukat. Új értemet nyert a „katonás rend” fogalma. A férfi egy magas velem, erősebb alkatú, sokkal erősebb. A hófehér haja vastag összeragadt tincsekben van, amiket megpróbált hátra kötni egy barna madzaggal, pár tincs így is kilógva takarja az arcát. A szemei olyan élénk kékek, hogy az már szinte fehér. Sebek sora takarja mindenét. Az alsó szemfogai picit kinyúlnak a szájából, ami az agyar érzetét adja, mint egy nagyon híg vérű fél-ork. Félmeztelen, de deréktól lefele egy barna nadrág és egy vastag fekete csizma van azért rajta. Mindkét kezében egy nagydarab egy kétélű csatabárd, amiket hanyagul a vállaival támaszt ki miközben felénk sétál.

- Bajnok – de jó lenne, ha nem hívna így a herceg. – Bemutatom a Várkapitány, a hadseregünk legnagyobb harcosát, Terr Krovien. A seregben csak úgy hívják, a Bárdok Ura.

Ó, csodás. A fickón látszik, hogy a legszívesebben almát cseszne a számba és bevágna a sütőbe. A katonáin pedig az, hogy meg is szokta ezt tenni emberekkel. A kezeimet karba teszem és elém ér ez a vadállat.

- Szép név.

- Szóval maga lenne az a Bárd? A törpmester sokat mesélt magáról mikor megérkezett. Másra számítottam.

- Nem tudom, hogy a kopasz miket mondott, de nem is érdekel. Az érdekel te miért hívtál ide.

- Ez már engem is Kovien.

A herceg hangneme határozott lesz, már majdnem férfias. Aranyos. Kovien egy vadbarom, ez látszik rajta, de soha nem állna ura szava ellen. A herceg nyomozott a fegyver után, mert a dédanyját az egyik hordozója védelmezte. A törpe utánam, mert a bárdot ők kovácsolták, sőt úgy fest a történelmük egy részéhez tartozik ez. Hogyan jön a képbe egy véletlenül két lábra állt gorilla?

- Mikor a törpmester megérkezett és Ön felség tanulmányaiba kezdett úgy véltem talán ide kéne hozatnunk az ereklye mostani hordozóját. Megvendégelni és talán lenne kedve részt venni pár baráti játékban.

A baráti játék egy ősi szó arra, hogy el akarom törni az arcodat. A közelemben gyakran van használva.

- Kitűnő ötlet!

A herceg boldogan szól az egyik harcosnak, hogy miket kell elkészíteni. Túl sokat beszél ez kölyök. A legszívesebben elmenekülnék ehelyett ezt a fújtató szörnyeteget kell bámulnom, aki farkasszemet játszik velem.

- Már ma ünnepi vacsorát tartunk.

Tudnék enni.

Hősünk szembesült azzal, hogy nincsen egyedül... vagyis, hogy már voltak mások is előtte, de mi a története a Bárdnak? Bár... talán jobb kérdés, hogy meddig bírja Bárd idegekkel a várost. Vajon megismerjük a fegyver eredetét mielőtt türelmetlen tulaja új arcot rendez be valakinek?

Bárd Legendája

 

Szinte eltoltak a szobortól, ahol egy kateni az én fegyveremet tartotta. Ennek a népnek a legendája szerint mikor a Királyságuk elpusztult, egy ember, aki Bárdnak nevezte magát óvta és kísérte az utolsó örökösét Katen trónjának. Haláláig. Nem voltam… egyedül?

A kastély inkább olyan, mint egy erdő, de már az egész város kísér a kapuig. Az őrség itt is azonnal átenged, bár sokak inkább megvetéssel néznek rám. Tudtam, hogy valahonnan jött a fegyverem, de miért hívta magát ő is Bárdnak? Én ezt nem értem. Annyira elbambultam, hogy már a palota falai között vagyunk. Egy könyvtárba kísérnek. Ott bezárják utánam az ajtót.

A polcnak egy létra van támasztva, azon egy vörös köpenyes, fehér hajú fiú keres olvasni valót. Meglepve fordul felé.

- Megérkeztél! Kitűnő!

Lecsúszik a létráról és felvesz egy fehérarany koronát. Ez a fiúcska egy fejjel kisebb nálam, vékony, szinte törékeny, szemei zöldek és arcán kedves mosoly van. Nem ilyennek nézném Katen királyát.

- Mi folyik itt?

Ez a legösszetettebb gondolatom. Kezet fog velem, de én szinte meg se emelem az enyémet.

- Hát… te nem tudod? – a kezét a szája elé emeli. – Milyen kellemetlen! Igazáén bocsánatodat kérem jó uram. Úgy véltem tisztában vagy a fegyverednek a múltjával.

- Térj a lényegre.

Egészen durva a hangnemem, ahogy rámorgok a kölyökre, nem tehetek róla. Idegesít, hogy fogalmam sincs arról, amit már egy pelyhes állú taknyos is tud.

- Természetesen. Kövess.

Az egyik asztalhoz lépük. A könyvekben tömör szövegek sora fogad a legtöbb nyelvet még nem is láttam. Az asztalt feltúrja az ifjú herceg és egy papiruszt terít ki. Azon a fegyverem van le rajzolva.

- Ez a Bárdod.

- Hihetetlen.

Mondom és apapírt átveszem. Minden stimmel. Pár újabb repedés lett a pengén az évtizedek során, de minden más ugyanaz. A repedésekhez egy-egy vonal vezet és azoknak a végén dátumok, helyszínek, nevek. Mikor, hol és kik okozták az újabb csorbát.

- Találó megfogalmazás Bajnok. A fegyver mit hordasz egy elfeledett legenda. Nem te vagy az első, ki hordozta és még az első sem, aki magát elnevezte róla. Nagykönyvtárak tucatjai írnak erős és kemény férfiakról, akik Bárdként ezt a fegyvert vitték csatában. Hatalmas bajnokok voltak mind. Már az ereklye megérintése előtt is nagy harcosok hírében álltak, de van még egy közös közöttük: Becsületes emberek voltak.

Leülök az asztal melletti székre és még mindig a tekercset nézem.

- Miért?

- Miért? – kérdez vissza a kölyök.

- Miért választják ezt a nevet? Miért olyan fontos ez a fegyver? Miért vagyok én az?

- Túl nagy a kérdésed Bajnok. Az vagy, aki lenni akarsz, amivé az élet formázott, azt tetted, amit tenned kellett. Miért választottad ezt a nevet? Magadnak kell tudnod? Katen Atyja, a Bárd bűnbocsánatból hordta ezt a béklyót. Az, ki volt, egy szörnyeteg volt, egy üres gyilkos. Elnevezte magát egy fegyverről, amit vérengzése során szerzett meg, amit sírjából évszázadokkal ezelőtt eltulajdonítottak sírjából. Te miért nevezted el magad így?

- Mert… aki voltam az senki volt. Ez a fegyver adta meg az életutamat. Sorsot és célt kaptam. Szövetségesre leltem, egy barátra.

- Az egyetlen hasonlóság a névválasztások között, hogy mindketten mássá akartatok lenni. Te többnek érezted magad Bárdként, a Kateni Atyánk kevesebbnek. Mi az egyiknek áldás a másiknak átok.

- Honnan származik a fegyver?

- Tőlünk.

Szólal meg egy mély morgó hang és egy fehér szakállas kopasz törpe sétál be. Botjaként egy gyönyörű csatabárd hosszú markolatát használja. Fémesen sárgás szemei rám pillantanak. Nem tetszik a fickó. Nem mintha számítana… semmi se tetszik itt. Az emberek megváltónak néznek, az elődömnek szobra van a köztéren, a királynak könyvtára rólam. Ez egy őrültek háza.

- Az ősi törptárnák beomlasztott mélyén pihent ez a fegyver. A legendák úgy mondják a halál teremtette és az Obszidián Királynő megölte magát mikor magához vette. A fegyver háborúra készült száz törpe száz napon át kovácsolta, a háború tűzéből kiömlött rejtélyes fémet, minek nevét kiölték a népünk történelméből. Ez alkotta a Bárdot. Mikor elhagytuk az ősi tárnákat a Bárdot is ott hagytuk.

- Csodás – vágok közbe mielőtt folytatná. – Nagyon örülök ennek a történelem leckének és a kitűnő lelki terrornak, de ha csak ezért lettem idehívva távoznék. Most. Tudom merről jöttem.

Megindulok az ajtó előtt, mielőtt az én családfámat kezdenék el elemezni.

- Bajnok – szól utánam a herceg, francba… miért kell ilyen nagynak lenni a könyvtárnak? Már csak pár lépés és kint lettem volna. – Itt tévedés történt. Nem én hívtalak.

Ez a kis felvezetés az első és második része a Bárd: Méltóság és becsület történetnek. Ez a formátum megtöri az eddigi rendet. A bárd szériák mindig egy nagy életet megfordító kalandok voltak a barátaival. Ez inkább egy kísérlet. Most Bárdot idegen környezetbe és helyzetbe rakom. Eddig mindig barátokat adtam neki, most nem tudhatja, hogy ki-kicsoda. Majdnem tíz évig csak én tudtam ki az a Bárd és miért is az, aki. A sztori végére mind tudni fogjátok :)

Gyilkos szellő

 

            Az égen fekete csillagok, a tűz az enyhe szellő akaratának tesz eleget és békésen bólogat balra. Hűvös van. A fák levedlették megsárgult leveleiket. A hegyek között csend lett. Csak lépésekre vertem tábort az úttól. Hat napja nem találkoztam emberrel. Kezdem megszokni. A szöcskék muzsikálnak. Keletre már nincs sok minden. A kopár, sziklás területen vad és erős növények nőnek, több tüske, mint ág, de ez nem gond, ha van egy mágikus csatabárdod, ami majdnem mindenen átvág.

            Elszoktam a magánytól. Majd egy évszázadot töltöttem így. Utána jött a háború és barátaim lettek, társak, szövetségesek. Természetessé vált, hogy mindig van valaki a hátamnál. Mindig fedez valaki. Most csak én és a Bárd. Csak mi maradtunk. Az eszköz, amiről elneveztem magamat, vagy elneveztek engem. Már nem tudom. Nem is érdekel igazán.

            A fa recseg és ropog, vöröses színben izzik a sárga lángban, lassan önmagába dől. A láng felemészti mégis olyan, mintha a fa magával tenné ezt. A rovarok elhallgatnak. Egy alak közeledik. Magas, talán még nálam is magasabb. A léptei nehezek, nagy ember, veszedelmes. Az árnyékát a hold nem mutatja, nem fordulok meg. Nem hallom a nyíl húrját feszülni, a fém szisszenését, ahogy a hüvelyből szabadul, nem fog távolról hátba támadni.

- Hírt hoztam.

            Mély hang. Nagy emberé, rekedtes, talán a nyakával történt valami. A kiejtése hibátlan bár van benne valami olvasatlan tudatlanság, ahogy a szavakat köpi. Lépésekre van tőlem, de megállt. Érdekes. A kezemben egy ág van, amivel a tüzet piszkálom.

- Mifélét.

            Megmozdul. Közeledik? Inkább megfordulok. Drabális mamlasz, hófehér hajjal. Kateni. Ritka látvány. Az óriási izomagyú fél térdre borul. A népe barbárok vérvonalát hordja, már több eszük volt, mint az egyszerű barbároknak, de nem sokkal. Bőr vértet hord és a sisak a hóna alatt van. A fém fejvédő homlokán a Kateni címer oroszlánja. Egy egykezes csatabárdot nyújt felém. A markolatán írás, a kétpengéjű élén térkép. Elveszem, mert ezt látnom kell. A másik oldalán… a királyi pecsét Detem-acélból. Bárhol felismerem ezt a fekete fémet még akkor is, ha erősen hígították acéllal. Ez… egy meghívó.

- Katen Királya örömmel fogadná a Bárdot királyságában.

- Reeendben.

            Ha már erre járok, miért ne? Mi bajom eshet egy városállamban, ahol még a meghívó is egy fegyver? Ezzel visszaülök a kőre. A fickó feláll. Most… itt fog állni?

- Most itt fogsz állni?

- Katen királyi hírnökeként az a dolgom, hogy biztonságban az Urunk elé kísérjelek.

Hát persze.

- Hát persze. Akkor gondolom, ma sem alszok.

Elkezdek összeszedni a dolgaimat, de a fehér hajú trollt csak a Bárd érdekli, úgy nézi, mint hercegnő a fürdőző lovagokat. Ha meg nyalja vagy ilyesmi, én eltöröm az arcát. Induljuk. Messze van Katen.

 

Fehér Oroszlán

 

Katen a háborús idők után született, az ember azt hinné, hogy ezek a majdnem albínó gorillák valójában törékeny virágszálak. Nem igazán. Az ország háborúban született és harcosok lakták. A gyermekek legyenek fiúk vagy lányok, katonai kiképzést kaptak. A seregeik mindkét nemet egyként kezelték. A fehéroroszlán rettegett lobogó volt. Csak túl sok embert haragítottak magukra. A királyság elbukott. Évtizedekkel később emelkedett fel az új birodalom, egy apró, de büszke városállam. Egy okosabb királyság. Tudtommal.

Ha katona vagy zsoldosként élsz, ismered Katen legendáját, mert találkoztál már katenivel. Esze vesztett őrültek, de tudják a dolgukat. Csak párszor volt szerencsém egy fehér hajúval egy hadtestben szolgálni. Meséket mondanak, háborúkról, katonákról és hősökről. Részegen ugyanezt csinálják csak énekelve. A kísérőm is ilyen. Nem egy szószátyár, de elég ital után mindig a vándorló bajnokukról és az utolsó hercegnőről énekel. A hős és hercegnő, a Farkas és kölyke, a Harcos és a kislány. Híresek voltak. Mély és nem túl pozitív legendákat hagytak hátra. Meglehet érteni. Nincsen sok hely, ahol örülnek egy bukott ország üldözött úrnőjének és az vadként védő testőrének. Persze ez csak nézőpont kérdése. Jártam országban, ahol elismerték a kitartásukat.

Lassan megérkezőnk Katenhez. Zöld és vörös lobogók rajtuk, egy két lábon álló fehér oroszlán. A katonák zöld köpenyt hordanak és alabárdokat fognak. A várfalakon számszeríjászok. Tudom, hogy a már békések, de mégis úgy érzem magam, mint patkány, ami a csapdába sétál be. Az őrségnek felmutatom a fegyvert. Ők átengednek, de furcsán néznek rám. A legszívesebben levenném a hátamról a Bárdot és felnyitnám a koponyájukat.

A város nyitott hely, nincsenek előítéletek, de még így is a fehér haj és az élénkék szemű lakosság van többségben. Az emberek mind felém fordulnak és súgnak. Milyen messze van az kapu?

- Merre?

Kérdem türelmetlenül. Már a tenyerem is izzad.

- A főtér után.

Az irányba mutat és látom, hogy a házak takarásában van ott egy szobor. Egy kislányt látok valamin ülve. A tömegen próbálunk átvágni, de még a rohadt katonák is utánam jönnek. Nem üthetnék meg valakit? Csak egyszer. Kétszer. Hat ütés és jól lennék. A kísérő már üvöltözik velük, hogy álljanak félre. Lassan a tömeg eloszlik és már a főtéren vagyunk. Nem is figyeltem.

A szobor… ez… nem lehet. A hatalmas több embermagasságú szobron egy kateni harcos, hatalmas izmokkal és tetoválásokkal takarva. A bal vállán egy apró lány, tiarával, őt láttam az előbb is. A legendás páros. A fegyver, amit a férfi fog... az én Bárdom… A szobor alatt egy szöveg: Bárd és Holtak Hercegnője. Bárd.

2013-ban Gellért Kis Gábor (1946-2013) elhunyt. Ő sok minden volt politikus, újságíró, tanár, apa, férj, de nekem ő volt az a ritka ember az ismerőseim között, aki szinte mindig kérdezte hol tartok a műveimmel. Nehéz ezt megmagyarázni másoknak, de hiába írok tíz éve novellákat és még publikálva is megjelentem mégis sok közeli ismerősöm sem hajlandó elolvasni akár egy egyperces művemet sem. E közben egy ennyire elfoglalt ember, akinek nem kéne ennyire törődnie a diákjaival képes volt bármit elolvasni, amit elküldtem neki. Ő mégis mindig széles mosollyal köszöntött és örömtelien véleményezte az alkotásaimat. Nehéz elmagyarázni mennyit is jelent ez nekem.

A tanár úr mindig is a történetek embere volt. Ritkán mondott igent vagy nemet, ha szólt azt kísérte egy kis mese. Azt hiszem én is azzal fogok itt most búcsúzni.

Mikor mentünk beíratni a jegyeinket hozzá, sorban álltam a barátaimmal. Valaki elkezdett piszkálni azzal, hogy a fél marketing-kommunikációs kar már előre köszön nekem mivel, mint lelkes amatőr író, újságíró és képregényíró mindig feltűntem nekik. Miközben próbáltam tagadni az egészet nem vettem észre, hogy sor eltűnt előlem. Bentről csak egy örömteli kiáltás hangzott el: „Zsolt, végre! Jöjjön be!”

Pár év alatt az Általános Vállalkozási Főiskolán sok remek embert ismertem meg és legnagyobb sajnálatomra egyet el is vesztettem. Tanár úr, még egyszer, utoljára köszönök mindent. Tudom, mit mondana erre, azt amit az első írásom olvasása után is mondott: „Ez szórakoztató volt, de arra a helyesírásra igazán figyelhetne Zsolt.”

Dolgozom rajtam.

Ezt elsősként mondtam ki először az iskolából hazamenet. Akkoriban gyakran magyaráztam magamnak hülyeségeket amikor egyedül voltam, mert az akkori kedvenc képregény szereplőm Garfield is ezt tette. Akkor még nem értette, hogy az ő közönsége mi voltunk és az enyémek az levegőmolekulák és talán pár rettenetesen értetlen sétáló.

Mégis ez a mondat teljes mértékig összefoglalja, hogy mit gondolok a világról. A világ nem szívás, nem szemétség és még csak nem is valami univerzális összeesküvés, csak maga az irónia. Valahogy mindent, amit teszünk azt egy ironikus jutalom követi. Észrevehettétek, hogy szeretem ezt beépíteni a műveimbe is. Az örökké magányos hős mindig társakra vágyik, de vagy elüldözi, őket vagy ott hagyja azokat. Hát nem ironikus?

Nagyon kevés alaptézis van az életemben, amihez ragaszkodtam és talán ez az egyik. Egy ritkábban hallott ám ismétlődő elmélet, amiben nagyon is hiszek. Mindenkinek van legalább egy története és mind megérdemelnék, hogy elmondjuk-megmutassuk azokat. Mikor valaki meghal az ismerőseim/szeretteim közül a legszívesebben írnék róla egy könyvet, hogy örökké élhessenek. Mindenki megérdemelne legalább egy történetet. Mindig is fontosnak tartottam, hogy tiszteljem az elődeimet és nem (csak) vér szerint, de művészet szerint is. Alkotókat, akik csak egy picit is befolyásolták azt, aki lettem. Legyen befolyásuk bármennyire apró, mind nagyon fontosak számomra és számodra, ha olvasod, amit írok. Nem véletlenül a Bárd sorozat szereplői eredetileg az ismerőseim, barátaim és családom tagjairól voltak mintázva. Bárkit is szerettél meg ezek közül az alakok közül az egy létező személy, aki igencsak közel áll a szívemhez. Kivéve a gonoszok. Ironikus módon az ellenségeim majdnem mindig az elmém kreációi voltak. Részben azért, mert nem igazán vagyok a haragtartás mestere, és mert nem tűnik bosszúnak halhatatlanná tenni azt, akit nem kedvelek.

Ha nem utálnám az ilyen divat hullámokat, akkor azt mondanám, hogy egy napra üljünk le és alkossunk valamit, novellát, verset, zenét, bármit, egy emberről, akit elvesztettünk az évek során. Ne gyászoljuk, hogy eltávoztak közülünk, hanem ünnepeljük azt, hogy milyenek is voltak.

Miért 13? Mert miért ne. Utálok kritikákat írni képregényekről, mert tudom, mekkora munka van bennük, még a legrosszabbat is jó szívvel és kemény melóval csinálták. Ám imádok dicsérni. Szóval kihívásnak összeírtam magamnak csak 13-at a legjobbakból. Pokolian nehéz volt és még engem is meglepett miket hagytam ki, de íme:

Transformers More Than Meets The Eye/Transformers Robots In Diguise (IDW)

Ó, igen. Megvallom az egész listát teli tudnám rakni csak IDW kiadótól képregényekkel, de ez a két sorozat sokkolt engem. Nem vagyok nagy TF rajongó, szeretem egy sorozatot, de nem rajongók a filmekért, a rajzfilmekért… semmiért. Pontosan ezért nem akartam elhinni mennyire beleszerettem ezekbe a címekbe. A sorozatok onnan indulnak, hogy az Autobotok győztek és visszanyerik Cybertront a bolygót. MTMTE egy frenetikusan vicces képregény, ahol egy csapatnyi nagyon össze nem illő robot kerül egy hajóra, amik egy legendát keresnek az űrben. Ez a képregény dráma, humoros és egyszerűen csodálatos.  A megszokott klisé Transformerek helyett itt mindenkinek remekül felépített személyisége van és kapcsolata a másikkal. RID pedig a bolygón maradt Autobotok drámáját írja lesz, ahogy visszatérnek a pacifista robotok, akik őket mészárosoknak látják, és nem segít a dolgon, hogy az álcákat egy börtönben tartják. A sorozat titka az, hogy amikor azt hiszed, tudod, ki-mit tervez és játszik valami teljesen váratlan történik. A két címet azért egybe vontam, mert így maradt hely másoknak is.

Avengers/New Avengers/Infinity (Marvel)

Ismételten egy összevonás. Nem mind lesz az. Jonathan Hickman író vette át a Bosszúállók (filmeseknek) vagy Bosszú Angyalai (képregényeseknek) címeket. A koncepciója egyszerű, de nagyszerű. Legyen nagyobb. A kihívások bolygó méretűek, idegen inváziók, alternatív világok ráomlanak a miénkre, új furcsa életek születnek meg, stb.

Az Avengers létszáma felszökik 24 főre és azt hinnéd ez túlzás, de mind nagyon jól jönnek ezekben a pokoli időkben. A sorozat érzése globális, tényleg nem csak new yorkról van szó, hanem a világról és az író behoz rengeteg érdekes koncepciót más sorozatokból és más világokból. A sorozat havonta kétszer jelenik meg.

A New Avengersben a Föld legokosabb és legbefolyásosabb személyei összegyűlnek, hogy titokban megvédjék a Föld jövőjét. A sorozat érzése végig félelmetes. A leghatalmasabb emberek megpróbálják elérni, hogy esélyünk legyen a túlélésre. Ez a képregény párhuzamosan megy az Avengersel a történeteit befolyásolják azok.

Infinity pedig egy event. A nem képregény olvasók az event egy hatalmas esemény, ami több sorozaton át megy végig sokszor drasztikusan változtatva a világon. AZ avengers kimegy az űrbe segíteni a fajoknak egy legyőzhetetlen faj ellen ameddig a Föld védtelenségét kihasználja egy régi ellenség, akit csak a New Avengers gyűrhet le. Ez a hatrészes mini elégé beleolvad a két címben, de nagyon okosan tanul a klisékből. Személyes kedvencem, amikor az idegenek birodalmak azért követik az embereket, mert azok már jó párszor legyőzték őket létszám hátrányuk és technológiai elmaradásuk ellenére. Bizony, végre egy sorozat ahol nem nézik hülyének az emberiséget.

Thor God of Thunder (Marvel)

Amikor a marvel kiadó tavaly bejelentette, hogy minden sorozat új alkotókat kap imádkoztam, hogy Jason Aaron megkapja a Thort és így lett. Ez a sorozat zseniális. A cím a halhatatlan badass-t követi: Thort, aki Isteneket ölő gyilkost keres, de a vadászata során kiderül, hogy találkozott vele még ifjan mielőtt méltó lett mjolnir felemelésére és az is, hogy a világ végén az öreg Thor még mindig küzdeni fog vele. A rajzok gyönyörűek és az írás hibátlan. Thor kemény, durva harcos és közben mégis egy nagyszívű mamlasz. Ajánlom bárkinek.

Scarlet Spider (Marvel)

Ameddig az olvasó közösség hálálkodik a Superior Spider-manért, ahol megtudjuk, mit csinálna egy szuperhős bőrében egy bűnöző addig én ezt a címet imádom. Pókember gonosz klónja újabb esélyt kapott az életre és ott ragadt Houstonban. Egy pókember jelmezzel nézi a várost és rágódik, mit tegyen, de idővel kénytelen a jót csinálni. Chris Yost (a sorozat írója) le se tagadhatná, hogy a pókember rajzfilmeken szokott dolgozni. Egyszerűen hiteles a hangja Skarlátnak és a tettei teljesen őszinték. Ez a pókember kemény, durva és még tanulja a finomkodást, a városában dög meleg van, ha kell pisztolyt emel a túlerő ellen, összetetoválja magát, elveszi a maffiózók pénzét, hogy egy hitel elnöki lakosztályában lakhasson. Nincsen titkos identitása, nem jár melózni, hanem üldözi a rosszfiúkat és barátokat szerez még akkor is, ha nem akar.

Fantastic Four/FF (Marvel)

A fantasztikus négyes elmegy „nyaralni”. Mindez egy hazugság. Reed Richards rájött, hogy a sugárzás, ami az erejüket adta megöli őket és mivel ebben az időben és világon nem talált gyógyszert így a kirándulás alatt téren és időn át nyomoz valami megoldásért. Közben a Földön ott hagynak pár régi jó barátot, hogy figyeljenek az iskolára és a világra. Ők az, FF. A két cím máshol másokkal játszódik, de pontokon találkoznak, és a sztorik összeérnek. Az F4 néha picit gyengébb, de a vége felé erősebb lesz. Ellenben az FF egyszerűen isteni. Mivel mindkettőt egy író kezeli a címek remekül működnek együtt. Az F4 egy tudományos sci-fi és családi kaland, ahol mindenfelé járnak. Közben az FF egy humorral teleszórt akció képregény. Nyersen fogalmazva ilyen az igazi szuperhős képregény. Néha a sorozat annyira tisztában van ezzel, hogy még kommentálja is a képregényes kliséket és tényeket. Ha ezt elolvasod és tetszik, akkor üdvözöllek a képregényesek között.

East of West (Image)

Egy őrült sci-fi western egy sötét jövőben ahol a négy lovas visszatér. Az első pár rész nagyon zavaros, de ha túlteszed, magadat rajta akkor imádni fogod. Ez a sorozat Jonathan Hickman agymenésének a csúcsa. Minden van benne kelettől nyugatig. Egy csodálatos eposz, amit csak imádni lehet.

Invincible (Image)

Nem tudok olyan évet írni, amikor ez a sorozat ne kerülne a topba. Ryan Ottley rajzolja és a Walking Dead miatt most körbe rajongott Robert Kirkman írja. Túl van száz részen és ez az ő Pókember sorozata. Egy tini fiú megkapja a képességeit. A sorozat kicsiben kezd, de mindig csak növekszik. Invincible lassan felnő és komoly problémákkal kerül szembe. Már túl vagyunk száz részen és még a mellékszereplők is kaptak kemény és magával ragadó sztorikat. Erősen ajánlom.

Whispers (Image)

A Luna fivérek a képregény alkotás nagymesterei. Olyanokat írnak, amire mindenki gondol és még se láttad még sehol. Joshua Luna 6 részes minije nagyrészt 2012-ben jelent meg, de a vége már ez évben. A sztori elégé egyszerű: egy mindentől irtózó mániákus álmában kiemelkedik a testéből és szellemként képes járni a világot. Ezt felfedezve végre bátran járja a várost, de felfedez pár sötét dolgot. Az egészsorozat olyan, mint egy valódi álom.

Earth 2 (DC)

A DC univerzum első szuperhősei a jelenkorban születnek meg. Két remek írótól kapjuk a sorozatot és csodálatos rajzolóktól. A sztoriban Superman, Batman és Wonder Woman feláldozzák magukat a világukért. Ugrunk öt évet amikor újra előkerülnek szuperlények. Egy világban, ami sebzett és fél. Az alkotók zseniálisan modernizálnak régi alakokat. Akkor is élvezetes, ha soha életedben nem fogtál meg ilyen könyvet. Mivel a sorozat egy egész világról szó így nem kell más címet olvasni mellette, ami még egy plusz.

Swamp Thing (DC)

Mikor a 19. számmal új írót kapott a sorozat nagyon kíváncsi lette. Ez az író Charles Soule teljesen felborította a rendet. A sorozata végre olyan lett, amit én vártam. Swamp Thing, a Zöld őrzője, minden nővény ura és védelmezője. A cím remek és tényleg semmit nem akarok lelőni, mert csak ez a kevés leírás elég ahhoz, hogy élvezhesd a sorozatot.

Colder (Dark Horse)

Gondolkoztam rajta, hogy Hellboy vagy Criminal Macabre kerüljön be a listára, de eza mini egyszerűen kiakasztott. Colder egy elmébe mászó horror. A szó minden értelmében megkérdőjelezi a józan észt. Félelmetes és izgalmas.

Grindhouse – Doors open at Midnight (Dark Horse)

Igen… ez a nyolc részes sorozat még nem ért végett. De az első sztori lement! Az is valami nem? Mindegy. Ez egy, mint íme is mutatja egy horror sorozat ismételten a Dark Horse-tól, mint a Colder is. Ez viszont a perverzebb, merészebb, akció orientált sorozat. A képreégny igazi grindhouse, teli meztelenséggel, szexszel, vérrel és akcióval. Ha szereted, az ilyesmit ezt imádni fogod. Ó igen, az írója egy nő szóval hagyjuk a szexista téveszméket.

Darkjazz (Random)

Hogyan is lehetne méltóbban befejezni, mint Matuszka Máté Darkjazz-ével? Ez a sötét noir horror, a 30-as évek minden elemét felmarkolja. Ponyva krimi Lovecrafti rémségekkel. Mikor régebben először olvastam a forgatót azt mondtam Máténak, hogy ez a legjobb magyar képregény, amit valaha olvastam. Még mindig tartom magamat ehhez. Arrawn rajzai egyszerűen félelmetesek és mindenben tökéletesen követik Máté kifordult koncepcióját. Az egyetlen a listán, ami egy részes sztori és online olvasható ingyen:

http://random-magazin.blog.hu/2013/06/06/darkjazz

Hát ez… kemény volt. Nagyon meglepődtem milyen általam imádott sorozatokat hagytam ki és picit sajnálom is, de ha minden kedvencemet ide írom, sose végzünk. Remélem tetszettek a címek és kedvet kaptatok hozzájuk.

Rengeteg dolgot írtam az évek során. Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy mit szoktál írni. Ez egy fura kérdés, amit mai napig nem értek. Valamiért specifikusan egy dolgot kellene írnom? Mindig azt mondom, hogy szinte mindent, de nagyrészt horrort. Erről két dolgot tudok elmondani:

1. Soha nem köt le csak egy téma. Leszámítva pár esetet nagyon ragaszkodom az állandó változáshoz. Minden témát ki akarok próbálni, minden stílust, írói szokást, jellemzőt átvenni, megkóstolni. Nem nagyon vagyok egy regényolvasó típus, de ennek az oka a dekoncentráció. Ha olvasok valamit elszalad a fantáziám vagy azért, mert nem köt le a regény vagy, mert annyira tetszik benne valami, hogy másra ad ötletet. A harmadik és legfőbb ok, hogy rémesen vizuális vagyok. Adj ezer könyvet és talán egy kicsit megmozgat majd egy, de rakj a kezembe egy képet és ezer történetet mondok el neked. Ez az egyik oka, amiért imádok képregényeket írni.

2. Utálom a horrort. Utólag megtudtam, hogy ennek az oka nagyon egyszerű. Ritka szar időszakban születtem, hogy horror rajongó lehessek. A filmek nagy része folytatássá csúszott át, amik… olyanok voltak amilyenek. Mire elértem a tini kort, amikor az ember igazán horror mániás lesz láttam két jó horror filmet (Alien és Madarak) és milliónyi rémeset. Kivétellel az első Sikolyig minden horror film csak megölte a reményeimet. Olyan szinten, hogy az elmúlt évekig nyíltan elkerültem a horror műfajt, mert úgy éreztem nem hat rám. Azt hiszem ezért lett az egyik főprofilom a horror. Gyermekkoromban rémesen félős és szende voltam. Ez lassan elmúlt és én megváltoztam. Mára mániákusan próbálok szembesülni a félelmeimmel. Az első ilyen tettem egy novella volt, az első: Sötét Mosoly. Miután kiírtam mindent, amit átéltem, amitől féltem… hirtelen egy lyuk termett bennem. A horror többé nem volt horror. A legtöbb írásom nem horror, hanem egy kísérlet, hogy félelmetest írjak. Én nem érzem bennük a rémisztőt, de ha jól írom meg, ha jó a történet, a fogalmazás és a sztori vezetés, te megrémülhetsz. Ha egy olvasó azt mondja: ez félelmetes volt! Akkor elértem a célom.

Nos akkor íme az első ilyen bekezdésem. Nem lesz egy nagy durranás, de próbálok szórakoztató lenni.

Horror Hava

A sorozat elérte a célját. Az olvasók szerették és még némi rekordot is döntöttem a blog nézetségében, ami továbbra sem rekord méretű, de „aki a kicsit nem becsüli…”. Jó volt, hogy új olvasókat nyerhettem. Amennyire gyűlöltem a feladatot a végére, annyira élveztem és büszke vagyok a végeredményre. Nagy munka volt és remekül fest. Nem hiszem, hogy lesz ilyen jövőre is. Egyszerűen túl sok munka. Hasonló rendszeres dolog talán.

Más írások

Itt jön a remek hír. A honlapom alapjai készen vannak, már csak meg kell tervezni a részleteket és ilyesmiket. Ott lesznek olvashatóak a műveim. Nem mind a több mint kétszáz, de sok. A blog nem lesz elhanyagolva csak kiegészíteni fogja az oldalt. Több projekt is készül oda. Mondok pár érdekeset:
- A Farkasok Völgye című képregényem novella folytatása

- Több Bárd antológia

- Nem csak én, de más írok is publikálnak majd az oldalon

Miért nem publikálod az írásaidat?

Ez egy gyakori kérdés és persze teljesen logikus. Az egyik oka, hogy nincsen rá pénzem. A legtöbb magyar kiadó szép összeget kér a publikálásért, terjesztésért, reklámért és a többi dologért. Én pedig messze nem vagyok ilyen pénznél és… nem hiszem, hogy költenék erre, ha lenne pénzem ilyesmire. Mint minden alkotónak nekem is álmom, hogy megéljek ebből, de a pénzem annyi mindenre elmehetne ahelyett, hogy az egómat cirógassam egy összekötött marék papírral. Jönnek a más gondok. Nincsen akkora kész történetem, amit publikálnék. A bárdok elégé kidolgozatlanok és csak azoknak érthetők és élvezhetőek, akik akkor ott voltak az életemben. Hatalmas ráncfelvarrás kéne nekik és akkor is elégé laposak. Egy kezdő író nagyon kezdő történetei. Persze próbálom őket átírni, de ez hosszú folyamat, és ha kész is lesz kérdéses mennyire van ilyesminek olvasó közössége idehaza. A többi történettel az a baj, hogy regénye írom őket és így hamar beleunok. Ne élvezetes önmagadnak írni több tucat oldalt.  A Horror Hava szórakozató volt, mert mindig kaptam interaktívan reakciót. Egy regény megírása azt jelenti, hogy hónapokig akár évekig írsz egyetlen egy hosszú történetet, hátha közben nem unod meg a témát és mikor készen van, végig viszed a kiadókon, akiknek a jobb esetben kétharmada sosem válaszol, és maradék harmad elmondja, hogy ez a téma nem érdekli őket vagy eléd raknak egy rengeteg nullás számlát, hogy „ezért hajlandóak vagyunk kiadni”. Na most, ha rengeteg estét töltöttél ezzel a művel van egy érzésem nem nagyon vagy pénzednél ilyesmihez. Én biztosan nem. Így mindig előveszem ezeket a regényeket és írok hozzájuk pár oldalt. Mindig azt mondom, ha lenne egy biztosításom, egy kiadó vagy alkotó, akik azt mondják, megéri megírni vagy van bennem tehetség, sőt ki is adják, ha elkészül, akkor két nap alatt megírnám, de így?

Képregények

Ó igen, akik nem tudnák a random képregények egyik írója vagyok. Bár most már kicsit túlléptem eme jogkörömön, mert két kiadóval is egyeztettek nyomtatott megjelenésről. Az egyik olyan január elejére már szerződéses munka lesz, addigra kész szinopszis alapján készül a mű. A másik pedig még picit lebeg a levegőben. Egy kiadó szeretné az ismertebb világát megcsinálni képregényként. Afféle félre értésből kerültem az alkotó csapatba, de élvezem a munkát és ebből már kész rajzaim is vannak! Egyiket sem fogom megnevezni vagy részletezni, mert úgy érzem, csak rosszabb lenne, ha elmondanák mindent és a végén semmi sem lenne belőle. Szerződéssel a kezemben vagy nyomtatott példánnyal már hangos leszek.

Ez nem azt jelenti, hogy cserbenhagyom a randomot. Isten ments. Jelenleg 4 képregényem készül oda. Két ismert arccal Szatival és Sándor Csongorral (mindketten rajzoltak a Random fantasztikus történetekben). Egy-egy sorozatba kezdünk bele. Mindkettőből láttam rajzokat és istenien festenek. Közben pár új alkotót is megkerestem és hál az égnek vállalták a munkát. Ezek csodálatosa tehetséges rajzolók és az egyiküktől már kaptam két oldalt, amik egyszerűen lenyűgözőek. Az egyikük egy sorozatot vállalt a másik egy Emberiséghez hasonló önálló történetet. Nagyon izgalmas munkák teljesen más stílussal és sztorikkal.

Nézzétek el nekem… egy hónapig írtam betegségekben vizsgák, két munkahely mellett 31 novellát. Egyszerűen kikészültem. Szinte szó szerint. Novemberben mindenem leállt. Egyszerűen kikapcsoltam. Most próbálom utolérni magamat és egyre jobban állok. A következő pár napban próbálok majd a blogra írni érdekes kis dolgokat. Megnézni mennyire tudok rendszeresen mesélni nektek a hülyeségeimről. Bizony, szeretném picit blogosabban vezetni ezt a blogot. Megnézni milyen, ha írok az élményeimről és véleményeimről. Holnap elmesélem, miken dolgozom most.