Nagyon kevés alaptézis van az életemben, amihez ragaszkodtam és talán ez az egyik. Egy ritkábban hallott ám ismétlődő elmélet, amiben nagyon is hiszek. Mindenkinek van legalább egy története és mind megérdemelnék, hogy elmondjuk-megmutassuk azokat. Mikor valaki meghal az ismerőseim/szeretteim közül a legszívesebben írnék róla egy könyvet, hogy örökké élhessenek. Mindenki megérdemelne legalább egy történetet. Mindig is fontosnak tartottam, hogy tiszteljem az elődeimet és nem (csak) vér szerint, de művészet szerint is. Alkotókat, akik csak egy picit is befolyásolták azt, aki lettem. Legyen befolyásuk bármennyire apró, mind nagyon fontosak számomra és számodra, ha olvasod, amit írok. Nem véletlenül a Bárd sorozat szereplői eredetileg az ismerőseim, barátaim és családom tagjairól voltak mintázva. Bárkit is szerettél meg ezek közül az alakok közül az egy létező személy, aki igencsak közel áll a szívemhez. Kivéve a gonoszok. Ironikus módon az ellenségeim majdnem mindig az elmém kreációi voltak. Részben azért, mert nem igazán vagyok a haragtartás mestere, és mert nem tűnik bosszúnak halhatatlanná tenni azt, akit nem kedvelek.
Ha nem utálnám az ilyen divat hullámokat, akkor azt mondanám, hogy egy napra üljünk le és alkossunk valamit, novellát, verset, zenét, bármit, egy emberről, akit elvesztettünk az évek során. Ne gyászoljuk, hogy eltávoztak közülünk, hanem ünnepeljük azt, hogy milyenek is voltak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.