HTML

Zspider alkotói blog

Friss topikok

  • Joleia: Kedves Zspider! Aranyos sztori, én hiszek ezekben a dolgokban és én rengeteg történetet tudnék me... (2017.10.02. 16:09) Horror Hava 2017: A macskák látják a szellemeket
  • doggfather: olvasd át még egyszer, mert tele van elgépeléssel! (2014.01.12. 08:44) Az Év 13 Legjobb Képregénye
  • The Comic Cat: Ilyenkor úúúgy örülnék, ha tudnám, hogy szívtál valamit előtte :D Egyébként, valahol igazat kell ... (2013.07.31. 11:18) GI Joe – Real american Trauma
  • Zspider: Tíz éve írok novellákat. Korábban írtam életem első képregény forgatókönyvét és van jó pár teli ra... (2013.03.25. 03:55) 10 éve írok
  • dobos4tamas: El kell majd mondanod, hogy mennek ezek a dolgok! Ahogy leírod, hogy szinopszist vár egy rajzoló t... (2012.04.12. 19:46) 2012: 2 képregény, 3 hónap alatt

2014.10.03. 21:37 Zspider

Horror Hava 2: Sötétség, Mosoly nélkül

Íme a Horror Hava 2! E hónapban csak hetente pár (1-2) novellát vagy esszét fogok nektek írni. Kérlek titeket osszátok meg ezeket másokkal is, ha tetszettek. Jó szórakozást.

Életem első novellája a Sötét Mosoly volt. Ezt itt olvashatjátok el. Ez a novella sokat jelent nekem. Ez volt az eső, amikor igazán éreztem, hogy alkottam valamit. Ez után éreztem magamat írónak. Ez a novellám kétszer jelent meg a Lidércfény nyomtatott példányaiban. Erre épült szinte minden alkotásom és az alkotásaim világa. Ez a novella... félig igaz. Átéltem. Éreztem. A mai első alkotásom duplán fontos. Ez a Sötét Mosoly háttértörténete és ez minden regény fejezetem és novelláimból a 250. darab. Ez a történet nagyon fontos és nagyon személyes nekem. Remélem nektek is az lesz.

250. Prózai alkotás

Sötétség, mosoly nélkül

 

Életem első novellája előtt pár évvel. Egy sötét villamosmegállóban. Budafokon, ahol estére szinte minden lámpa leoltódik és csend van mindenhol. A megállóban csak három lámpa égett. Én egy barátom szülinapjáról jöttem. Mindig, ha felidézem ezt az emléket, kívülről látom magam. A megállóval szembeni utcában. Három lámpa közül az első, a megálló oszlopa mellettinél álltam. Zsebre tett kézzel, baseball sapkában, mert akkoriban úgy véltem, hogy azaz én stílusom. Mániákusan sapkát hordtam és gyűjtöttem őket. Nem mindenféle sapkát, csak a nagyon menő kis fekete sapkákat, amiken volt valami jó jelkép. Az egyik barátomtól még kaptam is egy király vörös sapkát, amin egy skorpió volt.

Addigra a nyolcadik kerületben laktam. Mindennap felkeltem másfél órával korábban és felszálltam egy 47-es villamosra az Astorián, már rájöttem, hogy a Kálvin kicsivel kevesebb gyaloglás lett volna, de sebaj. Majd egészen a végállomásig mentem. Onnan át egy utcát és fel az 58-asra. Fel egészen a Gádor Általános Iskoláig. Majd haza ugyanilyen lassan. Szótlanul. Magánosan. Nem emlékszem, hogy ez az este vagy előtte valami utáltatta meg velem Budafokot, de nem is fontos. Budafoknak megvannak az előnyei, egészen jó környék volt, amikor én ott éltem, de az eső a hegyen olyan volt, mint egy istencsapása. Egy nagyobb esőnél már az autóutak folyókká váltak és az autósok húsvétot játszottak a szerencsétlen járókelőkkel. A másik gond a kutyák voltak, mivel rengeteg kertes ház volt, szinte mindenki vett kutyákat, amik vagy elszöktek, vagy elletek engedve, hanyag tulajok által.

Az nap este egyik se volt. Január volt. Csendes este. Az égen nem volt hold, de még csillagok se nagyon. A távolban semmi, se lámpák, se autók. Szinte nyugtalanító. A villamos nem akart jönni. A föd fehér volt a fagytól és megmaradt kevés hótól. A harmadik lámpa fényébe sétált egy fickó a barátnője támogatta. Nem láttam az arcukat. Már a hangjukból hallottam, hogy részegek voltak. A második lámpánál megálltak. Én közelebb mentem az oszlophoz. A srác vagy két fejjel magasabb volt nálam. Nem láttam és a hangja túl alkohol mosott volt, hogy meg tudjam mondani öregebb volt-e nálam. Utánam szólt, hogy van e cigim. Hezitáltam, hogy feleljek, de megtettem. Sose dohányoztam. A távolból láttam a villamost jönni. Fel se fogtam, hogy az utolsó járat volt már. A nevelőapám ült rajta és jött értem, mert féltett. Azt mondta várjam a megállóban. Vártam. Ismét megszólított. Most mást is hallottam. A barátnőjét, aki kérlelte, hogy hagyjon békén. Most pénzt akart. Sosem tartok magamnál készpénzt. Pusztán, mert utálok pénzzel rohangálni.

Mögöttem, négy büfé volt, balra a részeg srác és jobbra a mennyország kapuját idéző fehérfény, ami egyre nagyobb lett. Éreztem a feszültséget és csak arra tudtam gondolni, hogy ez Budafok legforgalmasabb villamosmegállója, rögtön mellette van egy buszmegálló és mégis… sehol senki. Egyedül voltam. Éreztem a srácot nekem indulni, talán még mondott is valamit. Azonnal neki eredtem, de gyorsabb volt. A járdasziget végén elkapott. A jobb vállamba markolt, de csak a kabátomat fogta. A vastag télikabátnak hála nem engem rángatott, de ahogy leléptem a járdaszigetről ő elém lépett. „Te kis …” valaminek szólított, már nem tudom minek, pedig évekig emlékeztem rá. Amikor elindultam még visszaszóltam, hogy hagyjon békén. Talán még sikoltottam is ezt, de amikor velem szemben volt, akkor már nem érdekelt. Én megütöttem a mellkasát. Azt értem fel. Ő az oldalamba rúgott. Baloldalt a bordáimat találta el. Utána eltaszítottam magamtól, ami sikerült, de ő még utánam csapott és lesöpörte a sapkámat a fejemről. A villamos elszáguldott mellettünk. Fény lett. Rengeteg fény. Az adrenalin okozta rohamot szinte azonnal kikapcsolta, ahogy minden ablakból kiáradó fény a szemembe villant és a villamos fél-egy méterre tőlem elszáguldott, én pedig hallottam azt a fémes nyikorgást. A villamos felé fordultam. Úgy éreztem, hogy nincsen esélyem. Lehet, hogy ő részeg, de majdnem másfélszer akkora volt, mint én. Nem voltam több 13-nál max. A villamos felé indultam. Az ajtók kinyíltak és nevelőapám lépett le. Rám nézett és én próbáltam kilihegni, hogy rám támadtak. Először dühös lett és kérdezte ki és hol. Megfordultam és senki sem volt ott. Lihegve magyaráztam neki mi történt, a sofőr pedig sétált felénk, hogy szálljon a villamos másik végébe és induljon vissza. Elmondta, hogy ilyenkor már nem tart szünetet, hanem azonnal megy. Kértem egy pillanatot és visszamentem a járdaszigetre. Felvettem a sapkámat és leporoltam. A fejemre vettem majd felszálltam a villamosra. Út közben láttunk egy öreget taj részegen üvöltözni és szidni a világot, a nevelőapám kérdezte, hogy ő volt-e, de nem. Fiatal rác volt. Én az oldalamat fogtam. Éreztem a szívemet verni és a nevelő apám rám nézett. Kérdezte, hogy fáj-e, de nem fájt. Ez volt számomra furcsa, megrúgtak, de nem éreztem fájdalmat otthon még a tükörben is megnéztem, de nyoma sem volt.

Párnappal később újra álltam abban a megállóban igaz nappal vagy naplementekor. Azóta százszor álltam ott a sötétben, este, egyedül.

Évekkel később, mikor először akartam írni, egy horrort akartam alkotni. A történetét a félelmemnek. Egy megállót a sötétben, egy fiút a megállóban. Egy embert, aki ok nélkül támadott, aki csak mosolygott és őrült annak, amit tesz. Valójában nem volt mosoly, csak sötétség. Sötétség, ami ellepte a várost és sötétség, ami valakinek a szívében volt, ha rátámad egy nála kisebb gyerekre ok nélkül. Így vált a félelem… szánalommá. Így vált egy trauma egy új élet magjává. Ha az nap nem megyek át a barátom szülinapjára, ha nem ragadok ott estig, ha nem akkor jövök le, amikor, ha nem ott állok, nem ezt mondom… most nem lenne Sötét Mosoly. Nem írtam volna le ezt az élményt. Nem írnám le ezeket a szavakat és én nem is lennék. Minden, mit tettem az évek során tagadhatatlanul azon az estén született. Ha valaki megkérdezi, csak annyit tudok mondani, hogy Sötét volt, de mára Mosollyal teszem.

 

Fazekas „Zspider” Zsolt

2013. Június. 11. 1:58

Szólj hozzá!

Címkék: Novella Esszé Vallomás Horror Hava horror hava Horror Hava 2 horror hava 2 Sötétség mosoly nélkül Sötét Mosoly


A bejegyzés trackback címe:

https://zspider.blog.hu/api/trackback/id/tr376757035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása