Zspider alkotói blog

Bárd kivételesen belegondol a dolgokba, nem lesz okosabb vagy csinál értelmesebben bármit, de írjuk a javára ezt a szándékot.

Fogadalom

 

Sokak szerint a név, amit választunk egy fogadalom. Puma, egy hadvezér lett, egy ragadozó, aki mindenki felett áll. Skorpió lett az-az ember, aki képes volt leszúrni a barátját is. Én? Soha nem fogadtam meg semmit. Se élőnek, se holtnak. Gyűlölök hazudni, és ha nem teljesítem a fogadalmam, hazug vagyok. Bárd azt jelenti, hogy harcos vagyok, egy ember, aki fegyverrel született és azzal hal meg. Bárd voltam nélküle és az vagyok vele. Ez egy ígéret, amit be tudtam tartani.

Hülyeségeken gondolkodom, ahogy megyünk lefelé a lépcsőn, a rejtélyes hívómhoz. A törpe morogva követ engem és a herceg lelkesen magyaráz arról, hogy miket hallott rólam. Ő szép harcokról beszél és én rengeteg hullára emlékszem. A lovagok edzőtermébe érkezünk. Alabárdok és csatabárdok a falakon felsorakozva. Ez Katen. A harcosok fele nagyobb nálam. Már tudom, hogyan érez a törpe. Ezek az óriások nem finomkodnak, törik egymást. Fegyver vagy pusztakéz, nem számít. Brutálisan harcolnak és ez még csak a bemelegítés. Én pár napja majdnem megtagadtam egy hercegi hívást csak, mert nem volt kedvem sétálni. Ez egy csodás hely, eddig csak az agyamat zavarta össze, de most már az büszkeségem is elmenekült fülét farkát behúzva.

Az egyik alak felpillant és valami vademberes horkanást ereszt ki magából. A harcosok, akiket eddig a vad hevesség hergelt pillanatok alatt felsorakoznak és kihúzzák magukat. Új értemet nyert a „katonás rend” fogalma. A férfi egy magas velem, erősebb alkatú, sokkal erősebb. A hófehér haja vastag összeragadt tincsekben van, amiket megpróbált hátra kötni egy barna madzaggal, pár tincs így is kilógva takarja az arcát. A szemei olyan élénk kékek, hogy az már szinte fehér. Sebek sora takarja mindenét. Az alsó szemfogai picit kinyúlnak a szájából, ami az agyar érzetét adja, mint egy nagyon híg vérű fél-ork. Félmeztelen, de deréktól lefele egy barna nadrág és egy vastag fekete csizma van azért rajta. Mindkét kezében egy nagydarab egy kétélű csatabárd, amiket hanyagul a vállaival támaszt ki miközben felénk sétál.

- Bajnok – de jó lenne, ha nem hívna így a herceg. – Bemutatom a Várkapitány, a hadseregünk legnagyobb harcosát, Terr Krovien. A seregben csak úgy hívják, a Bárdok Ura.

Ó, csodás. A fickón látszik, hogy a legszívesebben almát cseszne a számba és bevágna a sütőbe. A katonáin pedig az, hogy meg is szokta ezt tenni emberekkel. A kezeimet karba teszem és elém ér ez a vadállat.

- Szép név.

- Szóval maga lenne az a Bárd? A törpmester sokat mesélt magáról mikor megérkezett. Másra számítottam.

- Nem tudom, hogy a kopasz miket mondott, de nem is érdekel. Az érdekel te miért hívtál ide.

- Ez már engem is Kovien.

A herceg hangneme határozott lesz, már majdnem férfias. Aranyos. Kovien egy vadbarom, ez látszik rajta, de soha nem állna ura szava ellen. A herceg nyomozott a fegyver után, mert a dédanyját az egyik hordozója védelmezte. A törpe utánam, mert a bárdot ők kovácsolták, sőt úgy fest a történelmük egy részéhez tartozik ez. Hogyan jön a képbe egy véletlenül két lábra állt gorilla?

- Mikor a törpmester megérkezett és Ön felség tanulmányaiba kezdett úgy véltem talán ide kéne hozatnunk az ereklye mostani hordozóját. Megvendégelni és talán lenne kedve részt venni pár baráti játékban.

A baráti játék egy ősi szó arra, hogy el akarom törni az arcodat. A közelemben gyakran van használva.

- Kitűnő ötlet!

A herceg boldogan szól az egyik harcosnak, hogy miket kell elkészíteni. Túl sokat beszél ez kölyök. A legszívesebben elmenekülnék ehelyett ezt a fújtató szörnyeteget kell bámulnom, aki farkasszemet játszik velem.

- Már ma ünnepi vacsorát tartunk.

Tudnék enni.