6. Véres szerelem
Nincs is szebb a fiatal pároknál! Annyi keserű és szomorú mese után legyen egy romantikus is! A történet az én égi akrobatáimról szól. Kötélről kötélre repülő kvartett kiket felettünk láthattok. Ruthven házaspár - Earl és Aubrey - és a leányuk Lanthe. A fiatal lány ifjú szerelme Bram. Ez a történet a két ifjúról szól.
Pont, ahogy most te kedves vendégem ámulva nézed a mutatványokat így tett Bram is. A szívét azonnal elrabolt a vékony ében hajú Lanthe. Szemei olyan sötétkékek voltak, hogy már lilásan fénylettek. A kevés lámpa fényében szinte világított ez a szempár. Minden este a fiú a sátorból hamar kiszaladt, hogy lássa a lányt kimenni és végre megszólítsa. Azóta szerelmes volt belé, amióta először látta bevonulni szülei vállán. Ám minden este ez a puha bőrű kerek arcú kedves egy másik fiúra nézett. Bram nem akart sokat. Csak azt az első estét mikor Lanthe a szemeibe pillantott. Mikor a pár először egymás lelkébe tekintett. A fiú érezte, hogy egy tóba merül el. A szerelem fojtogatta. Mindent tudni akart. Ám minden este, ha rajongók összegyűltek őt kerülték az akrobaták. A Ruthven család még rá sem nézett. Örömmel beszéltek a vendégekkel, de őt elkerülték.
A cirkusz két nap múlva elment volna és a fiú kezdett megörülni. Nem evett és nem aludt. Nem értette, hogy őt miért nem. Őt miért nem látják szívesen. Bármit megtenne a lányért. Bármit. A hold az ég tetején lassan ment lefelé, de ő csak egy hóhérbárd acélját látta a helyén. Aznap este nem hagyta magát. Látta, hogy szerelme egy újabb fiúval flörtöl. Nem bírta tovább. Félre taszítva mindenkit megérintette a szerelmét. A lány döbbenten nézett rá. Egy hosszú hónap után a pár újra egymás szemébe tekintett. Az idő örökre megfagyott.
- Miért nem engem?
Kérdezte szomorúan. Lanthe csalódottan elhúzta a kezét. Lenézően nézte a finomérintésű tenyeret. Csalódottan elfordult.
- Nem vagy készen. Azt hittem készen leszel…
A fiú értetlenül figyelte, ahogy a lány a kocsija felé megy. Újra átvágott a tömegen.
- De készen vagyok!
Mondta sírva. A szülők megindultek felé, de a lány bement a kis vagonjába.
- Nem.
A szülők dühösen hagyták ott Bramot.
Az nap este a fiú szétverte a szobáját. Üvöltött tört és zúzott. Nincsen készen. Nem értette mire nincsen készen. A nap feljött és lassan lement. Nincsen készen. Lüktetet a szó a fejébe. A hűvös és puha bőr érintése még mindig kényeztette a kezét. Bram lassan eszét vesztette miközben az égen megjelent a fehér korong újra.
- „Nem vagy készen”. Majd meglátja.
Súgta a fiú dühösen.
Aznap este nem volt a tömegben Bram. Lanthe keserűen ugrott a kötélről kötélre. Könnyeivel küszködött mikor kilépett a sátorból. A rajongók sem jöttek ki, de őt, ezt fel se fogta. A szülei panaszkodtak miatta, de őt már nem érdekelte. Csak el akarta hagyni a várost. El akarta hagyni a csalódást és Bram tekintetét.
A vagonjába belépve a padló nedves volt. Lámpást meggyújtva látta meg a rajongók tetemeinek tömegét. Még egy remegve térdelt Bram lábainál. A fiú lefogta a férfit. Fejét oldalra tartotta és mások vérével takarva őrült csillogással a szemében súgta.
- Végre értem.
Lantha először megrémült majd a szülei mosolyogni kezdtek és a a lány könnyezve mosolygott a szerelmére.
- Készen vagy.
Mondta a vámpír lány és eloltotta a lámpást.
Látjátok? A szerelem örök. Főleg, ha mások vére tartja fent. Hehehehe… hehhh…
Fazekas Zsolt
2015.10.20
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.