A művészet imitálja a valóságot, ahogy a mi világunkhoz hasonlóan ebben a misztikus Kőkorszaki vad világban a tavasz nehezen akar eljönni. Persze ebben a világban sokkal mágikusabb oka van ennek, amit tudhat az olvasó, ha az első történet óta követi az első emberek eposzát. A következő fejezet csütörtökön jön!
Kőkorszak 10. fejezet
Ősi királyok
A hó elolvadt, az égből fagyos, lassú, nagy cseppekben hulló eső áztatta a végtelen erdőt. A nap fáradtan, hanyagul melegítette fel egy kicsit a világot, de az est még mindig uralkodott.
A láp barnás vízében fodrokat teremtettek a fertőzöttek zöld nedvei, ahogy lassan vonultak az átkozott birtokon. A Kérdő az árnyékokból követte őket. Halfogó lévén a csúszós felületeken ugrálás a szakterületének számított, könnyed hanyagsággal haladt a göcsörtös ágakon és a vízből kiemelkedett gyökereken. Mindig takarásban, mindig csak figyelt. Remélte, hogy ha követi a vörös lényt, aki elvett tőle mindent, akkor rájöhet, hogy mi a gyengepontja. Jól ismerte a mocsárt, amiben jártak. Tiltott föld, ahol a száműzött sámánok mérgezett lelkei kísértettek.
P’tr, a Sötétség gyermekeinek valamikori sámánja hanyag érdektelenséggel fordult a megszálló rémek felé.
- Ez nem a te birodalmat – szólította meg Charost. – Távozz.
A sámánt nem zavarták a szörnyek, amik körbe járták a fára eszkábált otthonát. Nem rémisztetté meg a rejtélyes vörös ruhás alak, sem, aki hanyagul sétált a víz felszínén, szárazon az eső közepén. P’tr teljes nyugalommal folytatta a krokodil bőr nyúzását.
Charos elismerően fellépett a padlózatra. Karmos keze játékosan végig táncolt a kis csontokból készült kegytárgyakon. Keze kinyúlt P’tr felé. A rontása elérte a sámánt, remegve esett a földre. Mohától és gombától takart köpenye alá rejtőzött, hörgött, ahogy Charos varázsa megrontotta a testét és lelkét. A démon rájött, hogy bölcsebb személyekre lesz szüksége. A nyers erő már kevés az emberek ellen.
A gonosz lény szinte magabiztosan nézte az alkotását, mikor P’tr megállt a remegésben. A férfi változatlanul állt fel. Az eső borús egén végig táncolt egy gyenge villám, a fénye felfedte az ősi sámánokat, akik őrizték a lápot. Több száz, szinte a mocsárral eggyé vált csontváz serege, sötét, szakadt szőrmékben, nézett vissza a démonra, aki elismerően biccentett.
- Talán a lelked már nem eladó, de a testedet még eltörhetem – szólt Charos és csettintésével harcra parancsolta a fertőzötteket.
- Ez nem a te birodalmat – szólította fel P’tr ismét a porondmestert. – Távozz!
- Akkor a tiéd lenne, kicsiny ember? Vagy kihalt őseidé?
A víz megremegett. A támadni készülő lények mind a vízbe estek. Csak Charos és a sámán álltak rezzenéstelenül. Valami a láp mélyéből robajló hangon közeledett, akár egy mennydörgés a múltból.
- Ez az ő birodalma volt és örökre az övé lesz.
P’tr válaszát kísérte egy robbanás, ahogy a vízből kiemelkedett egy gigászi, rohadt pikkelyekkel takart élőholt hüllő, ami messze a fák fölé emelkedett. Már ekkor kikapott egy fertőzöttet és kettéharapta azt. Az egyik fára lépve üvöltött a fertőzöttek felé. A zsarnok gyíkkirály, élettelen szemeiből zöldes fény világított.
Charos hátra intette a fertőzött seregét, a zöld vérű szörnyei távolodtak a sámán odujától. Maga a porondmester pedig, akár egy láng a szélben szertefoszlott.
- Lényegtelen milyen kis állatkát ébresztesz fel, a törzsed elbukik, ameddig te itt rohadsz meg a holtak között magányosan. Én pedig végig nézem, ahogy a magány elveszi az életed, majd mindenki elfelejti, hogy léteztettek és semmivé foszlik az örökséged! Ehehehehehehe!
A démon kacagása még visszhangzott egy ideig a keserű esőben. P’tr és az óriásgyík szótlanul figyelték, ahogy Charos sötétsége távozott.
Kérdő is így akart tenni, mikor a sámán felé fordult és egyenesen a szemébe nézett, hiába próbált elrejtőzni.
- Kérdezz! – parancsolta P’tr.
- Hogy állíthatom meg őt?
- Sehogy – válaszolta szomorúan a sámán. – Te sehogy. Mi csak emberek vagyunk.
Kérdő fejét lehajtva indult tovább, elfogadta a sorsa lehetetlenségét, de ez nem állíthatta meg.
- Van valaki, aki segíthet – szólalt fel P’tr. – A törzsem el fog veszni és nincs ki megszólítsa őt. Ébreszd fel a zöld asszonyt. Hozd el az Új Nap Havát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.