Ironikus, hogy amikor ezeket a szavakat írom, a világ az első igazán nagy kihívásával küzd ebben az évezredben. Az ablakomon kívül, a COVID-19 betegség félelmetes sebességgel terjed és ezt nehéz ignorálnom. Az emberiség kezdetéről írok egy sorozatot, miközben az emberiség önön végéről kelt rémhíreket mindennap.
Az egész projekt kozmikusan állt össze. Pár éve kezdtem neki, hogy éveket találok ki magamnak, mint a videójátékok és azoknak a tematikáját füzöm bele az évben készült alkotásimba. Erről ezerszer írtam szóval térjünk rá a Vadkan Évére. Nem tudtam mit fogok kezdeni ezzel az évvel, de a fő elképzelésem és az elsődleges célom egy egységes történet volt. Eredetileg persze picit merészebb elképzeléseim is akadtak, de erről majd később írok.
A vicces tény, hogy ezt az egész „évek” ötletet elsődlegesen a heartstone játékokból vettem át. Tavaly, mikor bejelentettem a Holló évét, ők is a Holló évét ünnepelték. Ez évben azt akartam, hogy kivéve a pályázati novelláimat, minden új írásom egy egységes őskori fantasy világban fog játszódni. Párhuzamosan a HS csapata meghirdette, hogy egy éven át minden kiegészítőjük egy nagy narratíva lesz, egy hosszú és epikus csata a jó és rossz között.
Azért akartam a Kőkorszakot, mert érdekelt az ember a lehető legjobban lecsupaszítva. A legnyersebb és vadabb formájában bemutatva. Nem tudom miért, de ez idő alatt pont beszereztem a kedvenc íróm, Robert E Howard Kull, és az Ősök könyvét, aminek az elején ősember novellákat írt Howard. Utána megtudtam, hogy 19 nyarán megjelenik az egyik kedvenc animátorom Genndy Tartakovsky új sorozata Primal, ami egy ősemberről és a dinójáról fog szólni. Ennyi égi jel egymás után.
Arra gondoltam, hogy nem új karaktereket találok ki, hanem minden fontosabb szereplő egy létező alkotásomból adaptált személy lesz. Egy furcsa kőkorszaki fantasy, ahol az ősemberek, mint már megírt és számomra fontos novella és könyv karakterek. Ez létrehozott egy vicces anomáliát. Sok karakteremmel, most előbb fogtok itt találkozni, mint az eredetivel. Én úgy fogom ezt fel, mint egy vicces kihívás, vajon mit szólnak majd az olvasóim, mikor találkoznak az igazi Mirzával, aki egy igazi hős, a főnix kiválasztott bajnoka, egy medvenő, Terra misztikus világából? Megváltozik ettől Mirz, az óriási vadász asszony képe? Vagy Mirza kap egy kis félelmetesebb, durvább formát, látva, hogy van egy ennyire vad és kemény oldala is?
Ez csupa izgalmas kérdés egy írónak. Párhuzamosan elkészült egy könyvem, vagyis befejeztem a javítását és elküldtem az Aranymosás pályázatára. Biztosan ezerszer írtam már erről is és elnézést miatta. Van valami izgalom és feszültség bennem. A művem olyan nagy színpadra került, amire még egy sem az előtt. Egy részem retteg, a másik rúgja magát, hogy mi tartott ilyen sokáig. A könyvem egy jó bemutatkozó, egy méltó első próba. Még nem az, aki vagyok, de már az, aki lenni szeretnék. Ha elolvastátok és visszajöttök a blogra olvasgatni, látni fogjátok, miért mondom ezt. Természetesen, amint olvashatóvá válik a honlapon, teli plakátozom vele a blogot!
Nagyon sok őrület történt velem november óta és mindig megfogadom, hogy a magánéletemet nem teregettem ki, mert úgy érzem ez nem magyarázat egy író történeteire csak kifogás. A könyv elküldése más, hisz az ide tartozik. Viszont végeredményben a fogadalmam, hogy minden hónapban új fejezetet publikálok sikeresen elbukott, amit kimondottan szégyellek. Lassan sikerül visszaülnöm a lóra és folytatnom az ősi emberek eposzát. Ahogy ülök itt a barlangomban, félve a kinti világot és csak reménykedem egy fényes jövőben, végre megértem a karaktereimet. Ők kitartanak, tegyünk mi is így.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.