Vanna
- Néha az, amit mások elzártságnak, magánynak látnak, az csak rejtőző erő – mondta Fehér Boszorkány a
lángok előtt állva. – Csak azért, mert hallgatunk, nem azt jelenti, hogy a körülöttünk lévők nem
jelentenek nekünk sokat. Mindenki másképp mutatja ezt ki, és van, akinek kíméletlenebb körülményekre
van szüksége, hogy kifejezze az érzéseit.
A tüzes nyilak zápora csapódott a kis falu házaiba, a tűz felperzselte a falakat és a földet is. A gyermekek
sikoltva emelték a karjaikat, hogy védjék magukat előlük. Halk koppanásokra lettek figyelmesek. Félve
pillantottak fel és látták meg Vannát. Az alacsony, stramm nő tekintete dühtől izzott. Senki sem bírt
ilyenkor sokáig a szemeibe nézni. A falu kovácsa mindig is magának való volt. Nem kereste az emberek
társaságát, távolról figyelte a falu életét.
Vanna pajzsát tartotta a gyermekek felett, hárítva a nyilak záporát. Azok bátortalanul nézték, hogy a nő
lábából kiáll kettő, mert a saját teste helyett az övékét védte.- Menjetek fedezékbe! – parancsolta mély hangján. – Keressétek meg a szüleiteket és meneküljetek!
A kicsik félve nézték a falut elárasztó vértes harcosokat. A falusiak sorra estek el és a sereg határozottan
haladt feléjük. A vikingek véres hadakozásai során ez megszokottnak számított, mégis egyikük sem hitte
volna, hogy egy nap a saját falvuk jut el idáig. A gyerekek Vanna lábánál csak a portyáról visszatértektől
hallottak ilyen harcokról. A háború véres valósága, ahol szerettek és barátok estek el minden pillanatban
és biztonságot nyújtó otthon veszedelmes csapdává csökevényesedett, megdermesztette a fiatalokat.
- De Vanna… - nyöszörögte az egyikük – Mi lesz veled?
A nő arcán rideg mosollyal fordult a fiatalok felé. Hallotta a közelben üvöltő támadók egyikét és egy
villámgyors mozdulattal beledobta annak a fejébe a fejszéjét. Elsétált a kicsiktől. Beletaposott az
áldozata arcába és kiszaggatta a fejszéjét.
- Én elkergetem ezeket az anyámasszony katonákat innen. Ti keressétek meg a szüleiteket és hordjátok el
a beleteket. Gyertek vissza, ha végeztem, valakinek újra kell majd építeni a falut.
A gyerekek menekültek, ahogy tudtak, csak párszor pillantottak vissza a lángoló faluba, ahol az alacsony
vad nő sziluettjét látták, ahogy egy tucatnyi páncélost ver vissza kacagva a csatában, mint egy ördög.
A Fehér Boszorkány előlépett, ahogy a tűz elhomályosodott.
- Vanna aznap kéttucatnyi lelket száműzött a túlvilágra. Mikor a falusaik visszatértek nappal, ő már egy
vödör sörből iszogatott békésen, a füstölgő romok közepette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.