9. Az egy, aki elszökött
Tudom, mit gondoltok. Oly teljes és hatalmas az én Cirkuszom! Nem hiányzik innen semmi! Hát kedves vendégem tévedsz, mind tévedtek. Mindig van egy. Valami-valaki, aki kicsúszik az ujjaid között. Akár a víz, amibe belemarkolsz. Elszökik. Hát nekem is van egy.
Cirkusz Ember. Ez volt a neve a legendás alaknak. Egy csendes hegyi kisvárosban indult a legendája, mivel egy mára nem működő vasút mellet állt egy elhagyatott Cirkusz. A gépek széttörve és a sátrak már csak rongyok voltak faoszlopokon. Kihalt üres kis hely lett, ahova fiatalok jártak elbújni.
Idővel viszont elkezdtek el-eltűnni az ifjak és a szülők félték a cirkusz valamikor helyét. Lassan létre jött egy legenda, amit állítólag egy túlélő mesélt. Egy szörnyetegről, ami felemésztette a cirkusz lakóit egyesével. A Cirkusz Ember.
A két szerelmes pár boldogan járta a romokat. Az egyik fiú szerelmetesen karolta át a kedvesért és az egy korhadt karónak dőlt, amiből kettő állt egymás mellett. A lány hátra dőlve érezte, hogy a hatalmas fadarabon valami ruhaanyag lógott. Ezt elkezdte húzni mire az egész karó megmozdult. A pár felpillantva meglátta, hogy ezek nem karók, hanem gólyalábak, amin guggolva állt egy bordó és szürke színűre rohadt ruhás alak.
A torzs alak hatalmas akrobataugrással landolt előttük. A fiú neki támadt, de ő erőemberek erejével kapott fel egy hatalmas rozsdás súlyzót és törtbe be a fiú fejét. Mikor a másik pár megindult feléjük a férfi egy apró lángot tartott a tenyerében és azt fújta feléjük. Mikor ők a földre estek a lángok felfedték az alak arcát. Ezek megannyi bohóc festése volt. Foltokban más és más lett az arcfestés.
A pár menekülni próbált és a másik lány velük tartott. Ostor csattant mögöttük, ahogy hajtotta őket a néma óriás. Magas porondmester kalapja törött és szakadt volt, de ő büszkén vette fel. A tinédzserek levegőért kapkodva berohantak a nagy sátorba és a közönség padjai alá bújtak. Remélték, hogy a hatalmas férfialak nem tudja majd ott elérni őket. Belépve az alak szótlanul vonult végig. Óriásinak tűnő robosztus alakja ében árnyékot vetett a fiatalokra. Az egyik lány kezét a szája elé tartotta és a lassan lerohadó ruhát nézte a gyilkoson. Mikor a férfi hátán a kabát megmozdult és egy apró csonkszerű kar kinyúlt az egyik lyukon a lány szemei elkerekedtek. A kar lassan maga elé húzta a lyukat és egy félig megrohadt arc látszott ki a lyukból, aminek a bal szeme kitárult. A lány akaratlanul sikoltotta el magát és a gyilkos a pasod felé fordult. A teste ropogott, ahogy a padok elé érve térdre zuhant, és mint egy gumiember átkúszott a kis rések között. A fiatalok egyre hátrébb kúsztak és a rémült lányok egyike a keze ügyébe akadt törött cölöpöt markolta meg. Ösztönösen a befelé kúszó alak felé döfte. Az óriás kardként nyelte el a fadarabot majd mutatványosok könnyedségével harapta darabokra.
Beérve a rémre vetette magát az egyetlen élő fiú, de őt a férfi szinte megalázó könnyedséggel egy ütéssel a földre nyomta maga felé. A szemei macskaként csillogtak, mintha előre látta volna a támadást, akár egy jós. A fájdalmaival küszködő fiúra taposott az egyik lábával.
- Mit… mit akarsz tőlünk?
A torz alak hanyagul a zsebébe nyúlt és egy fadobozt vett elé. A két lány egymást karolva bőgve nézte az óriást.
- Mit akarsz tőlünk?
Kérdezte üvöltve lány. A férfi kinyitotta a dobozt és érdektelenül ránézett a két lányra.
- Tőletek? Semmit.
A szabad keze egy hirtelen mozdulattal előrántott a semmiből egy medált, ami a láncon lógva ide-oda himbálózott. Ez a vértől barnafoltos ezüst ékszer teljesen elvonta a figyelmét a két lánynak.
- Öljétek meg egymást.
Mondta a férfi és a lány keze lassan felcsúszott egymás hátáról a nyakukra. Miközben a páros megfojtotta egymást a gyilkos érdektelenül eldobta a medált és kis fadobozába nyúlt. Én sétáltam be a sátorba. Felajánlottam a Cirkusz Embernek, hogy csatlakozzon az Október Cirkuszhoz. Mesélte mi minden kincsünk van, de ő csak a dobozában lévő dolgokat pakolta majd a fiúhoz térdelt, akin eddig tértelt és elkezdte még élve lehasítgatni róla a darabokat.
- Már úgyis kellettek a friss darabok.
Nem is nekem válaszolta ezt csak az üvöltöző tinédzsernek. Mikor végzett az arcán új bőr darabok voltak foltban. Felém fordult és mélyen a szemeimbe nézett. Már tudtam, hogy a Cirkusz Ember elmúlt és visszatért ő. A Varrt Ember.
Ne félj kedves vendégem. Egy nap ő is velünk tart. Hehehehe!
Fazekas Zspider Zsolt
2015.10.30
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.