HTML

Zspider alkotói blog

Friss topikok

  • Joleia: Kedves Zspider! Aranyos sztori, én hiszek ezekben a dolgokban és én rengeteg történetet tudnék me... (2017.10.02. 16:09) Horror Hava 2017: A macskák látják a szellemeket
  • doggfather: olvasd át még egyszer, mert tele van elgépeléssel! (2014.01.12. 08:44) Az Év 13 Legjobb Képregénye
  • The Comic Cat: Ilyenkor úúúgy örülnék, ha tudnám, hogy szívtál valamit előtte :D Egyébként, valahol igazat kell ... (2013.07.31. 11:18) GI Joe – Real american Trauma
  • Zspider: Tíz éve írok novellákat. Korábban írtam életem első képregény forgatókönyvét és van jó pár teli ra... (2013.03.25. 03:55) 10 éve írok
  • dobos4tamas: El kell majd mondanod, hogy mennek ezek a dolgok! Ahogy leírod, hogy szinopszist vár egy rajzoló t... (2012.04.12. 19:46) 2012: 2 képregény, 3 hónap alatt

2019.09.30. 10:00 Zspider

Kőkorszak 4. Kő és vér

A csata kezdetét veszi.

Kőkorszak 4. fejezet

Kő és vér

 

Az erdő bűzlött a haláltól. Ez más halál volt, mint amit azelőtt B’rd valaha is érzett. A tetemeket ott hagyták mindenhol, a fákat megsebezték, a bokrokat kiszaggatták a földből. Egy ember őrjöngése, de mégis más. Az egyik nyomkövető egy foltra mutatott, az világoszöld színben pompázott. Állagában akár a vér, de a szaga maró és csípös. B’rd hiába törölte le az ujjairól még így is megmaradt az erős bukéja.

A vadászok követték a pazarlás véres útvonalát. Törött kövek, emberi maradványok. Alig felismerhető testrészek és arcok. Az egyik nyomkövető megrezzent. Dermedten bámulta a testeket. B’rd mellé érkezett, de a félelem lebénította a fiatal vadászt.  Még B’rd tapasztalt agya sem tudja feldolgozni a látványt. Az erdöjükből egy hentesház lett. Olyasmit éreztek, amit az előtt még soha, felfordult a gyomruk. Lehet, hogy ők voltak az első emberek, akik megundorodtak a haláltól.

A rettenet okozta csendet egy vérbefulladó sikoly törte meg. Egy szürke bőrű, és zöld anyagot szivárgó ősember ugrott ki a fák közül. Beteges hévvel rohamozta meg a vadászokat, akik azonnal támadtak. A lándzsák, kések, balták és egyszerűen élezett kövek úgy csapódtak be, mint a kecseseknél tették, de ezt a lényt ez nem is lassította. Mellkasából egy lándzsa meredt előre és a fejéből kiállt az egyikük baltája, mégis jött tovább. A beteges üvöltése visszhangzott, vagyis elsőre azt hitték a sötétség gyermekei, de valójában megannyi másik fertőzött válaszolt a hangra.

Charos, démoni átkával megidézett meteor egy darabjából faragta a szörny-ember a baltáját, aminek egy csapása darabokban szaggatta le az egyik vadász arcát. A másik lándzsával támadt rá, de a fertőzött ősember egy ütéssel eltörte a fegyvert majd bezúzta a vadász koponyáját.

Az élezett kövek másként vágtak, mint a későbbi fém fegyverek. Mindegyik penge egyre élesebb és erősebb lett. Ezek, egyenesen és tökéletesen hasítottak fel az emberi testet, precízen átvágva magukat mindenen. A kő, legyen bármennyire szépen megdolgozva bordázott marad. Mikor azzal vágnak az szaggattja a bőrt és roncsolja a húst. A tökéletlen alakja miatt fennakadnak rajta az inak és az artériák, amiket kirángat a testből. A messzijövőben az ember szándékosan alkot ennyire otromba, kezdetleges formájú eszközöket, hogy megkínozza vele társait. Ám a fájdalom ebben a világban egy olyan dolog, ami végig kíséri az életet.

B’rd kitépte a lándzsát az ősemberből, de az továbbra is támadt. A fertőzött a pusztakezével fogta meg a lándzsa végét, zöldre romlott vére mosta a követ, ahogy lassan elforgatta a fegyvert és kitépte B’rd kezéből. A meteorbalta első ütését elkerülte az első vadász, de a másodiknál már csak éppen hogy sikerült megfognia a szörny-ember fegyverét.

Remegve térdelt a vad alak előtt, markolva az idege kőből készült fejszét, amit nyomtak a feje felé. Hallotta a többi fertőzött hangját és tudta, hogy közelednek. Parancsolta az emberinek, hogy meneküljenek. Azok így is tettek. Esetlenül elfutottak felkapva közben a társaikat.

B’rd érezte a halált. A távolban rikoltoztak a szörny-emberek és az egyikük fegyvere már majdnem szétroncsolta a kezeit, ahogy feltartotta azt.

Mégis, valami mást is érzett. Erőt. Nyers és vad erőt. A fegyverből, valamit, amit ez a vadembernem értett. B’rd lassan megragadta a fegyver markolatát. Olyan természetesen állt a kezében, mintha mindig is a része lett volna.

A küzdelem megfordult. A fertőzött kezei remegtek, ahogy B’rd lassan talpra állt. A kettő farkasszemet nézett, miközben az első vadász fokozatosan kicsavarta a kezéből a baltát. A szörny-ember romlott, vérben forgó szemeiből lassan eltűnt a gyilkossági vágy őrülete és félelem vette át a helyét, ahogy látta B’rd magabiztosságát. Akár két farkas mikor az egyik ledominálja a gyengébbet. Mire a fertőzött észbekapott, hogy lefegyverezték és B’rd lehasította a fejét a nyakáról.

A haláltól mocskos örök erdőben Charos szörnyeinek üvöltése elcsendesedett és a sötétség gyermekének győzedelmes rikoltása vette át a helyét. Egy csatadal, ami párbajra hívta a fertőzötteket és feldühítette Charost.

Szólj hozzá!

Címkék: novella Novella Bárd A Vadkan Éve Kőkorszak


A bejegyzés trackback címe:

https://zspider.blog.hu/api/trackback/id/tr4415182352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása