A csata kezdetét veszi.
Kőkorszak 4. fejezet
Kő és vér
Az erdő bűzlött a haláltól. Ez más halál volt, mint amit azelőtt B’rd valaha is érzett. A tetemeket ott hagyták mindenhol, a fákat megsebezték, a bokrokat kiszaggatták a földből. Egy ember őrjöngése, de mégis más. Az egyik nyomkövető egy foltra mutatott, az világoszöld színben pompázott. Állagában akár a vér, de a szaga maró és csípös. B’rd hiába törölte le az ujjairól még így is megmaradt az erős bukéja.
A vadászok követték a pazarlás véres útvonalát. Törött kövek, emberi maradványok. Alig felismerhető testrészek és arcok. Az egyik nyomkövető megrezzent. Dermedten bámulta a testeket. B’rd mellé érkezett, de a félelem lebénította a fiatal vadászt. Még B’rd tapasztalt agya sem tudja feldolgozni a látványt. Az erdöjükből egy hentesház lett. Olyasmit éreztek, amit az előtt még soha, felfordult a gyomruk. Lehet, hogy ők voltak az első emberek, akik megundorodtak a haláltól.
A rettenet okozta csendet egy vérbefulladó sikoly törte meg. Egy szürke bőrű, és zöld anyagot szivárgó ősember ugrott ki a fák közül. Beteges hévvel rohamozta meg a vadászokat, akik azonnal támadtak. A lándzsák, kések, balták és egyszerűen élezett kövek úgy csapódtak be, mint a kecseseknél tették, de ezt a lényt ez nem is lassította. Mellkasából egy lándzsa meredt előre és a fejéből kiállt az egyikük baltája, mégis jött tovább. A beteges üvöltése visszhangzott, vagyis elsőre azt hitték a sötétség gyermekei, de valójában megannyi másik fertőzött válaszolt a hangra.
Charos, démoni átkával megidézett meteor egy darabjából faragta a szörny-ember a baltáját, aminek egy csapása darabokban szaggatta le az egyik vadász arcát. A másik lándzsával támadt rá, de a fertőzött ősember egy ütéssel eltörte a fegyvert majd bezúzta a vadász koponyáját.
Az élezett kövek másként vágtak, mint a későbbi fém fegyverek. Mindegyik penge egyre élesebb és erősebb lett. Ezek, egyenesen és tökéletesen hasítottak fel az emberi testet, precízen átvágva magukat mindenen. A kő, legyen bármennyire szépen megdolgozva bordázott marad. Mikor azzal vágnak az szaggattja a bőrt és roncsolja a húst. A tökéletlen alakja miatt fennakadnak rajta az inak és az artériák, amiket kirángat a testből. A messzijövőben az ember szándékosan alkot ennyire otromba, kezdetleges formájú eszközöket, hogy megkínozza vele társait. Ám a fájdalom ebben a világban egy olyan dolog, ami végig kíséri az életet.
B’rd kitépte a lándzsát az ősemberből, de az továbbra is támadt. A fertőzött a pusztakezével fogta meg a lándzsa végét, zöldre romlott vére mosta a követ, ahogy lassan elforgatta a fegyvert és kitépte B’rd kezéből. A meteorbalta első ütését elkerülte az első vadász, de a másodiknál már csak éppen hogy sikerült megfognia a szörny-ember fegyverét.
Remegve térdelt a vad alak előtt, markolva az idege kőből készült fejszét, amit nyomtak a feje felé. Hallotta a többi fertőzött hangját és tudta, hogy közelednek. Parancsolta az emberinek, hogy meneküljenek. Azok így is tettek. Esetlenül elfutottak felkapva közben a társaikat.
B’rd érezte a halált. A távolban rikoltoztak a szörny-emberek és az egyikük fegyvere már majdnem szétroncsolta a kezeit, ahogy feltartotta azt.
Mégis, valami mást is érzett. Erőt. Nyers és vad erőt. A fegyverből, valamit, amit ez a vadembernem értett. B’rd lassan megragadta a fegyver markolatát. Olyan természetesen állt a kezében, mintha mindig is a része lett volna.
A küzdelem megfordult. A fertőzött kezei remegtek, ahogy B’rd lassan talpra állt. A kettő farkasszemet nézett, miközben az első vadász fokozatosan kicsavarta a kezéből a baltát. A szörny-ember romlott, vérben forgó szemeiből lassan eltűnt a gyilkossági vágy őrülete és félelem vette át a helyét, ahogy látta B’rd magabiztosságát. Akár két farkas mikor az egyik ledominálja a gyengébbet. Mire a fertőzött észbekapott, hogy lefegyverezték és B’rd lehasította a fejét a nyakáról.
A haláltól mocskos örök erdőben Charos szörnyeinek üvöltése elcsendesedett és a sötétség gyermekének győzedelmes rikoltása vette át a helyét. Egy csatadal, ami párbajra hívta a fertőzötteket és feldühítette Charost.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.