Tudom, hogy ennek a fejezetnek múlt hét hétfőn kellett volna kijönnie, de sajnos az idő kicsúszott az ujjaim közül, cserébe a következő három napba több kisebb fejezetet kaptok. Tartsátok nyitva a szemeteket még ma jön egy új rész!
Kőkorszak Vörös Farkas
A tónál a vadászok fáradtan ültek le inni. Napok óta kerestek vadat, de a hideg időszak elűzte mindet. A hűvös időben dideregve és az éhségtől kínozva ültek a víz partján. A barlanglakók sokat megéltek rövid idő alatt. Mióta a végtelen erdőt fertőzött zöld vérű népség járja, minden törzs háborúra készen áll. Sajnos ez elkergette a jó vadakat és a vadászok egyre tehetetlenebbé váltak.
A szenvedésből egy hangos loccsanás riasztotta fel őket. Felkapva a fegyvereiket egy vörös hajú erős asszonyt találtak, a hideg ellenére meztelenül állt a tóban és határozott gyors mozdulattal csapta ki a halat a víz partjára.
A vadászok ámulva nézték egy a nőt. Sosem láttak hozzá hasonló, apró, csupa izom, mégis telt alkatú. Sárgás szemei megpillantották a zavartan bámuló vadászokat.
- Nincs vad?
Kérdezte nehézkesen, idegen akcentussal. Emberként szólt, de nem emberi módon. A két vadász úgy vélte tán nem ismerik a törzset, amiből származik. Félve bólintottak neki és az a tó partján fuldokló halak felé biccentett. A két férfi bizonytalanul odamerészkedett és lopva elvett egy-egy halat. Azonnal enni kezdtek, mint a kiéhezett vadak foggal tépték szét a még élő halakat.
- Nekünk se volt már – mondta a nő és elindult kifelé a vízből. – Egyszerűen nem jöttek elő az állatok. Lassan már emberek vadásztak ránk. A húsunkért.
A két vadász teli szájjal ámulva nézte a gyönyörű, tökéletes nőt, ahogy kiemelkedett a vízből teljesen meztelenül, a lemenő nap fénye csillogott az élénken világos és szeplős testén. Az apró lányból hihetetlen erő sugárzott. Ellenben a két napbarnított, sötét hajú óriással, akik gyengének és fáradtnak tűntek. Nem lehetett volna megmondani a nő meglepő szavai vagy szépsége taglalta le őket jobban.
- Aztán jött egy ember, vörösben azt mondta, ha mi is vöröset hordunk, akkor segít nekünk.
A nő kilépett a tóból és a parton heverő szőrméért nyúlt. Egy világos vörös bundáért, amit lassan felvett elfedve bájait. Ám az alakja alakult és változott a bundával, a teste recsegett és ropogott. A két vadász félve hátrált, de morgásra lettek figyelmesek. Körbe vették őket a rőt szőrű farkasok csapata. Visszafordulva a gyönyörű lány is egy karmazsin bundás fenevaddá vált.
- Jó alku volt – morogta a farkassá vissza alakult lány, miközben társaival körbe zárták a vadászokat. – Azóta nem vagyunk éhesek.
A vadászok halál sikolyait lassan elnyomta Charos kacaja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.