Pár éve írtam ide egy blog bejegyzést, hogy írtam egy könyvet. Az egyik oka, hogy éppen munkakeresésben voltam és úgy voltam vele, hogy ha HR-es megtalálja ezt ne az egyik horror hava novellámat találja meg elsőre, de tényleg írtam egy könyvet.
Majdnem tíz éve találtam ki és pár éve befejeztem. Köztük volt egy nagy szünet ameddig elkalandoztam ezerfelé. Jól tettem, mert így a kész mű egy sokkal személye szólóbb alkotás lett. Félelmetesen nagy különbség van a között a kölyök között, aki kitalálta és leírta az első bekezdéseit a könyvnek és a között a férfi között, aki megírta a könyvét.
Még nincs kész, most egy lektorral nézetem át, hogy miért? Mert nem akarok szégyenkezni mikor elküldöm egy kiadónak. Ha elutasítják akkor azt utasítsák el, ami kifogástalan. Sokat olvasgattam Varga Bea (avagy On Sai) lapozgatós kaland könyvét az írásról a "A Siker Tintáját". Fantasztikus könyv, ha valaha is szeretnél bármit publikálni idehaza olvasd el, mert nagyon sok szempontból újra építi azt ahogy gondolkozol a műveidről és az alkotásról.
Izgalmas volt olvasni mely amatőr író csapdákba esek bele és miket tanultam meg a saját bőrömön az évek során. Mára büszkén mondhatom, hogy jól tettem a legtöbbet, amit írt benne Bea, de régen? Huh, nem hiszem, hogy a negyedét elfogadtam volna.
A könyv szinte készen van, egy komolyabb történeti elemet szeretnék átalakítani és amennyire lehet tökéletesen helyesírással leadni, ami a nehezebbik része. Minden novellámat az elmúlt évekből legalább 2-3 ember olvassa át és javítja nekem, mert sajnos a kapkodás és lelkesedés hamar tönkre teszi a azt a kevés ismeretemet a magyar nyelvről. Már írtam, hogy nem szeretném szégyenbe hozni magamat ezzel.
Ez a könyv nem az egyetlen esélyem, hogy író legyek, van még pár negyed- és félkész könyvem és reeeengteg projektem. Nem ezen múlik ezen, ifjúkori téveszméimmel ellentétben egy nem az all in a pókerben és nem az a bizonyos mérleg mire a szívemet teszem. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy csak egyszer mutatkozhatok be jól. Ez az egy esélyem van, hogy megmutassam miféle író is vagyok és miféle író akarok lenni. Ha leadok egy félig se átnézett szemetet, mert annyira bizonyítani akarok a nagyságomat az nem több, mint arrogancia. Ha bizonyítani akarok a legjobbat kell nyújtanom, ha erre várnom kell és szenvednem, hát legyen. Vicces módon minél idősebb leszek annál jobban élvezem, hogy tanulhatom az írást, hogy kioktatnak róla, hogy olvasok, hogy kísérletezek. Talán egyszer elég öreg leszek ahhoz is, hogy élvezem a tanulói életet.
Végszóval élve, igen, írtam egy könyvet. Igen, még dolgozom rajta. Igen, elfog készülni. Bármi is lesz a sorsa, örülök, hogy tanulhattam és tanulok belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.