A holló a változás szimbóluma. Mikor jön a tél az ében madarak járják a termőföldeket és rikoltásokkal figyelmeztetik az embereket. Ők voltak Odin,a vikingek istenének hírnökei. A világunk öntudatába úgy épült be ez az állatfaj, mint maga a változás, ha meglátod valami drasztikusan más lesz az életedben.
A változás jó dolog. Mióta ezt a szimbólumot választottam erre az évre ezt mondogatom magamnak. Szeretnék változtatni a dolgokon. Mikor kitaláltam, hogy éveket kreálok magamnak saját zodiákus szimbólumokkal először a triskeliont választottam tavalyelőtt. Az élet és halál, az örök körforgás tökéletes volt arra, amit éreztem és még soha nem voltam olyan kreatívan energikus, mint akkor. Több mint harminc novellát írtam, befejeztem a könyvemet és részt vettem négy pályázaton. Nem mellékesen elolvastam vagy rengeteg könyvet többet, mint előtte hat év alatt összesen. Feltámadtam, akár főnix a hamvaiból. Úgy éreztem sikeresen leráztam magamról a halál keserű árnyékát.
Ezért ennek az évnek a hollót választottam, de sajnos a kreatív energiák inkább ötletelésben jelentek meg mintsem kész művekben. Egy pályázaton indultam, bár ott legalább túljutottam az első fordulón, nem úgy, mint a másik négyen ez előtt. A könyvem első negyedét átolvasta egy lektor és meglepően szép szavakat kaptam rá. Most rajtam lenne a sor, hogy átírjam az általa kiemelt hibákat, de nehezen találom a karaktereim hangnemét, ami zavaró. Még nehezebben írok. Ellenben minden más téren erősebb lettem vagy csak kitartóbb. Munka, személyes, edzés, mindent beleadok ezekbe. Még egy darab szépen nyomtatott papírt is kaptam a munkám elismeréseként.
A triskelion évében a harmincvalahány novellából tizenhárom egy fantasy világban játszódott, amit azóta Terrának neveztem el, mert akartam neki egy nagyon átlagos fantasy nevet. Maga a a világ is átlagos, amit maguk a történetek lassan formáznak valami mássá. Nagyon lelkes voltam vele kapcsolatban majd jött a Holló éve és nem tudom folytatni ez ében a történeteket. Nem tudom miért. Mintha a lelkem a Triskelionnal lezárta volna a kalandokat Terrán. Egy ötletem sem tetszik, egy sztori se klappol. Eredetileg úgy képzeltem el, hogy Terra minden évet megél velem együtt, egy fantasy világ ahol az égen az én csillagjegyeim virítanak. Mégis egy teljes történet jutott eszembe a Holló évéről ebbe a világba és azt sem tudtam megírni. Pontosan emiatt arra gondoltam, hogy Terra novelláit kibővítem pár extrával és könyvé fűzöm össze, ami majdnem egy tucatnyi hőst követne egy éven keresztül. Persze látva, hogy Terra mennyire arra épül, hogy egy átlagos megszokott fantasy világ, nem sietek ezt megírni ameddig nincs egy olvasóközösségem, aki megbízik abban. hogy amit írok az érdekes lesz, ha kitartanak.
Az olvasóközösség egy fontos dolog nekem. Sokszor azért nem írok a blogra, mert úgy érzem, hogy nincs kinek. Szeretek beszélni, de csak ha figyelnek rám, ha az emberek elfordulnak tőlem inkább befogom. Pontosan így vagyok a bloggal is. Sok poén dologról tudnék írni, de úgy érzem, hogy felesleges ameddig nincs hozzá egy közönségem. Csak azért, hogy kielégítsem a felesleges szófosásomat az nem tűnik szükségesnek. Ezt a bejegyzést is hónapok óta kóstolgatom magamban. Most megírtam. Jobb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.