Néha elfelejtjük hogy nem az ütésnél kell ott lenni, hanem mikor a lila foltot kell ápolni. Nem az esés rossz hanem ameddig fáj tőle a hátad. Nem a halál fáj igazán, hanem a tény hogy ő már nincs veled. A csattanás szörnyű de a gyógyulás ideje rosszabb...
A legtöbb seb sosem gyógyul be igazán. Mindig emlékszünk a helyére, az érzésre, ami mindig ott lesz. Arra is emlékszünk ki volt mellettünk ameddig begyógyult, ki kötötte be. A legrosszabb, amit tehetünk az, ha nem segítünk és az ha elfeledjük, hogy ki volt velünk mikor igazán fájt.
Ez mindenre igaz legyen lelki seb vagy testi fájdalom. Gyász, vágás, égés, törés vagy csak egy bántó szó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.