Zspider alkotói blog

7. Az ördög lánya

Ó régi szép idők. Hinnétek, hogy régen bármi, ami nem volt átlagos lehetett elég torz, hogy szörnynek adjuk el? Nem csak alacsony vagy magas emberekről beszélek, de túltetovált nők kerültek pódiumra, hogy a nép ámuljon rajtuk. Ám az idők változnak. Lassan a legextrémebb sem lepi meg az embereket. Lehetetlen mutatványok? Emberek, akik élnek minden csökevényesedésük ellenére? Gumiemberek, izomemberek, vicces emberek, kövérek, vékonyak, tűznyelők és kardnyelők. Ezek már mind nem olyan ámulatba ejtőek. Mit tehet egy cirkusz tulaj?

Pál nem csak tulaj volt, de porondmester, mint oly sokan a szakmában. Minek fizetni valakit, ha te magad kiléphetsz a porondra és legendákat mondhatsz az embereidről. Ki más ismerné őket jobban, mint te? Pál pont így volt vele. Ám egy nap egy pap érkezett a cirkuszhoz. Hiába mondták neki, hogy még nem nyitottak ki a férfi ragaszkodott hozzá, hogy beszéljen a tulajjal. Pál örömmel fogadta.

- Mégis minek köszönhettem a látogatást?

Kérdezte a mindig mosolygó porondmester.

- Az egyik „kiállítási darabja” miatt vagyok itt. A helyiek meséltek róla.

- Örvendek, hogy ilyen híresek lettünk.

- Félre ért uram. Az állításuk szerint maga egy ördög által megszállt lányt tart a torzszülöttjei között.

A porondmester megszeppent. Zavartan nézett körbe. Remegve öntött magának és a papnak teát.

- Az ördög leánya. Igen, a szülei magára hagyták és torz zavaros nyelven szól. Mit mondhatnék? A közönség élvezi a jelenlétét. Úgy tudtam esze vesztett a gyermek, de az elmegyógyintézetet nem érdekelte mivel senkise fizetne érte. Megtartottam hát. Magam nevelem és etettem.

- Én nem ezt hallottam. Állítólag tárgyakat lebegtet és bűnre csábítja az ártatlanokat.

A porondmester nagyot nevetett.

- Atyám kérem. Ez egy cirkusz. Mindenünk a csalás és az ámítás. Maga szerint tényleg láncokon tartanék egy kislányt, ha démonok rejtőznének benne? Odavezetem és akkor maga is láthatja.

Ahogy megindultak és a pap a teát szürcsölte a porondmester boldogan mesélt. Nem először vádolta meg pap és nem először mondta ezt el.

- Tudja mára már nem lenyűgözőek a mutatványok. Mára több kell. Így mikor járom a világot nem csak utazok és vezetem a cirkuszt, de keresek is. Kétfejű békák Brazíliából. Emberként sikoltó denevérek. Kövérnő, aki háromszáz kilós és izomember, aki egy kézzel emeli őt meg. Ezek az emberek a világ minden tájáról vannak. A sziámi ikreim Dániából jöttek egy jobb életreményében. Ahhoz, hogy tudjak nekik reményt nyújtani nekem is hinnem kell. Hinnem kell, hogy a holnapunk jobb lesz, Több ember jön el és népszerűbbek leszünk a következő városban.

Mesélte Pál és pap elismerően bólintott.

- Maga jó ember és nem akarok ártani az üzletének, de ha azt a lányt tényleg megárnyékolta az ördög… fel kell szabadítanom őt.

A porondmester arca komoly és megértő lett.

- Ez így van. Ezt kell tennie.

Beérve a vagonba. Egy lány volt az ágyához kötözve. Halkan furcsa szavakat sziszegett. Bőre zöldesen foszlott a párnájára. A papra pillantva az arcán mosoly jelent meg felvillantva sárgásra rohadt fogait.

- Szeeentember.

Utána szavai már nem voltak érthetőek. A pap ledermedve nézte a lányt.

- Ez nem őrület.

Mondta és letörölte a homlokáról az izzadtsága cseppjeit. Nagy levegőket vett és elővette a bibliáját. Száját szóra nyitotta, de a nyelve nem mozdult. A porondmester gyorsan rohant a férfihoz és elvette a könyvet tőle majd kidobta az ajtón.

- Mondtam, hogy dél-amerikából hoztam békákat és azt is, hogy bármit megteszek a cirkuszomért.

Pál keserűen fordult meg és indult ki. A pap a zsibbadó száját próbálta mozgatni, de mire megfordult a porondmester után már látta, hogy a szobában minden lebeg és az ajtó magától zárul be.  A cirkusz lakói hallottak egy sikolyt majd folytatták a dolgukat.

Néha… mindent fel kell áldozni másokért. Heh… mindent.

Fazekas Zspider Zsolt

2015.10.21