4. A legerősebb büszkeség
Meséltem a leghatalmasabb nőről hát jöhet a legnagyobb férfi! Kiállításom eme remek darabja a Legerősebb embernek járó öv. Az igazi bőrből és aranyból készült övet üveg mögött tartjuk, hogy senki se lopja el. Tudom gyönyörű és lenyűgöző darab, de a történet mögötte még legendásabb.
A cirkuszok hajnalán mikor még Amerika fiatal volt járt az egyik szekéren egy férfi. John Hart, a legerősebb ember a földön. Hű volt a nevéhez John. Azok, kik látták legendaként mesélték, hogy elefántokat emelt fel és dinnyeméretű vasgolyókkal zsonglőrködött. Hartnak mindene volt a hírneve. Gyűjtötte az újságokat, mikben emlegették őt. Kirakta a falra a plakátokat magáról. John egy embert imádott csak. John Hart volt az.
Lassan mégis kezdte elérni az idő. Tudta köze van a korhoz mikor már csak gyengébb és fáradtabb lesz. Nem tűrhette a gondolatot. Így az ében varázsokat bűvölő jósukhoz fordult. Még a jós sem számított John kívánságára, de a kihívás, amit egy ilyen setét átok nyújtott túl csábító volt számára.
A New Orleansi mágus szürke csontból faragott késsel kivájta Hart szívét, mikor az még mindig dobogott a kezében. A szívet félre tettem majd a még élő erőember bőrét lenyúzta és keményre vert. A csontokat összezúzta és a port egy forrongó kohóba szórta. Ebben az arany, mi benne vöröslően olvadozott lassan elnyelte a fehér port. Az így elkészült nemesfémet a szívből jött vérben hűtötte le majd formázta meg a bőrre az öv díszeit.
John halhatatlanná vált. Ez az öv, a „Legerősebb Ember” szavakat hordta. Ostoba cirkuszi előadóknak ez azt jelentette, hogy ki hordja az a legerősebb, de nem így volt, aki hordta az vált Hartá. Bizony, ki magára vette az ember bőrből, csontból készült és vérben mosott ereklyét az magával hordozta John lelkét és erejét.
Száz és száz erőember kapta meg az övet, mindig hihetetlen mutatványokat végre hajtva velük. Tíz szekeret húztak el egy kézzel, vonatot állítottak meg a sínen állva, medvével birkóztak és még ki tudja miket tettek. Idővel az öv legenda lett és John örült. Ám a legendával tisztelet jár. Az erőemberek már nem vették fel az övet és nem kapta meg csak úgy a következő férfi csak azért, mert nagy izmai voltak. Lassan csak egy dísz lett a múltból.
Így tudtam megvenni én magam is. Hallod ezt kedvesem? Nem? Hajolj közelebb. Még közelebb az üveghez. Az nem a szél süvítése. Az John. Üvölt az övből, az üvegen át. Könyörög, hogy hordják, hogy újra élhessen. Hehehehe… hehh… oh John… Igazán megtanulhattad volna, hogy semmi sem tart örökké, de most legalább lesz időd megtanulni ezt. Végtelenül sok időd lesz.
Hehehe!
Fazekas Zsolt
2015.10.11
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.