Zspider alkotói blog

A mai rész egy kicsit képregényes hangulatú talán, de ez a leghosszabb rész eddig és azt hiszem megérdemlek egy kis kikapcsolódást.

Főszerepben Varrt Ember, Suttogó és a Töklámpás-ember meséjének örege!

Horror Horda

A Suttogó csendesen sétált végig a romokon. Az emberek körülötte üvöltöttek a félelemtől. Ő mégis csak hosszú, fekete, szövetkabátját próbálta távol tartani a törmelék élesebb részeitől. A rettegve síró emberek között egy békésen hintaszékében ülő bajszos bácsi nevetgélt. A fal darabajaitól ropogó hangon hintázó öreg a fiú felé fordult. Szemei lilán világítottak, a hangja a fiatal öltönyös fejében szólalt meg:

- Mit akarsz?

Hangzott a még párszor visszhangzó kérdés.

- Te nem tartozol ide.

- Telepata – mondta elgondolkodva a fiú. - Ez tényleg hasznos lehet.

- Ki vagy te?

Az öreg körbe pillantott és minden áldozata orrából vérkezdett ömleni literszámra ameddig össze nem estek holtan. Utána mentálisan a fiú agyába nyúlt. Ám a válasz helyett saját sötét titkait látta. Az öreg hosszú évtizedek óta először megrémült. Próbált elhúzódni, távolodni a székében, de csak pár pillanatra hátrébb hajtotta azt.

- Ho… honnan tudod te ezeket?

- Én mindent tudok. Mindenki titkát.

- Mit akarsz tőlem?

Kérdezte fogait vicsorítva a fiútól.

- A hely, ahol vagy – mutat körbe. – Ez egy szent hely. A világunk titka, egy szakadás mindenben. Kapu más világokba. Szekták tartanak ide, hogy felnyissák a szakadást és uraikat ide engedjék. Te segítesz ezt megállítani.

- Ugyan miért tenné..

A telepata megakad szavaiban. Rájön, hogy miért. Ez az ember minden titkát tudja, ki van neki szolgáltatva. Kiszállt a székéből és megadóan bólintott.

- Mégis mit akarsz tőlem?

- Kövess.

A páros megindult. Fél órát jártak a kietlen városban, ahol csak holtak és összeomlott házak voltak. A távolból egy katedrális látszott, amiből sikoltásokat hallottak. Befelé különböző színű csuhások rohantak. Ott a Varrt Ember és családja saját késeikkel ölte le őket. A szekták főpapjai idegen szavakat ordibáltak. A Suttogó és az öreg békésen besétáltak a csatatérre. Az egyik fanatista azonnal feléjük rohant, de a fiú csak állt.

- Fájt neki. Tudom, azt hazudod magadnak, hogy nem, de igen. A poklok poklát élte át.

Mondta az öltönyös és a szekta tag térdre borult bőgve. Pillanatokkal később a saját késével vágta el a torkát.

- Ügyes.

Mondta elismerően az öreg. A főpapok szavai egyre hangosabbak lettek. A Varrt Emberek mögött egy rés nyílt meg a falban. Halovány fény áradt belőle.

- Fejezzük ezt be gyorsan.

Parancsolta a Suttogó. Ezzel a fiú az egyik főpaphoz sétált. Az öreg pedig az akaratával halálra rémisztette azokat, akik a fiúra támadtak volna. A Varrt Ember meglátta a szövetségeseket és maga mögött a veszélyt. Az egyik kést kitépte a haldokló ellenfeléből és az egyik vallásvezető gigájába dobta. Az hörögve szép lassan fulladt saját vérébe, amit még percekig próbált kihányni. A fiú a már teljesen transzba esett szektafőhöz hajolt és pár mondatott mondott. A férfi koncentrációja megtört. Rettegve nézte a fiú majd elrohant. A tömeget lökdösve minél messzebb próbált kerülni a szövetkabátostól. Mikor megfordult érezte, hogy valami hideg érinti az ágyékát. Lepillantva csak vért látott. A Varrt Ember felesége lassan kihúzta a kést a fanatista nemi szervéből.

- Tipikus. Nincsen elég férfiassága.

A kést visszacsúsztatta sokkos emberbe és megforgatta a pengét párszor. A tömeg menekülni kezdett. Túlságosan féltek. A vöröses rés pulzált a varrt család mögött. Az apa hátrébb húzta gyermekeit. Majd mind térdre borult a sokktól. A bajszos öreg mosolyogva indult a réshez. Mikor a Suttogó utána eredet volna őt is elkapták a rémisztő képek.

- Sajnálom gyerekek, de a nagypapát érdekli, mi mindent tehet ezzel a kis réssel.

A fiú sosem látott dolgokat érzékelt a saját agyában, de nem hagyhatta, hogy az öreg megérintse. Remegve kúszott a Varrt Emberhez. Halkan és nehezen a fülébe súgta a titkot:
- Erősebb vagy nála.

A milliónyi különböző bőrdarabból összevarrt óriás fokozatosan kihúzta magát és egy hatalmas karddal odasétált Az öreg felé fordult. Az midnen erejével a varrt emberre koncentrált. Pillanatokon belül az óriás orrából, szeméből és füléből vér áradt. A családja még a migrén hatásaitól szenvedett, csak nézhették, ahogy a családfő egy lépésre a telepatától megtorpan. A varrásokon át lassan elkezdett szivárogni a vére. Nem bírta tovább. Holtan zuhant felesége elé. A bajszos öröme pillanatnyi volt. A Suttogó neki rohant és az ökleléssel a résnek lökte, ami hatalmas fénnyel robbant egyet. A fény után a telepata füstölögve esett a földre. Még egyszer egy pillanatra vett egy levegőt majd sóhajtva eleresztette az életével együtt. A varrt gyermekek dühösen néztek a lassan távozó suttogóra.

- Azt mondtad erősebb nála!

A fiú szomorúan fejet hajtott egy pillanatra.

- Mindenkinek van titka. Az enyém az volt, hogy hazudtam.

Ezzel magára hagyta a gyászoló családot. A fiú és a lányok az anyát ölelték, aki a fejüket simogatta.

- Nyugalom – súgta.

- De… apa… meghalt…

Az anya az öreg telepata füstölgő testére nézett.

- Csak az agya.