Gyermekkorunk rémmeséi örökre az emlékeinkbe égnek.
Töklámpás-ember meséje
Nagyapa a gyermek ágyánál ülve mesél az ő fiatalkoráról. Mikor még egy farmon élt és rettegték a kinti töklámpást, aki esténként testet növesztett és recsegő ágak hangján ropogó csontokkal járta körbe a házat. Körmeivel ütögette az ablakokat. A fiú szinte látta a rejtélyes kerekfejű alakot az ablaka alatt járni. Látta az üres tökből áradó aranysárga fényt a kivájt szemlyukakon át. Egy pillanatra a tekintetük találkozott. A végtelen tűzbe nézett a unoka. Sikoltott egyet, mire az üvegen betörve az ágyra ugrott a szörny. Keze a fiú nyakára került és fojtogatni kezdte.
A fiú az levegőt rugdosta és hörögve próbált sikoltani. A nagyapja mosolyogva ült az ágy mellett világító lila szemekkel.
- Ez az… lásd őt.
Mondta a telepata beteges vigyorral.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.