A klasszikus jelent mondjuk kicsit másként.
Ördögűzés
A pap egyre hevesebben és hangosabban ismételte az imádság szavait. Felpillantva látta, ahogy a gyermek szemeit zölden világítani és torz szavakat üvöltözni. A segítője rémülten nézte őket. A fiú szája lassan habozni kezdett. A pap szinte érezte az ördögöt, ami nyúlt ki érte. A szoba elsötétedett, ahogy az egyetlen villanykörte a tetőn kiégett. A falak rohadtak és szakadtak voltak. A papot segítő ifjú minden erejével próbálta lefogni a fiatalt, de egyre nehezebben ment neki. Mikor annak a mozgása egyre görcsösebb lett az asszisztens rettegve fordult a paphoz.
- Atyám!
Üvöltötte és a pap erre reagálva a az ágyra térdelt és megragadva a gyermek fejét a homlokát az övéhez szorította és még hangosabban imádkozott. A tisztelendő érezte a sátán tűzét benne. A társa hiába próbálta leszedni a kölyökről ő nem hagyta magát.
- Ekkor halt meg a gyermek?Az asszisztens szomorúan sétált a fehérköpenyes orvos mellett, aki a kérdést tette fel..
- Igen – felelte a fiú a doktornak. – Valamilyen rohama volt, de nem tudtam rajta segíteni. Az atya nem engedett oda. Mániákusan megvolt győződve, hogy az ördög lakozott a betegben. Vele mi lesz?
Az pszichológus kinyitotta a gumiszoba ajtóján a kis ablakot és a folyamatosan latin szövegeket ismétlő egykori papot nézte.- Félek… őt örökre elvesztettük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.