Bárd az én elő-Conanem. Igaz soha nem ő ihlette, sőt igazán Conant is csak akkor ismertem meg, amikor már túl voltam a Bárd korszakomon. A karaktert tagadhatatlanul fantasy képregények és filmek ihlették, amiket pedig maga Conan ihletett. Így közvetetten ő is egy örököse Robert E Howard irodalmának. Ez is az oka annak, hogy Bárd szövege mindig kicsit szlengesen hangzik. Szójárása modernebb, mint másoké és hangneme mindig valahol egy lépéssel a cinikusban van.
Ez volt a legnagyobb kihívás. Megtalálni Bárd hangját. Mivel Bárd hangneme modernes, de nem teljesen modern így ez nem könnyű. Bárd buta, nem egy zseni, de nem is egy idióta. Jól ismeri az embereket és felismeri az arcokon a jeleket. A legkisebb vonásokból, arcrezdülésekből képes olvasni. Közben viszont nem tudja megkülönböztetni a jobbot a baltól. Pontosan ezért nehéz őt írni. Megtalálni a hangját. Ez egy igazi kihívás. Főleg öt év szünet után.
A részletekhez annyit, hogy szinte mindent lázálmok szültek. A betegségem során tigrissel álmodtam és egy arrogáns fehérhajú vámpírral. Mikor az első jelenetet terveztem tudtam, hogy nem Bárddal akarom kezdeni, ha az új olvasóim látják, nem érthetik ki ez a fickó így az első oldal szépen bemutatta őt úgy, hogy nem vesztegette a régi olvasók idejét sem. A fehérhajú férfi az írásban persze nem vámpír, de mikor elképzeltem a másik ereklyét, a Bárd történelme során az első olyan fegyvert, ami az övén kívül is különleges, akkor tudtam, hogy olyasmit kell írnom, ami más mégis hasonló. A Bárd átformázta hősünket, nevét vesztett és szinte azonosítják a fegyverével. Ez a kard közben romlást okoz, szinte megrontja magát a követ is. Bárd egy nagydarab barbárszerű zsoldos, ellenfele egy vékony, szinte élőholtat idéző alak. Mindig viccesek ezek a párhuzamok, hiszen az eredeti sorozatban Bárd főellensége Omega volt, aki nagyobb volt nála és erősebb. A jeleneteket erősen ihlették Szati és a köztem elhangzó párbeszédek is, ami természetesebbé tette a barátságuk leírását anélkül, hogy bárhol is megemlíteném azt, hogy ők azok.
A BÁRD ÍRÁSOK SORSA
Régi Bárdok
A két kötetté növekedett novella sorozat jóóóóó… hossszúúúú…. Átkozottul hosszúúú… ideje és ideig készül egy bővített frissített átírásra és bővítésre, aminek a célja, hogy amikor kiadom a kezemből nem lesz fejezet, ami csak egy oldalas lenne. A fantasy Bárd saját univerzumban fog játszódni és kap kiegészítő részeket, amik bepótolják a történet hiányos részeit. A Vámpír Bárd egy nagyobb univerzum bemutatást kap és reményeim szerint tudom annyira bővíteni, hogy mire végzek a két kész fejezet önálló regényként is megállja a helyét. Ha ez sikeres elkészítem a folytatást az 1999-ben játszódó fejezetet. Utána pedig elkészül az egyetlen estét elmesélő könyvem, ami magát a Világ Végét mutatja be.
Holló
A fórumom követői tudják, hogy mikor a fantasy univerzum Bárdja távozott a történettől új hőssel és világgal folytatódott a sorozat. Azt hiszem, ezt nevezik az amerikaiak spin-offnak. Ehhez van egy kerek történetem, amit már csak meg kell írni. Persze ez akkor, ha a Bárd elkészült.
Bárdok
Egy történet, amit jóóó ideje formázok, de még nincsen megfelelő állapotban. Ez a Bárdok. A történet, ahol a két novella sorozat hőse végre találkozik, vámpír és csatabárd. Kő kövön nem marad és minden vérbe borul. Az írást addig formázom, ameddig nem tetszik a vége. Addig nem tudok neki kezdeni. Kénytelenek lesztek várni rá.
Genorium, a Halál Vőlegénye
A törpe, aki erősebb mindnél, de az életet már feladta. Annak harca a törpék politikai életében és háborúiban. A régi oldalak lehet, hogy soha nem kapnak plasztikát, hanem rögtön az új részekkel kezdem. Genor, történetének a végét mai napig pontosan tudom. Ő tényleg az, amihez hangulat kell, leülni és megírni. Lehet, hogy rövid lesz regénynek, akkor viszont sorsáról majd döntünk. Ó, igen. A terveim szerint a „Halál Vőlegénye” beszökik a címbe.
Bárd elődei
Közismert, hogy Bárd nem az eső, aki forgatta a csatabárdot és van pár ötletem novellákra, amik az elődeit mutatnák meg. Más-más férfiak és asszonyok, akik a fegyver hatalmával küzdöttek. Egy Bárd biztosan elkészül a miénk elődje. A novella itt fog megjeleni, és ha a Bárdok egyszer elkészülnek és kiadójuk is lesz valami csoda folytán, akkor a kötet végébe berakom jutalomnak.
Van még egy regény, amit írok, ami a Bárd univerzum igen korai időszakát mutatja be, de annak még a címe is titkos, mert annyira frappáns kis ötlet az.
Mára leteszem a fegyvert. Holnap ismét itt, ha van merszetek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.