Az Emberiség a Fikciók című novella sorozatom egyik darabja. Mikor egy időben túl sokat foglalkoztam képregényekkel akkor lett egy ötletem, hogy úgy térek vissza az íráshoz. A kérdés az volt, hogy mivel? Ez szülte a Fikciókat. Rövid novellák, amikben olyan témákban írok, amiket eddig még soha nem érintettem és mindnek a végére rakok valami egyszerű és gonosz csavart. Az egyetlen, ami teljesen elkészült az Emberiség volt. A többi címét és témáját attól még elmesélhetem:
Amazonok és Dinoszauruszok – Poszt-apokaliptikus nő uralta jövő dinókkal.
Emberiség – Tudományos sci-fi
Fivérek – Egy színdarab
A Mars Bajnoka - Edgar Rice Burroughs féle sci-fi fantasy, lehet, hogy ő soha nem készül el, mivel van egy saját Burroughs koncepcióm a Plutó-ciklus, ami a viharoktól vert őrült bolygón játszódik, ami a legmesszebb áll a Naptól.
Bagoly – Cyberpunk
Viktória Nevében! – Gótikus detektívregény. Igen, ez regényé fejlődött így soká fog elkészülni.
Most pedig maga a mű:
Fikciók:
Emberiség
A meteorok között egy hatalmas fém gépezet forogva lebegett az űrben. A robosztus ember alakú robot, élettelenek tűnt. Nem mozdult, külső acél szürke fém burkolatán megannyi horpadás és sérülés volt. Az egész szerkezet vagy másfélszer akkora volt, mint egy ember. Külsőre emberinek tűnt, bár nyaka nem volt és feje csak kicsivel emelkedett ki a testéből, kezén is csak három ujj volt. Szívós ellenálló dolognak tűnt, amit túlélésre terveztek.
A robotra zöldes fény áradt és a meteorok között egy űrhajó emelkedett ki. A gép karjai finoman nyúltak a robotért és óvatosan megérintették, nehogy több kárt okozzanak még benne. Lassan húzták be a hajóba.
A zöldbőrű gyíkszerűen elnyúl arcú lények, fehér laborköpenyekben, kezükben pontosan elférő műszereiket nyújtották a robot felé, ami óriásként emelkedett föléjük még így is, hogy le volt „ültetve” és fém bilincsekkel kötve. A hatalmas laborban több száz farokkal rendelkező köpenyes gyíkszerű lény sétált és sziszegett egymásnak, további egy tucat, fekete testhez álló ruhás gyík volt sisakban puskákat tartva.
A robot szemei zölddé váltak és halk bugással indultak be a rendszerei. A gyíklények sziszegve és hörögve üvöltöztek egymásnak miközben a laborosok távolodni kezdtek és a puskások közeledtek. A gépezet nem mozdult csak rettenetes zajokat adott ki, ahogy a jó ideje kikapcsolt rendszerei és részei kezdtek újra működni.
A memória talán már sérült volt, de ameddig az alapprogram szerint próbálta értelmezni a nyelvet, amit megtalálói használtak addig a robot próbált előkeresni ép fájlokat. Egyet talált elsőre és elkezdte lejátszani.
Memoria fajl 000012.
- Pioneer-tábla. Ez ihlette az elkészítésedet.
Mondta az idős professzor. Kopasz fejét végig söpörte és a robot kamerájába nézett. A mocskos laborban könyvek holoképek, fényképek és megannyi műszer volt.
- El akartam menteni egy helyre mindent. Az első embertől egészen a kirajzásunkig. Benned lesz a történelmünk, a filozófiánk, a tudományunk, a vallásaink. Te leszel… - a tudós szavai megakadtak, és a kép elkezdett torzulni majd ismét helyre állt. – Az Emberiség.
A kép visszaállt és a robot programjai lassan rendbe jöttek. Kezdte felismerni a nyelvet, értelmezte a kézjeleket, grimaszokat. Megértette, hogy a lények veszélynek vélték és evakuációt rendeltek el. A gép a karját próbálta emelni, de ekkor érzékelte, hogy megbéklyózták. Eközben újabb fájlt talált.
Memoria fajl 000036.
Az öreg professzor szobája lomokkal volt teli. Könyvek, feljegyzések, alkatrészek és gépek sora volt mindenfelé egymás hegyén, hátán összedobálva. Az készítő csontos ujjai söprik hátra kevéske haját a fején.
- Rájöttem, hogy ha azt akarom, hogy te képviselj, minket akkor nem hazudhatok neked. Eredetileg csak jót programoztam beléd, de ez hazugság lenne.
A hely megremeg és egy lövés hangtól a tárgyak a teremben zuhanni kezdenek. A tetőből por hullik alá. A feltaláló az egyik asztalba kapaszkodik.
- Háborúk, ármány, család, rasszizmus. Ez is az ember része. Nem hazudhatok, nem tagadhatom le. Csak így leszel teljes. Akkor leszel méltó a nevedre, ha mindenünket öröklöd.
Emberiség. Ez volt a neve a gépnek. Nem volt beprogramozva érzésekre csak gondolatokra. Minden eddigi emberi tapasztalat, filozófia, törvény, vallás és művészet benne volt, amit csak ismertek. Ő maga volt az emberiség.
Karjait lassan kezdte emelni, amivel először elhajlította a fémbéklyót majd egyszerűen letörte őket. Az idegen sziszegve szóltak egymáshoz és a robot lassan állt a lábaira. Otrombán próbált lépni, de alig volt képes megmaradnia talpán. A behemót pár lépés után sikeresen megállt és a körülötte mozgolódó rohangáló lényekre nézett. A programja már értelmezte a nyelvet és ennek hála Emberiség felszólalt:
- A nevem Emberiség.
Mondta a lények saját nyelvén, amitől a még a katonák is leengedték a fegyvert döbbenetükben. A robot memóriája elérte a meg szokott sebességet így képes volt párhuzamosan cselekedni és megnyitni egy újabb fájlt.
Memoria fajl 043210.
A professzor jobb karja hiányzik és a labor több részen lángba borult. Az öreg, alig tudja nyitva tartani a szemeit és a robbantásoknak hála az ablakokon folyamatosan fények szűrödnek be miközben a föld megremeg.
- Indulnod kell. Nincs több időnk. Talán mire kiérsz a világunkból mi már nem is leszünk! De el kell vinned az üzenetünket! Hírül kell vinned az emberiséget!
A tető lassan kinyílt és a professzor fáradtan dőlt az egyik asztalnak. A robot utoljára körbe nézett majd elkezdett emelkedni. A lábába épített rakéták kiemelték az épületből. Kiérve a többi rakéta is beindult és egy hatalmas lökéssel a légkör felé indult figyelve a labort, amit az egyik robbanás pokoli tüzével nyelt el.
Emberiség lezárta az utolsó fájlt, amiben volt bármi nyoma embernek. Egymillió éve járta az űrt magányosan. Két parancsot generált magának:
- Találja meg az emberiséget vagy annak a nyomait
- Tudassa az univerzummal a faj létezését.
A gyíkszerű idegen kékes vére cseppeget a robot kezéről, ahogy markában fogta a kis lény fejét. A gépezet lángoló romok és tetemek között sétált miközben a szeméből karmazsin lézer perzselte fel a földet.
- Mért teszed ezt? – kérdezte az idegen.
- Hogy emlékezettek.
- Mire?
- Az Emberiségre. A fájdalomra fogtok a legjobban emlékezni. Örökké emlékezni fogtok a holtakra és a gyászra, tehát örökké emlékezni fogtok az Emberiségre.
Felelte a gép érzéketlen hangján majd félre dobta a lényt és a talpában lévő rakétákkal indult meg az ég felé. Szeméből a lézerek folyamatosan sugároztak tovább. A robot lassan befejezte és megfordulva a figyelme az ég felé irányult.
A robot lassan elhagyta a légkört maga mögött egy kontinenssel, amiben még füstölt a beégetett rajz, két emberi lény, akik kezeikkel integetnek.
Vége
Szabolcs nagyon segítőkész volt a képregénnyel. Végig kérdezte mit milyenek képzelnék el és én elég kevés dolgot kértem tőle kivéve a robot külsejét. Volt egy elképzelésem egy fém Gólem, amit feltámasztottak, hogy őrizze az embereket. Szerencsére egy képregényben pont találtam rá referenciát így azt tudtam oda adni Szabolcsnak.
Szabolcs egy zseni, mert képes bármilyen stílusban rajzolni. Három különböző képregényünk volt eddig és soha nem ismernéd fel, hogy ezeket ő rajzolta. Mindben drasztikusan más stílussal dolgozott, hogy azok illeszkedjenek a környezethez. Az egyetlen, ami felfedi őt az a kihúzása. Nem tudom miért, de abból rájövök, hogy ő csinálta. Viszont, ha mutat, egy tucat ceruzarajzot soha nem tudnám megmondani kinek a munkái. Láttam rajzolni ókori Rómát majd az űr végtelenét és tényleg csodálatos. A képregény hatalmasnak tűnik. Minden epikus. Fontos. Mikor olvasom, úgy érzem magam, mint egy gyerek a régi sci-fi magazinok között, amik teli vannak festményekkel szörnyekről és észbontó űrhajókról. Az már csak a plusz, hogy Szabolcs az-az ember, akinek bármilyen koncepciót oda dobhatok és tudom, hogy meg tudja rajzolni. E mellett még van mersze rendelkezni a világ egyik legaranyosabb kislányával.
Szabolcs blogja: http://bartaszabolcs.blogspot.hu/
Holnap: Novellák és írásaim sorsa!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.