HTML

Zspider alkotói blog

Friss topikok

  • Joleia: Kedves Zspider! Aranyos sztori, én hiszek ezekben a dolgokban és én rengeteg történetet tudnék me... (2017.10.02. 16:09) Horror Hava 2017: A macskák látják a szellemeket
  • doggfather: olvasd át még egyszer, mert tele van elgépeléssel! (2014.01.12. 08:44) Az Év 13 Legjobb Képregénye
  • The Comic Cat: Ilyenkor úúúgy örülnék, ha tudnám, hogy szívtál valamit előtte :D Egyébként, valahol igazat kell ... (2013.07.31. 11:18) GI Joe – Real american Trauma
  • Zspider: Tíz éve írok novellákat. Korábban írtam életem első képregény forgatókönyvét és van jó pár teli ra... (2013.03.25. 03:55) 10 éve írok
  • dobos4tamas: El kell majd mondanod, hogy mennek ezek a dolgok! Ahogy leírod, hogy szinopszist vár egy rajzoló t... (2012.04.12. 19:46) 2012: 2 képregény, 3 hónap alatt

2020.10.23. 11:12 Zspider

Horror Hava Hain Ház: Samantha Meséje

Mire készül Sam?

Horror Hava Hain Ház: Samantha Meséje

 

Samantha tőled elfordulva karba tett kézzel állt előtted.

- A félelem mindig bennünk van. Egy érzés, egy ösztön, egy reakció a külvilágra. A feldolgozhatatlan kezelése a legnagyobb kihívás, amivel a tudatunk találkozhat. Az én történetem címe: Kék ajkak

 

A kihallgatóban egy tinédzser lány ült az asztalhoz bilincselt kezekkel. Platinaszőke haja összeragadt csomókban lógott a rászáradt barnás vértől. Vékony, csontos kezei remegtek, görcsösen zárta össze és nyitotta ki a tenyereit. Fogaival idegesen rágta a kékes ajkait, az alsóból már kiserkent a vér. Testén és az arcán kék-zöld foltok, emberi harapásnyomok, horzsolások. A tépett egyenruhájáról leszakadt az iskola címere.

Az egyenruhás férfi fáradtan fordult el az egyirányú tükörtől, amiből a termet nézték. Megigazította nadrágját pocakos hasán.

- Nem tudom, doki. Jó ötlet ez? – kérdezte a másik vékonyabb, magas férfi, aki porszürke öltönyben állt és a szemüvegét törölgette.

- Ő az egyetlen, akiért még nem jelentek meg a szülei egy hadseregnyi ügyvéddel. Most, vagy soha, seriff.

- Mer’ a szülei valahol Bora Borán vannak. De há’ az istenre, doki! Ez csak egy kölök!

- Az egyetlen, akivel tudunk beszélni!

A seriff még egy percig csak bámulta az egyirányú tükrön keresztül a elgyötört lányt és vakargatta a borostáját. Nem örült a dolognak, de tudta, hogy a doktor igazat mondott. Felkapta hát a kalapját és átvezette őt a kihallgató szobába.

A lány láncra vert kutyaként fogadta őket. Kapott és harapott az irányukba. Az acél láncok visszarántották a székébe. A két férfi leült vele szemben. Az apró lány púposan kitolta a hátát, mocskos haját hagyta az arca elé hullani. A hajfüggöny mögül, a szoba gyengén fénylő neonlámpájának fényében előcsillantak a hidegkék szemek. Meredten figyelte a seriffet, akár egy farkas a fák közül a prédáját.

- Beatrice – szólította meg a  seriff és kinyitotta a mappáját. – Remélem felfogtad mi történt ma. Nagyon súlyos vádak vannak ellened és felvételek bizonyítják a te és a barátaid bűnösségét.

A lány hangja elhalóan hallatszott. Ez a feszült fenevad mozdulatlanul bámulta a két férfit miközben valamit mormolt az orra alatt. A doktor hátul nem mozdult, de a seriff előrehajolt az asztalnál:

- Mit mondtál Beatrice?

- Ne gyertek a közelembe – súgta még mindig nagyon halkan, de már hallhatóan. – Nem akarlak bántani titeket.

A seriff hátranézett a doktorra, aki bólintott. A férfi visszafordult a lányhoz.

- A felvételek alapján megtámadtál három tanárt, tíz diákot és két rendőrt.

A lány újra és újra ismételte a szorongó mozdulatokat, csak feszülten figyelte a seriffet. Az megköszörülte a torkát és folytatta:

-  Nem te voltál egyedül, legalább ötven másik iskolatársad követett téged a támadásban.

- Ők is elkapták – szuszogta idegesen a Beatrice.

- Mit kaptak el? – a férfi kérdésére Beatrice elfordult tőle. – Valami történt a Raymond High Leány Gimnáziumban. 14:01-kor körülbelül ötven diáklány megvadult állatként támadta meg az iskola diákjait és dolgozóit. Sokan követték a példátokat, de még mindig nem értem miért csináltátok? Valami tüntetés akart lenni? Lázadás egy új iskolaszabály ellen?

A lány lehajtotta a fejét, mocskos haja rázkódott, ahogy kuncogott magában. Amennyire hallották, mintha azt ismételgette volna, hogy „nem értik”.

- De miért haraptatok meg embereket?

A seriff türelmetlen kérdésére a lány az asztalra csapott és az asztalon átugorva olyan közel nyomult a seriffhez amennyire csak tudott, nagyot harapva felé. Szemfogait kivillantva vicsorgott, miközben az arcán, a nyakán és a karjain torzan kidagadtak az erek.

- Mert kellett a vérük! – üvöltötte megvadulva a lány.

Az asztalhoz bilincselt fémláncok csörömpöltek, ahogy Beatrice rángatta őket.

– Engem is megfertőztek! A vérkórság! Az a D-Qla vírust!

- A Drakula vírust? – kérdezte a doktor a háttérben.

- Nem a D-Q...

A lány megtorpant. Visszazuhant a székébe. Fuldokolva kapkodott levegőért, és hevesen pislogott. A doktor óvatosan előrébb lépett a faltól. Alaposan megfigyelte a lányt. Elővett egy telefont és megnyitott rajta egy cikket, amit biztos távolságból felmutatott.

- Hány ilyet olvastál?

- Mindenhol írták!

Beatrice ismét a tőle túl távoli kéz után kapott. A doktor sztoikus nyugalma megtört és félve elrántotta a kezét. Beatrice végignyalta a vérfoltos kék ajkait. A doktor megigazította a gallérját.

- Kik?

A rövid kérdésére a csillogó szemű lány úgy méregette, mint egy darab húst. Gyomra nagyot kordult.

- Kik írták mindenhol?

Beatrice nem bírt az éhségével, feszengve vergődött a székében majd saját alsó ajkába harapott és szörcsögve próbálta felszívni a kiserkent vért. A doktor elfehéredett, de próbálta legyűrni az émelygését.

- Megnézted kik írták a híreket? Csak a te ismerőseid, ugye? Láttad, hogy a cikkeket mindig ugyanaz az ember írta a betegségről?

Beatrice nem figyelt rá, csak nyalogatta a vörös sebet a kék ajka alján. A doktor várt és csak kereste a tekintetét. Mikor azok találkoztak, egyértelmű lett számára, hogy Beatrice nem tudja, miről van szó. A férfi ismét elővette a telefont és a lány szemei előtt lapozta végig a cikkeket. Beatrice most először olvasta el a szerző nevét: Saint Bernard. A levegő megfagyott. A lány katatón módon nézett maga elé.

- Pont, mint a szomszédos iskola neve, ugye? – kérdezte a doktor.

Beatrice a nyelvét öltögette, a vér ízét próbálta ledörgölni a nyelvéről.

- Nem – súgta önmagának a lehető leghalkabban.

- Minden cikk, amit olvastattok a vírusról, a semmiből jelent meg pontosan kettőkor. Mindben ugyanazon a tünetek szerepeltek. Egy percen belül észleltétek magatokon ezeket a tüneteket. Kék ajkak, görcsök, vérszomj, düh, ésatöbbi. Ugye?

Beatrice tagadott, mint egy mániákus ismételte, hogy „nem”. Rángatózott a székében, próbált kiszabadulni.

- De megharaptak mások is! Akiket megharaptunk, azok is átalakultak! – hadarta idegesen, minden szava egyre értelmesebb és összeszedettebb lett.

- De csak azok, akik olvasták a cikkeket előtte, ugye? – kérdezte a doktor és látszódott, ahogy a Beatrice visszaemlékezett. A lelki szemei előtt látta a lányokat, akiket megtámadott, kezükben a  telefonnal keresték a támadás okát. Látták a cikket, majd ő megharapta őket. Beatrice kezei abbahagyták a remegést, a kidagadt erei lelapultak, az ajkaiba visszatért a szín.

- Tömegpszichózis. A szomszéd iskola feltörte a tiétek hálózatát és hamis hírekkel töltötték meg a híroldalaitokat. Minél többen hittétek el, annál több emberen jelentkeztek a tünetek.

Beatrice sírva csuklott össze.

Szólj hozzá!

Címkék: Horror Hava horror hava Horror Hava Hain Ház Hain Ház


A bejegyzés trackback címe:

https://zspider.blog.hu/api/trackback/id/tr1216254808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása