Zspider alkotói blog

Egy hónapon át a Horror hava ünnepelte a Halloweent. Ideje, hogy megtudjuk mi történik a másnapján.

Halloween másnapja

 

A legjobb része egy halloween-i bulinak az, ha nem otthon ébredsz fel. Ilyenkor körbe nézel, látod a szemetet mindenhol a rengeteg díszt és felragasztott vackokat és örömtelien rájössz, hogy nem neked kell rendet raknod. Pont ezt éreztem akkor is, amikor Mandy felébresztett a barátunknál november elsején. Ameddig ez a végtelenül sok energiával rendelkező lányka pakolászott én csak bambán ültem a vendégágyon és bámultam az ablakba pakolt vackokat, pont egy műanyag macskával szemeztem, amikor Mandy selymes érintésével kihúzott a reggeli bambulásomból.

Alig egy hónapja ismertem ezt a jelenleg zöldre festett, álomszép, boszorkány jelmezes lányt, de már szerelmes voltam belé. Jobban, mint bárkibe azelőtt. Ez az apró, vékony termetű és rövid, fekete hajú lányka egyszerűen elrabolt engem. Amióta találkoztunk oda voltam érte, mindennapot vele töltöttem és egy hétután már nálam aludt. Az ében szemei mindig csillogtak és minden estére volt valami őrült ötlete. Másnál egy hét után elegem lett a rohangálásból, de ezért a lányért minden hegyet megmásztam volna ugyanazon a napon.

Annyira imádta és mesélte nekem a halloweent, hogy kivételesen még én is megünnepeltem. Faragtam tököket, elmentem vele megnézni a felvonulást, majd beugrottunk egy házibuliba. Mandy szakács és pont olyan édes, mint bármelyik főztje. Mondhatnám, hogy csak én veszek megérte, de az egész bulin minden barátomat le kellett róla kaparnom. Senki se tud mellette viselkedni. Ő olyan ártatlan természetességgel, szinte naiv jóhiszeműséggel fogadta a figyelmet, mintha nem is tudná mivel próbálkoznak az állítólagos barátaim.

Ahogy távoztunk a házból még a házigazda is csak vele dumált, sőt egyre közelebb hajolt, ahelyett, hogy a fiával beszélne, aki nem rég kirúgatta magát. A felesége szinte a fülénél fogva rángatta vissza a dorgálásba.

Az utcán egy nagyon dühös lány majdnem elgázolt minket, ahogy rohant egy szemüveges kis kocka srác felé, aki a telefonba üvöltözte, hogy meg tudja magyarázni a dolgot. Persze Mandy már segíteni akart nekik, de én tegnap voltam egy kis boltban, ami teli volt csupa olyan édességgel, amiket vagy gyerekkorom óta nem láttam és szerettem volna megmutatni neki. Kezénél fogva vittem a csúcsos kalapos zöld lánykámat arra felé. Persze az utcák majdnem üresek így nem sok ellenállásba ütköztünk odafelé. Pár másnapos vagy aznapos bulizó, pár szégyen sétát járó lányka, egy anyuka a jól elvert fiát próbálta csokival nyugtatni.

Mikor megérkeztünk nincs meg a hely, nem úgy értem, hogy nem találtam, de az épület helyén nem volt semmi csak egy kert, ahol gazok nőttek vagy ezeréve már. Értetlenül nézelődtem, próbáltam magyarázkodni, de Mandy csak levette a kalapját, hogy a szemembe nézhessen.

- Látod? Megmondtam én. Halloween estéjén az élők és holtak világa között…

Ösztönösen megcsókoltam, finoman magamhoz karolva. A fejét simítottam végig, a haja rövidebb volt, mint az enyém és valahogy ettől nőiesebbnek tűnt, mint bármelyik nő, akit valaha ismertem.

- Tudom-tudom, ekkor jönnek elő a szellemek táncolni. Ezért kellett töklámpásokat kiraknom, hogy elűzzem a gonosz lelkeket.

Fejeztem be helyette a csók után. A lány büszkén rám rakta kalapot.

- Gyorsan tanulsz!

Részeg voltam lehet, hogy rosszul emlékeztem merre jöttünk, de ezt már nem mondom el neki. Nem akarom megbántatni a misztikumba vetett hittét. Büszkén indult meg előttem én pedig békésen figyeltem a gyönyörű alakját és azon gondolkoztam, hogy harcolnék érte, ha nem velem lenne. Annyira lemaradtam, hogy pár tini az utamat állta. Egy házból jöttek ki és csak az ott maradó barátnőjüket kérdezték, hogy biztosan nem baj, ha mennek. A lány visszanézett a fiúra, aki szerintem a ház tulaja lehetet és megnyugtatja őket, hogy mehetnek. Nagy nehezen átverekedtem magamat rajtuk, a kerület szélén álló ki lakásom felé iramodtam, mert ez a boszorka beelőzött engem.

Odaérve kellemetlen záptojás szaga ütötte meg az orromat. Mandy megvetve nézett körbe, de nem ment be. Úgy nézett ki, hogy kaptam egy kis csalást hiába hagytam elől egy tál csokit a gyerekeknek.

- A házon nincs semmi – mondtam Mandynek. – Akkor mi bűzlik ennyire?

- Azt hiszem ez lesz az.

Mondta a lány és besétált a ház másik oldalához. Minden töklámpásomat megperzselte valami pár még mindig füstölgött. A szaguk elviselhetetlen volt.

- Mivel égették el őket?

Kérdeztem öklendezve, de nem vártam választ inkább bementem a lakásba. Szerencsére ott már nem érezte a szörnyű szagot. Mérgesen néztem az ablakból a perzselt tököket és azon gondolkoztam hogyan fogok rászólni a környéken lakó szülőkre mégis mit képzeltek, mikor ilyen gyerekeket neveltek.

- Mitől bűzlenek ennyire szerinted? Leöntötték őket valamivel? – kérdeztem Mandyt.

- Nem, ez a kénkő szaga. Szerintem valakik engem kerestek.

Mandy hangja meglepően komoly lett, de ezek a halloween dolgoknál mindig imádott tréfálni.

- Persze a gonosz szellemek jöttek érted mi?- még kacagtam is egy kicsit. – Mit szólnál, ha levennéd a jelmezt és eltakarítanánk ezeket? Aztán kitudja? Tarthatnánk egy bújós napot.

- Vissza se vettem a jelmezemet drágám. Sőt tessék, mementónak megtarthatod.

Mandy hozzám dobott valamit, amikor elkaptam furcsa műanyag rózsaszín dolognak tűnt, Ahogy kihajtogattam, pont olyan, mint az… arca. Sikoltva dobtam el. Értetlenül néztem Mandyt, ahogy előkereste a jelmezéhez a seprűjét.

- Sajnálom drágám, vége Horror Havának. Ideje hazatérnem. Ki tudja… pár év múlva találkozhatunk.

Mondta a boszorkány és csókot dobott felém majd felugrott a seprűjére és került az ablakomon.