Kis művészi szabadsággal élve felcserélem a sorrendet és ma a Csokikról írok, így nyerek egy kis időt, hogy jövőhétig még dolgozzak a filmes novellán. Azt jövőhéten kapjátok meg.
Mini csokik
A Halloween legjobb része a Trick or Treat, avagy a Csokit vagy Csalunk. Mikor a gyerekek jelmezekben járnak házról-házra édességet kérve és a felnőttek vidáman ajándékozzák meg őket különféle finomságokkal.
Zoli is így gondolta, de ez a nap nagyon ellene volt. Először is a jelmeze nem az lett, amit kért. A barátai mind szörnyeknek és gyilkosoknak öltöztek, de az anyukája neki egy angyal jelmezt hozott. Nem baj, gondolta Zoli, majd pirossal vércseppeket szór rá. De nem engedték neki, mert a jelmezkölcsönzőből hozták, drágán.
A fiút kinevették a barátai és végig piszkálták. A vérfarkasok, Péntek 13 símaszkos gyilkosok között ő szinte virított.
Szerencséjére idővel a gyerekeknek nagyobb gondjuk is lett. A környékükön a szülök egy igen agresszív kampányt folytattak a gyerekek egészségnek érdekében, ami miatt egy szomszéd sem mert csokit adni nekik. Mindenhol cukormentes, rosszízű cukorkákat és gyümölcsöket kaptak. Mintha csak a nagyinál lennének egy hétvégén a hátsó kertben. A fiúk egyre feszültebbé váltak és Zoli hergelte őket, mert a dühük elterelte a figyelmet a jelmezéről.
Egyre durvábbakat mondott, minden ajtó után fokozta az őrjöngést és a többiek követték. Lassan már szó szerint mögötte sorakoztak fel.
- Azt hiszik, a cukor árt nekünk? Hogy tényleg pengék vannak a csokiban? Akkora hülyeség ez! Még senkinek se ártott semmiféle csoki! Ezt a baromságot!
Mókásan festett, ahogy a szörnyek sora éljenezve követte a hófehér glóriás angyalkát panaszos monológjában. Majd Zoli megállt. Felpillantott a hegyoldalra. Sok romos ház után ott állt egy jókiállású régi házikó.
- Menjünk a süket bácsihoz! Hátha neki nem szóltak!
A csapat követte. A lelkesedésük picit alábbhagyott, ahogy mentek felfelé, és egyre inkább dühvé vált. Arra gondoltak, hogy itt senki se látja őket, szóval, ha a bácsi nem ad nekik csokit, hát elveszik maguknak! Igen! Majd betörnek, vagy csak szétverik a lakását, úgyse jár senki erre és ez a „csalunk” része az egész „csokit vagy csalunk”-nak!
Mire felértek a házhoz, már inkább olyanok voltak, mint egy lincselő tömeg, mintsem kedves, apró gyerekek, akik játszanak. Sok kopogás és zörgés után a bácsi ajtót nyitott. Unottan vállat vont, valamit morgott a nagy bajusza alá, majd besétált. Páran már utána akartak menni, de Zoli az útjukat állta.
A bácsi visszaért, és ugyanolyan ízetlen vackokat adott nekik, mint mindenki más. Mivel süket volt, a fiúk hiába panaszkodtak, fenyegetőztek és morogtak hallhatóan, a maszkok elrejtették a szájukat, így a bácsi nem vette ezt észre. Kivéve Zolit, akin nem volt maszk, így mikor látta, hogy csokiról beszél, a kabátja zsebéből kivett egy apró Halloween-i mini csokit és a zsákjába dobta.
Zoli hitetlenkedve, nagy örömmel nézte az apró, maximum egy falatnyi csokoládét a zsákjában, mindennek a tetején. Boldogan megköszönte a bácsinak, aki már rég csukta is rá az ajtót. Még egy pillanatig ámulva nézte a zárt ajtót, majd vidáman fordult vissza a barátaihoz. Egy tucatnyi dühös tekintet fogadta, a tömeg, amit felhergelt, most haraggal pillantott rá.
Az általa vezetett szörnyek gyűlölettel és irigységgel támadták meg a kis angyalt, egyetlen darab csokiért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.