Zspider alkotói blog

Kellemes Halloweent...

Halloween

 

A villamosról egy fáradt, középkorú férfi sétált le. Pár fiatal lány lökte fel, akik sokat mutató jelmezeikben rohantak tovább. A férfi gyűlölettel nézte a sikoltozó, kacarászó kislányokat. Gyűlölte ezt a fiktív amerikai ünnepet, amire a fiatalság rászokott.

- Halloween.

Köpött egy oldalra a férfi és elsétált a tábláig, amire valakire grafitizett egy töklámpás mintát, amitől persze nem látszott a következő járat érkezési ideje.

- Érdekes ünnep – szólalt meg mögötte egy férfi – Tudod, mi a legérdekesebb?

Kérdezte a kedves alak. Alig pár évvel lehetett fiatalabb, mint a férfi. Az fáradtan forgatta a szemét. Nem mondott semmit csak otthagyta a fickót és leült a padra.

- Halloween két ünnep keverékéből született. A keresztény mindszentek estéjéből, mikor a hiedelmek szerint az elhunytak lelkei visszatérnek. És a kelta Samhain…

- Aha, kösz.

A férfi felugrott és otthagyta a neki magyarázó fickót. Egy pillanatra felmerült benne, hogy egyszerűen laposra veri az alakot a kihalt megállóban, hisz ki látná meg, de túl fáradnak érezte magát még ahhoz is. Megindult az üres utcákon lefelé, remélve, hogy eléri a következő megállót mire jön a villamosa és ott nyugodtan fel tud rá szállni.

- Kelták ezen a napon ünnepelték az újévüket mikor a világunk és a túlvilág közötti határ a legvékonyabb volt és eljött a sötétség és a hideg időszaka.

- Ide figyelj te geciláda!

Üvöltötte el magát a férfi, de mikor megfordult, hogy üssön, a másikat nem látta maga mögött, pedig a hangját egyértelműen onnan hallotta. A szürke épületek körül csak a lehullott barna levelek táncoltak az enyhe szélben, az ég kékes fényben úszott a világító teliholdtól.

- Az érdekesség az… – mondta a férfinak a fickó ismét a háta mögül. – Hogy mindkét vallásban ott van a visszatérő szellemek ténye.

- Kussolj! – üvöltötte a férfi és a gallérjánál fogva megragadta a másikat. – Fogd be azt a köcsög pofádat vagy én fogom be te faszszopó!

A fenyegetése közben érezte, hogy a kezére valami hideg folyik. Elrántotta a kezét és rémülten látta, hogy bordósan száradó vér került rá.

- Egy este, amikor, ha nem öltözöl be, vagy nem áldozol tisztelettel, a szellemeknek azok visszatérnek.

Folytatta a szavait a másik miközben a férfi értetlenül törölgette a vért a kezéről.

- Mi a faszomról beszélsz, ember? Vérzel, te idióta!

- Persze ezek a szellemek lehetnek régi rokonok, szerettek, akik hiányoltak és újra áldást akarnak hozni rád.

A férfit nem érdekelte tovább, letörölte a kezéről a vért, eldobta a zsebkendőt, majd a fickóhoz fordult. Már úgyis vérzik, mit számít pár lila folt neki, legalább végre befogja a pofáját. Kezét emelve fordult a másikhoz.

- Vagy lehetnek lelkek, akiket elgázolt egy részeg sofőr egy magányos, csendes estén, mikor ment haza a családjához, és a mocsadék még nem is lassított, hogy megnézze jól vagy-e.

A férfi megtorpant. A fickó törött nyakkal állt előtte. Ruhája szakadt és véres volt. Arca élettelen, szemei üresek. A férfi rettegve hátrált a falig. A holt lélek lassan lebegve közeledett felé.

- Te pedig csak nézed, ahogy elhajt. Tudod, hogy ezek az utolsó gondolataid. Csak haza akartam menni.

A férfi érezte a fagyot, ami áradt a sötét lélekből, aminek töredezett, össze-vissza hajló ujjai lassan áthatoltak a mellkasán. A szívébe markolt a szellem keze és megszorította azt, amiről talán még a férfi se hitte, hogy van neki.

- Miért nem mehettem haza?

A férfi kinyúlt a szellemhez, de nem bírt szavakat kinyögni csak fulladozott, ahogy a mellkasa összeszorult. A szíve megállt és ő izzadva még könyörögni akart az életéért. Utoljára még a szellem szemeibe nézett, amikből könnyek csordultak ki.

- Csak haza akartam menni – súgta a szellem, majd eltűnt.

A férfi élettelenül borult az oldalára és az érkező partizó fiatalok érdektelenül sétáltak el mellette, próbáltak nem ránézni, mert féltek, hogy valami hontalan fog tőlük kéregetni.