HTML

Zspider alkotói blog

Friss topikok

  • Joleia: Kedves Zspider! Aranyos sztori, én hiszek ezekben a dolgokban és én rengeteg történetet tudnék me... (2017.10.02. 16:09) Horror Hava 2017: A macskák látják a szellemeket
  • doggfather: olvasd át még egyszer, mert tele van elgépeléssel! (2014.01.12. 08:44) Az Év 13 Legjobb Képregénye
  • The Comic Cat: Ilyenkor úúúgy örülnék, ha tudnám, hogy szívtál valamit előtte :D Egyébként, valahol igazat kell ... (2013.07.31. 11:18) GI Joe – Real american Trauma
  • Zspider: Tíz éve írok novellákat. Korábban írtam életem első képregény forgatókönyvét és van jó pár teli ra... (2013.03.25. 03:55) 10 éve írok
  • dobos4tamas: El kell majd mondanod, hogy mennek ezek a dolgok! Ahogy leírod, hogy szinopszist vár egy rajzoló t... (2012.04.12. 19:46) 2012: 2 képregény, 3 hónap alatt

2017.10.16. 14:00 Zspider

Horror Hava 2017: Modern Horror

Milyen a modern horror? Mi rémiszti meg téged?

Modern Horror

 

- Bloody Mary. Bloody Mary – a nő nagyot sóhajtott, majd folytatta – Bloody Mary.

A szobában néma csend lett, csak az asztal közepén recsegő és ropogó hangokat kiadó tablet hallatszott. A szerkezet monitorján a lángok vörös és sárga fényei váltakoztak, ezekben tündöklött a történet mesélője. A csend hirtelen megtört és mind hangosan felnevettek. A sötét szobában minden függönyt elhúztak és csakis a tábortüzet imitáló nagy képernyős tablet teremtett némi világosságot. Az egyetlen, dolog, ami megtörte ezt az illúziót az a konyhából néha ki-ki szűrődő hűtő lámpa fénye volt.

- Mark! Gyere már vissza! – üvöltött az egyikük ki a konyhába. – Lemaradsz a saját bulidról.

- Mindjárt!

Felelte a férfi kintről és zörögni kezdett az evőeszközök között a hangok alapján. A társaság tekintete lassan a nő mellett ülő férfi felé fordult. Az meglepve nézett körbe.

- Rajtam a sor?

- Nem csak túl gyönyörű vagy Don Juan!

Mondta viccesen az egyik barátja és a csapat jót nevetett. A férfi a nevetés után a kezét a tablet felé emelte, mintha a digitálisan teremtett fények tényleg meleg tüzet biztosítanának.

- Az utcánkban volt egy romos ház. Megszokott sztori. A tulaj egy özvegy öreg veterán volt, aki félelmetesnek tűnt. Persze mi kölykökként csomó hülyeséget összehordtunk róla. Rémmeséket mondtunk, ha jöttek unokatesók vagy haverok mindig elmondtuk, hogy ez félelmetes felkarú öregember gyerekeket eszik. De csak a karjaikat, mert azt reméli ettől nő vissza a sajátja. Idővel egyre bátrabbak lettünk, először csak az utcában lévőkkel vicceltük ezt, majd a suliban és a végén már a családunknak is elmondtuk.

Egy nap pont a háza előtt álltunk meg a biciklikkel. A halálmenetnek hívtuk, mert az ő lakásától kellett biztonságba jutni az utca másik végéig, aki utolsó lett az kapott mindenkitől egy zsibbasztót, hogy az öreg harapását ne érezze majd. Tudom-tudom! – emelte fel védekezően a kezeit és férfi. – Szörnyű dolog volt tőlünk, de gyerekek voltunk.

Szóval egy nap mikor a halálmenetre készültünk az öreg a karomba markolt. Sose rémültem meg annyira. Megszorított és magához húzott. Talán túl hangosan emlegettük őt a háza előtt, talán visszahallotta valakitől, mert azonnal rám rikoltott. „Megeszem a gyerekek kezeit?” Kérdezte érces-dühös hangon. Nem tudom miket mondott még, mert az adrenalin elnyomta a hangokat. Kitéptem magamat a szorításából és a csapattal elhajtottunk. Az öreg állítólag aznap szívrohamot kapott. Mind nagyon szégyelltük magunkat, bár anyámék szerint nem a mi hibánk volt és nem is miattunk történt, hanem órákkal később a lakásában okozta valami a szíve leállását. Mégis nem tudtam elfelejteni a dolgot. Aznap este életemben először és utoljára alva jártam. Kisétáltam a szobámból, le a lépcsőn, ahol elcsúsztam és eltörtem a kezemet. Nem is ez a félelmetes, hanem az, hogy reggel kiderült, hogy mindannyian, akik aznap ott voltak az öregnél, alvajártak és megsérült a kezünk. Megvágták magukat, lehorzsolták vagy csak bevágták az ajtófélfába. Tudom hülyeség, de mindig úgy éreztem, hogy aznap este mindannyiunkát az öreg csábítgatott magához, és mikor nem tudta az egész karunkat elvinni, elvitt pár apró cafatot.

A szoba ismét elnémult. Pár kényelmetlen sóhaj hallatszott csak. A mesélő kipillantott.

- Még mindig kint pepecsel? – kérdezte a többieket és a mellette ülő legyintett.

- Úgyis én jövök! - csattant fel. - Mind ismerjük az Álmosvölgy legendáját ugye?

- A mit?

- A fejetlen lovas történetét. Mikor a beképzelt arrogáns tanárt vagy megtréfálták a helyiek vagy egy valódi fejetlen lovas vitte el a fejét.

- Amikor Johnny Depp helyszínelőt játszott?

- Igen... szegény Irving most forog a sírjában... - húzta morogva a száját a mesélő. - Mindegy, a lényeg az, hogy ismeritek. Nos, én jártam Álmosvölgyben, ami amúgy egy egészen helyes kis városka, ha leszámítod, hogy a fele teli van Fejetlen lovas ajándéktárgy-boltokkal. Mikor ott jártam hallottam ezt a sztorit.

Halloween napján a gyerekek kitalálták, hogy kicsit megszívatják az autósokat. Mivel pár tök nem élte túl Halloween-ig a haverom és a barátai elvitték és a darabokkal megdobálták a hídról érkező kocsikat. A haverom, akitől ezt hallottam, nem akart részt venni benne így csak felment velük az építkezésen a homok dombra és figyelte az egészet. Egy öreg kopottas musztáng elhajtott előttük és persze a kölykök rögtön sorozni kezdték. Ám a kocsi olyan szar állapotban volt, hogy a dobásoktól bekapcsolt a légzsák. Szerencsétlen sofőrt azonnal lefejezte. A fickó fejetlen, még remegő teste pedig a gyerekek közé hajtott. A haverom leugrott a hegyről még időben, ahogy a barátain áthajtott az autó, majd valahol tőle pár méterre becsapódott egy vasrúdba és az ablakon kiszáguldott egy faragott töklámpás. Szegény srác mai napig terápiára jár és retteg a lámpásoktól.

A szobában ismételten kellemetlen csend lett. A fejetlen lovas mesélője zavartan sóhajtott majd kinézett a konyha felé hátha a házigazda feldobja a hangulatot.

- Mark, hol vagy már?

Válasz helyett pezsgős üveg pukkant. A társaság tapsolva ünnepelte meg a hangot, ami megtörte a zord hangulatot. A férfi besétált egy tálcányi pezsgővel a szobába. A konyha fényeit lekapcsolva már tényleg csak a tableten animált lángok adtak némi fényforrást.

- Na ez egy kiváló ötlet volt!

- Mondtam, hogy megéri rám várni!

Felelte büszkén a vendéglátójuk és mindenkinek adott egy pohárral.

- Miről maradtam le? – kérdezte érdeklődve.

- Semmiről, pont te jössz!

- Erre iszunk!

Mondta a házigazda és koccintás után mind beleittak a pezsgőkbe. Mosolyogva visszaültek a helyükre. Páran elkezdték rázni a fejüket és pislogni nehézkesen.

- Nem érzem az ujjaimat… - morogta nehézkesen az egyik nő és lassan mind az oldalukra dőltek a székeikben.

A házigazda előrehajolt, végignézett a vendégein, akik mint a szakadt drótokon lógó bábok próbálták a végtagjaikat felemelni.

- Jöhet az én horror történetem? Ez nem is az én lakásom, nem is az én nevem. De ami az enyém, az a pezsgő, amiből ittatok.

Páran még sikoltani akartak, de a szájuk elernyedt, légzésük egyre lassult és nem bírták a szemeiket nyitva tartani. Könny csordult ki a lassan lecsukódó szemekből, ahogy rájöttek miféle szörnyeteggel vannak összezárva.

- És ez a történet? Ez csak nektek lesz horror.

Az ujját a kijelzőre helyezte majd balra húzta azt ezzel kikapcsolta a lángokat a tableten és a szoba sötétbe borult.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Horror Hava horror hava Szellemek Horror Hava 2017


A bejegyzés trackback címe:

https://zspider.blog.hu/api/trackback/id/tr4712989632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása