2. Tükörterem
Ah… a tükrök terme. Mily csodás hely. Varázslatos. Mindenki kedvence. Itt lehetsz magas, mint egy tölgy, apró, mint egy törp, izmos és kövér. Az álmok földje ez. De jól vigyázz. Okkal félték az ősi népek a tükröt. Látni magad nem természetes dolog és a mi tükreink eltorzítják még eme képet is. Megtéveszt, és ha nem figyelsz, elveszel.
Emlékszem még sok éve egy kis szőke lány lépett be a kapukon. Kacagott és rohant a tükrök között. Élvezettel nézte magát izomkolosszusként. Lenyűgözte minden egyes darab.
Mégis egy volt, mi megragadta a figyelmét. Egy apró tükröt talált magának. Ezen ő tökéletes volt. Fakó és töredezett haja csillogott. Szürke pattanásos bőre élettel teli és hibátlan. Tartása büszke és boldog, sehol a meghajlott fáradtság és keserűség. A lány percekig nézte a tükörképét és az őt. Majd nagyot sóhajtott és megindult tovább.
A tükör széléről koppant vissza. Nem látta, nem tudta megmondani, de valami volt ott és nem tudott tovább menni lassan a tökéletes mása pedig eltűnt.
Én már csak egy boldog lányt láttam elfutni és bent egyet sírni a tükörben. Nem volt szívem kivinni a szobából miközben könyörgött, hogy „gyere vissza.” Talán ha belépsz magad is hallhatod a hangját. Talán ha belépsz magad is lakótársa lehetsz a szőke kislánynak.
Hehe… hehh…
Fazekas Zspider Zsolt
2015.10.03
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.