Az egész életünk során magunkkal hordozzuk őket és óvjuk, rejtjük ezeket. Ők a titkok. Neked is van?
Suttogó
Az irodából hazamenet a nő lelkesen mesélt a férfinak. Az csendben hallgatta. Szavaira csak néha hümmögött valamit, vagy bólintott.
- Most te is mondj valamit!
Bökte oldalba a fiút. Az csak elmosolyodott szerényen.
- Komolyan! Mindig csak én jártatottam a számat, mesélj nekem valamit magadról.
- Nem szoktam – rázta meg a fejét. – Nem szoktam beszélni magamról.
- Gyerünk már! Semmit sem tudok rólad! Mit csinálsz este? Mit csinálsz, amikor nem dolgozol? Mik a titkaid? Van egyáltalán titkod?
A fiú szemei felcsillantak.
- Titkom?
- Igen!
- Szeretem a titkokat.
Mondta picit zavartan.
- Na, végre! Mesélj valamit!
- Én… tudok titkokat. Sokat. Mindet.
A nő megtorpan egy pillanatra és értetlenül néz, de követi a kollégáját és felszállnak a villamosra. Az ajtók bezáródtak mögöttük és a kettő kapaszkodva állt a lassan induló járműn.
- Ezt hogy értetted?
- Tudom... az emberek titkait. Mindenkiét. Mindent.
A nő egy lépést hátrébb tett. A fiú félve bizonytalanul mondta ki a szavait, nem felvágott vagy ijesztő próbált lenni. Csak a maga megszokott kis csendes módján mesélt. Mikor látta, hogy nem hisznek neki odasétált két fiatal lányhoz és lehajolva súgni kezdett nekik valamit. A páros jégé dermedt és elkerekedett szemekkel nézték őt.
- Mi.. mit akar ezzel? – kérdezte az egyik.
- H-honnan tudja? – hebegte a másik.
- Csak adjátok át a helyeteket és soha senki sem tudja meg.
A lányok azonnal így tettek. A fiú a székekre mutatott és a kolléganője félve leült.
- Mit mondtál nekik?
- Az egyik titkukat. Egy közös titkukat.
- Honnan tudtad?
- Csak tudom őket. Mindenkiét. A tiédet is.
A nő megremegett. A fiú közelebb hajolt és súgott valamit. A társa bőgve omlott össze.
- Ezt senkinek sem mondtam el soha! – üvöltötte. – Honnan tudod? Ki vagy te?
- Ez a megállónk. Gyere, szálljunk le.
A nő járni sem bírt, de nem fogadta el a fiú segítségét, minden mozdulatánál eltaszította őt. A megállóban leült és a könnyeit törölte.
- Ezért... nem beszélek sokat. Én csak a titkaitokat tudom. Ha valaki megtudja, hogy mit tudok én…
A szavai elakadtak, és a falnak csapódott. Az egyik tini lány lökte annak, amikor rohanva megragadta a torkát. A feje tiszta vér lett, ahogy a törött plexihez szorítva fojtogatták. Az iskolás lány barátnője nem tudta mit tegyen csak tétlenül állt mellettük. A fiú kezdte eszméletét veszteni, ezért még gyorsan odaszólt a másik lánynak:
- Tudom… mit tettél az... öcséddel… segíts vagy… elmondom…
A lány gondolkodás nélkül tépte le a barátnőjét a fiúról és a verekedésük során az érkező villamos elé zuhantak. A nő és a megállóban állók sokkban nézték végig az egészet. A fiú köhögve dülöngélt.
- Minden… kinek… van titka. – mondta hörögve. – A kérdés… hogy mit teszel meg azért, hogy titok maradjon – a kolléganője meredten figyelte őt – Most… vigyél haza.
Parancsolta határozottan és a nő azonnal teljesítette a kérést.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.