Néha a halál csak egy állomás...
Lidérc
A férfi békés nyugalommal hümmögött egy gyermekdalt miközben a szikéjét tisztogatta. A raktár sötétjében, csak a kis asztalánál volt egy lámpa. Az alak annyira belemerült az orvosi eszközök rendezésébe, hogy nem is vette észre a háta mögötti holtestet, ami lassan felemelkedett. A zöldesen derengő forma lebegve indult meg a gyilkosa felé. Mikor az megfordult sikoltva dobta el a pengéjét. A lidérc keze áthatolt a mellkason be egészen a szívig. A gyilkos ínye és szemei vérezni kezdtek. Több tucat kegyetlen és hosszas gyilkosságot élt újra a férfi, de most, mint az áldozat.
- Bűnös vagy, de nem te öltél meg engem…
Mondta a szellem, torz élettelen hangján. A férfi fehér ingje átázott vérrel a lidérc keze körül. A szív lassan leállt. A fülből, szemből, szájból és orrból ömleni kezdett a karmazsin testnedv, mint egy csapból. Pillanatok alatt meghalt ezek után. A lidérc érdektelenül megfordult és ellebegett, hogy megkeresse az igazi gyilkosát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.