Egy fiú bármit megtesz az anyjáért... ugye?
Anyáért
A lassan hörgő zombi agya szétrobbant a golyótól. A többi élőholt érdektelenül sétált tovább. A tíz éves kisfiú egy könnyed mozdulattal pattintotta ki a még füstölgő hüvelyt a mesterlövészpuskából. Rágóját leköpte a háztetőről és felvette a puskát. A tető ajtón egy férfi sétált fel köntösben egy bögre kávéval.
- Szép lövés kölyök – mondta elismerően az alak.
- Kösz, nem először csinálom – felelte a fiú és újra töltötte a fegyverét.
- Igen, anyád mondta, miféle szörnyekkel találkoztatok utatok során – szavai közben a férfi kisétált a ház széléhez és kinézett a zombikra. – De remélem, tudod, hogy én soha nem bántanálak, se téged, se őt.
- Ők se tettek ilyesmit – válaszolta a gyermek és kibiztosította a puskát. – Elég volt ezt hazudnom, majd elintéznem azt, aki anyukámhoz nyúlt.
- Mi?
Kérdezte a férfi rémülten, már késő volt egy golyó mellkason találta és lesett a háztetőről. Sikoltva zuhant le és a becsapódás után az élőholtak lakmároztak belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.