Zspider alkotói blog

Nos tartozom pár hírrel:

Megjelent a Farkasok Völgye , a Gombalovas Különszámban. Ez a rövidke ókori horror a kezdete egy érdekes kis sorozatnak, ami kb évente fog megjelenni.

http://random-magazin.blog.hu/2011/10/17/gombalovas_kulonszam

A nyomtatott megjelenésem elmarad sajnálatos módon.

Balakin (akinek írom a Város Legendáit) elkészítette a borítót egy leendő közös projektünkhöz: http://balakin.blog.hu/2011/10/08/borito_keszites

Az FV képregényről még lesz szó, de addig is íme a Haloween-i (és egyben 224.) novellám:

Varrt ember

 

            A két lány bizonytalanul sétált a sötét utcákon. A holdat lassan vonuló ében felhők rejtették el és az lámpák már villogva jelezték, hogy nem képesek sokáig szolgálni az utcájukat. A néma csendet csak a magas sarkak éles koppanása törte meg. A páros az aluljáró felé vette az irányt és esetlenül lerohantak a lépcsőkön.

            Hiába voltak már a metró mozgólépcsőjénél még mindig hátrafelé figyeltek rettegve. Lefelé lassan kifújták magukat és visszavették a maszkjaikat.

- Leráztuk? – kérdezte az egyik.

- Aaa-azt hiszem.

            Lihegte választ az még párszor felpillantva a biztonság kedvéért. Az állomás teljesen kihalt volt, a neonok itt is bizonytalanul pislogtak. A hűvös szél körbe táncolta a duót, aki reszketni kezdtek. Idegesen nézték az alagutat és várták a metrót miközben mindig egy újabb pillantást vetettek a lépcsőre. A falon elhelyezett visszaszámláló vérvörös fényeit figyelve szinte önmagát karmolta az egyik lány.

- Gyere…

            Könyörögte suttogva. A másik lány ezt látva megölelte finoman, hogy megnyugtassa bár ő maga még mindig remegett. A kettő lassan kezdte venni a levegőt és egyre ritkában nézett körbe.

A két lány éles fémes sikoltást hallott és ösztönösen ugrottak szét. A kellemetlen hang szinte árvízként özönlött be a kihalt állomásra. Ahogy fordultak a metró lámpái elvakították őket. A testüket pedig a földön szétszór papírok armadája kezdte el csapkodni a feltámadó szélben.

A kettő zavartan nézett fel és vette tudomásul, hogy csak a járatuk érkezett meg. Nagy levegőt vettek és berohantak gyorsan az ajtón. Egymást fogva suhantak végig a szinte kihalt kocsin átrohanva az egyetlen utas mellett. A doktor jelmezben üldögélő férfi szemöldökét emelve mérte fel a két jelmezes lánykát és élvezettel merült el a fenekük látványában, ahogy azok elmentek mellette. Arcán kujon mosoly jelent meg és bártan állt fel a helyéről, hogy a pároshoz menjen.

Az ajtók visító hangon jelezték, hogy zárodnak, ám amikor szinte mind koccanva becsukódott egyet egy kéz fogott meg. A két lány rettegve pillantott fel és a férfi zavartan fordult hátra. Az ajtót két erős kéz feszítette szét és egy ballonkabátos férfialak szállt fel. A lányok megdermedve figyelték a görnyedt figurát, aki még így is messze magasabb volt hármójuknál.

A jelmezes férfi látta a fiatal hölgyek félelmét még maszkon keresztül is így bátran fordult meg és indult el a határozottan feléjük tartó óriáshoz. Az ajtók végleg záródtak és a metró megindult. A lendülettől a férfi kicsit elveszette az egyensúlyát, de az újdonsült utas még így is zavartalanul haladt tovább. A lámpák lassan kezdtek villogni felette, mintha csak a sötétség kísérné őt útján. A doktornak öltözött egy kicsit elbizonytalanodott, de hátra fordulva látta a sóbálvánnyá vált párost és tudta, hogy csak ő segíthet.

A férfi meg akarta szólítani a nagydarab alakot, de megakadt a szava, amikor meglátta annak az arcát. A feje mindenhol varrásokkal volt teli, mintha több tucat ember arcából rakták volna össze a képét. A legtöbb újdonsült arc rész nem is illeszkedett egymáshoz így sok helyen az arányok torzak lettek.

- Öreg… menő a jelmezed, de… - mondta bizonytalanul a férfi.

- Jó orr.

Hörögte a varrt ember. Az orvos kosztümösnek esélye sem volt megmozdulni mire a nyakát, megragadta az alak és a másik kezével egyszerűen letépte az orrát az arcától. A fájdalmas sikolyokat a metró fékjei nyomták el, ahogy a járat megérkezett a megállóba. A két lány azonnal kirohant, miközben látták, hogy az óriás végzett az áldozatával.

            A lányok felérve a felszínre egy pár emeletes házat vettek észre, aminek ajtói nyitva voltak és bentről jelmezes emberek sétáltak ki. A páros összenézett, egy pillanatra majd gyorsan besétáltak.

            A házban a zene szinte mindent elnyomott, a tömeg nagy és mindenki jelmezben, kezében egy pohárral vagy üveggel sétálgatott. A lányokat nagy érdeklődéssel szólította meg több fiú is, de azok csak félre lökdösték őket, hogy felrohanhassanak a lépcsőn.

            Az emeletre érkezve már hallották az első sikoltásokat. Gyorsan az első ajtón berohantak és becsukták. Átkarolva egymást becsukott szemmel hallgatták a kiáltásokat és reccsenő hangokat. Összebújva a műanyag maszkok kényelmetlenül elcsúsztak így ledobták őket a földre.

            A lámpák pislogni kezdtek a szobában és duó remegve kezdte figyelni az ajtót. Egyre gyorsabban vették a levegőt és libabőrösök lettek, amikor hallották a lépcsőket nyikorogni. Az ajtó alatt beszűrődő fényben megjelent két árnyék, a férfi lábai. A kilincs kicsit elmozdult, ahogy valaki megfogta a másik oldalon. A fehérre festet, fa repedezni kezdett a zár körül, ahogy megpróbálta azt kitépni.

- Nem ér…

            Nyögte ki az egyik lány sírva, de már késő és a kilincs kitépése után az ajtót egy enyhe lökéssel nyitotta ki a varrt ember. A hatalmas alak új varrásokkal és vérrel volt borítva, mégis arcán semmiféle érzelem nem látszott. Mögötte minden lámpa villogva próbált fényt hozni, amitől a párosra vetült a hatalmas árnyék.

- Hagyj minket békén!

            Üvöltötte teli torokból a másik lány az óriásra.

- Elég volt a játékból lányok – szólt mély, búgó hangján a férfi. – Ezzel csak hosszabb időre lesztek szobafogságban. Most pedig gyertek.

            A két varrásokkal teli lány megadóan állt fel.

- Igenis apa…

 

Vége

Kellemes Haloweent, nem érdekel, hogy nem Magyar ünnep, jó buli szóval érezzétek jól magatokat ti is rajta :)