HTML

Zspider alkotói blog

Friss topikok

  • Joleia: Kedves Zspider! Aranyos sztori, én hiszek ezekben a dolgokban és én rengeteg történetet tudnék me... (2017.10.02. 16:09) Horror Hava 2017: A macskák látják a szellemeket
  • doggfather: olvasd át még egyszer, mert tele van elgépeléssel! (2014.01.12. 08:44) Az Év 13 Legjobb Képregénye
  • The Comic Cat: Ilyenkor úúúgy örülnék, ha tudnám, hogy szívtál valamit előtte :D Egyébként, valahol igazat kell ... (2013.07.31. 11:18) GI Joe – Real american Trauma
  • Zspider: Tíz éve írok novellákat. Korábban írtam életem első képregény forgatókönyvét és van jó pár teli ra... (2013.03.25. 03:55) 10 éve írok
  • dobos4tamas: El kell majd mondanod, hogy mennek ezek a dolgok! Ahogy leírod, hogy szinopszist vár egy rajzoló t... (2012.04.12. 19:46) 2012: 2 képregény, 3 hónap alatt

2018.10.24. 13:00 Zspider

Horror Hava Halloween: Horror Filmek

Még olyan országokban, mint a miénk, ahol a Halloween ünnepét még mindig kézzál-lábbal ellenzik és küzdenek ellenük, még nálunk is van egy része, amit nagy örömmel betartunk: a horror film maratonok. Legyenek azok aranyosabb gyermek filmek (Coraline), a klasszikus félelmetes filmek (Halloween) vagy az új moziban látható rémisztő képsorok (Az Apáca).

Horror Filmek

 

- Utálom ezeket a horror filmeket – morogta a barnahajú lány. – Mind ugyanarról szól. A szűz lány barátait megölik, ő meg sikoltozva menekül és segítséget kér, majd valahogy sikeresen megöli a gyilkost, amire egy nála hetven kilóval nehezebb rendőr nem volt képes fegyverrel.

Panaszkodott Betti karba tett kézzel. A párja megölelte a nagy kanapén ülve.

- Nem ez a lényeg! Ez olyan, mint a romantikus filmek, tudod, hogy összejönnek, a kérdés mi történik addig. Különben is a Raventown-i Mészárlás egy klasszikus!

- Ja! A fickó, aki a sminkeket meg a szörnyet csinálta, még soha nem csinált ilyet és olyan jól sikerültek, hogy mára mindenre őt kérik fel. Kb. egy ebéd árából dobta össze az egyik legjobb szörnyet valaha!

Mondta egy másik srác, aki közben popcornos tálakat hozott be. A nagy családi kanapén hatan ültek, volt, aki rajta, volt, aki előtte kuporgott és az érkező fiú inkább egy fotelbe huppant már bele.

A fiatalok tizenhét éves koruk körül voltak. Négy lány és két fiú. A lányok osztálytársnők és barátnők, amióta az eszüket tudták. A fiúkból a kanapén ülő Betti párja volt, a másik a vendéglátójuk, aki csak jól akarta érezni magát.

A kanapé szélén kényelmetlenül fészkelődött Veronika, mert ő tudta, hogy az egész Halloween esti bulinak a célja, hogy őt összehozzák a vendéglátójukkal. Pár napja olvasta el az egyik barátnője telefonján, ahol ők külön üzengettek egymásnak egy csoportban erről. Persze próbálta megjátszani, hogy fogalma sincs semmiről, de zavarta a barátnői erőszakossága. Tudta, hogy közülük csak neki nem volt még komoly kapcsolata és zavarta is, de mindig nehezen beszélt másokkal, kényelmetlenül érezte magát, ha ismerkednie kellett. Lehet, hogy még a lányokkal sem lett volna jóban, ha nem ismeri őket gyerekkoruk óta.

Már attól zavartan forgolódott, ha a fiú elsétált mellette. Félt, ha mosolyog, a fiú félreérti, de nem akarta elrémiszteni, sőt tetszett is neki, de nem bírta megszólítani. Még köszönni sem tudott neki, amikor megérkeztek. A legrosszabb része, hogy emiatt nem bírt aludni se. Egész éjjel forgolódott és újra meg újra elképzelte ezt az estét és a jelenetet, hogy mit mondhatna, de persze e helyett csak szenvedve próbálta elkerülni a tekintetét.

Úgy döntött, hogy inkább a filmre koncentrál, amiben a várost egy ősi átok járja, valami groteszk szörny, aminek nem adtak nevet a film alkotói, így csak a „raventown-i szörny” maradt neki.

A lány álmatlanságában a neten nézett utána a hét filmet megélt filmsorozatnak. Ekkor olvasta, hogy az alkotó fiatalkora óta rajzolgatta ezt a szörnyet és mikor először meglátta a sminkes kocsiban, majdnem kirohant a saját forgatásáról.

A film elindult. Egy csapatnyi fiatalról szólt persze. Mivel a nyolcvanas években játszódott, olyan nyolc percen belül egy lány már vetkőzni kezdett benne. A karakterek mesélték a város átkáról.

Valaki a nézők közül megjegyezte, hogy ez az átok minden filmben más és máshogy kell elgyőzni a szörnyet. Veronika elfelejtette, milyen lassúak a régi horror filmek. Nem csoda, a pénzből sokat nem tudtak felvenni, így a film nagy része beszélgetés egy-egy szobában.

Minden erejét bevetette a lány, hogy ne aludjon el rögtön az első filmen. Érezte, hogy pillanatokra le-lebukik a feje. Csak a düh tartotta fent, ahogy a lányok dicsérgették a házigazdát és kérdezgették őt, hogy neki hogy tetszik a hely, ahol vannak. Vagy Betti és a fiúja, akik mellette ültek és egyre merészebben fogdosták egymást a sötét szobában.

A film egy pillanatra megakadt. A kép meg-megszakadt. A társaság értetlenül nézett körbe. A fiú megindult a tévé felé, mikor az kikapcsolt. Mindenki azonnal a telefonjáért nyúlt. A fényekkel a lámpához sétált a tulaj, de az nem kapcsolódott fel.

- Tomi, ez nem vicces!

Üvöltöztek a lányok a házigazdával, aki megadóan emelte a kezét.

- Nem szórakozom! Nézzétek meg!

A lányok megpróbáltak minden lámpát felkapcsolni, de semmi. Elment az áram a lakásból. Veronika térdeit karolva ült a kanapén, nem akart körbe járkálni, úgyis azt csinálta mindenki más.

- Remek, pont a halloweeni film maraton alatt… - panaszkodott Betti

- Azt hittem, utálod ezeket – kötött bele a pasija.

- Igen, de ha már elkezdtük, legalább nézzük végig.

- Öööö… srácok – szakította félbe a pár beszélgetését Tomi. – Azt hiszem, látom, miért nincs áram.

A fiú az ablakon nézett ki, vagyis mire mind odamentek, rájöttek, hogy csak próbált kinézni. Ugyanis az ablakon kívül vastag köd gomolygott.

- Menjünk fel, talán az erkélyről többet látni.

Fent a szülei szobáján keresztül egy jakuzzis erkélyre léptek ki, de ez csak annyit segített, hogy a köd már csak a derékig ért. Pár háztető, fák csúcsa és elsötétedett lámpa emelkedett csak ki. Lent láttak valami fényt. A srácok megörültek és megindultak lefelé.

Az ajtón kilépve üvöltöztek a fényforrásnak. A lányok mondták, hogy lehet, hogy csak egy hontalan és ne hívják oda, de a fiúk megnyugtatták őket, hogy itt a külvárosban nem szoktak járni és nem nagyon lenne náluk telefon vagy lámpa.

Mivel az ide-oda dülöngélő fény forrása nem válaszolt, a fiúk közelebb mentek. A lányok nem akartak maguk maradni, ezért követték őket. A fény egy régi olajlámpásból jött, aminek a lángja gyengén táncolt a köd ritmusára.

Értetlenül meredtek a lámpára, amikor valami fémes zörej vonta el a figyelmüket. Egy hatalmas, vagy két méter magas, robosztus, széles vállú forma közeledett a ködből. Kerek, kopasz fejéről csak a hófehér bőr látszódott. Testét valami sötét barnás-feketés dolog fedte. Hasonlított egy hentes köpenyére, de az anyaga valahogy más volt.

Az alak egyre inkább emlékeztette a társaságot valamire. De az lehetetlennek tűnt, mégis pont úgy nézett ki akár, de ezt egyikük sem akarta elfogadni, pedig bele kellett törődniük. Halk, dadogó szavakat nyögtek ki. Egyikük sem tudott egy teljes épkézláb szót kiejteni a száján a meglepettségtől és a félelemtől, mert az alak pont úgy nézett ki akár a raventowni Szörny.

Hatalmas, izmos testén ráncos erektől dagadó hófehér bőr, ébenfekete hentes öltözet, kesztyű, nadrág, vaskos csizma és egy hentes köpeny, aminek az anyaga bőr, mert az áldozatai arcából készült. Vagy egy tucatnyi bevarrt szem „nézett” rájuk a ruhájáról. Vastag hajó horgonyt cipelt a vállán könnyedén, aminek a láncát a földön húzta, a másik vége pedig a derekára volt tekerve.

Torz, kifakult, sárga szemeivel pillantott végig a hitetlenkedve álló fiatalokon. Szólni nem szólt, mert nem volt szája, annak a helyén bőr húzódott fel egészen az orráig, és bár nem volt honnan levegőt vennie, mégis messziről hallották a mély lélegzetét. Termetéhez hűen nagy, nehéz léptekkel közeledett feléjük. Betti párja mosolyogva fordult a csapat fel.

- Ez biztos csak valami vicc! Jó volt, Tomi, nagyon vi…

Nem tudta befejezni, amit mondani akart, mert az óriás horgonya a vállán landolt, kiélezett széléből az egyik beleakaszkodott a mellkasába. Vért köpött fel szavak helyett, majd a Szörny visszarántotta magához. A csapat sikoltva rohant vissza a lakásba, csak vissza-visszapillantva figyelték, ahogy a fiút lemészárolja a gyilkos.

Az ajtó bezárása után mind sokkban üvöltöttek és rohangáltak. A tehetetlenség és páni félelem átvette az uralmat felettük. Sokan nem akarták elhinni, de a legtöbbjükön még ott volt a fiú vérének permete bizonyosságként. Megpróbáltak kinézni, de csak a lámpás fakó fényét látták.

Majd az ajtót betörte az óriás. A társaság egyként indult meg a lépcsőn felfelé. Veronika hallotta az egyik barátnője elhaló sikolyát, majd reccsenéseket. Nem bírt a könnyeivel, csak futott, ahogy bírt. Tomi megfogta a kezét és berántotta egy szobába. Ott elvezette egy rejtekhelyre.

- Ide bújtam mindig, itt nem találhat meg.

Nyögte halkan a fiú. Átkarolta a lányt, hogy elférjenek az apró búvóhelyen, amiből pont kiláttak egy lyukon az emeleti folyosóra. Veronika érezte, hogy a fiút remegni kezd, de megnyugtatta, hogy nincs egyedül.

Az óriás lassú, cammogó mozgással jött fel a lépcsőn, kezével egy barátnője tetemét vonszolta a hajánál fogva. A lány bőgve fordult Tomi mellkasa felé. Hallották, ahogy a Szörny tör-zúz a lakásban, még valaki sikoltott, hosszan, küszködve, könyörögve, ameddig a véres hörgések el nem nyomták a szavait.

A páros tudta, hogy tenniük kell valamit, a bujkálás kevés lesz. Mikor látták a lyukon keresztül Bettit lerohanni, utána eredtek. Mire kiértek a szobából, az óriás már a lépcső tetején állt. Lent Betti sikoltott, de ők csak a szörnyet látták a lépcső tetején kezeiben a láncát húzta vissza. Tomi ösztönösen nekirohant és felöklelte a gyilkost, akivel együtt zuhantak, majd gurultak le a lépcsőn.

Veronika félve rohant utánuk. Leérve a lépcsőn látta, hogy Betti hátából kiáll a vaskos horgony, de Tomi még élt. Csúnyán összetörte magát, de sikerült felsegítenie. Az óriás nem mozdult. A páros egymásnak dőlve figyelte a lényt, aki hirtelen felült. Rémülten ugrottak egyet hátrébb, majd Tomi ellökte Veronikát, felkapott egy széket és megindult a Szörny felé. Az megragadta a torkát és azt fogva állt talpra.

- Fuss.

Súgta lassan összeszoruló légcsővel a fiú, mielőtt a Szörny megfojtotta volna.

Veronika így tett. Kirohant a barátai vérével festett házból, a betört ajtón keresztül. Futott a ködben, ameddig csak bírt. Egy utcasarokra ért, ahol a táblán az szerepelt: „Üdvözöljük Raventown legbékésebb kerületében!”

Nem értette, hisz ez nem Raventown, az a város nem is létezik! Hallotta a fémek csörgését a betonon és tovább rohant, de elesett. Nem bírta tartani magát. Az izmai lángoltak a megerőltetéstől, a félelem görcsbe szorította a végtagjait.

De kúszott tovább. Elérte újra a lámpást. A filmekre gondolt. Abban a lámpás valami mágikus dolog volt mindig. Nem jutott jobb eszébe, kinyitotta a lámpást és elfújta a lángot. A köd azonnal eloszlott, az óriás pedig úgy tűnt el vele, mintha mindig is része lett volna.

Veronika sírva, remegve fogta fekve a lámpást. Csak nézte azt és próbálta felfogni, mi is történt vele. Majd a láng hirtelen újra kigyulladt, a köd ezer kígyóként ölelte körbe őt és a lámpás üvegében tükröződve látta repülni felé a horgonyt.

A halála pillanatában nagy levegőt véve riadt fel rémálmából a hosszú kanapén. Csak Bettiék vették észre, ahogy felugrott és kirohant a mosdóba. Megmosta az arcát. Betti kopogás után belépett a nyitva maradt fürdőbe.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Igen – sóhajtott Veronika. – Csak még az öntudatom is azzal piszkál, hogy szűz vagyok…

Szólj hozzá!

Címkék: novella Novella Horror Hava horror hava Horror Hava Halloween


A bejegyzés trackback címe:

https://zspider.blog.hu/api/trackback/id/tr4514318727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása