Nem az a félelmetes, aki pusztakézzel képes megölni, hanem az, aki egyetlen tollvonással.
Dühös szavak
A gimnázium zajos folyosóján egy kapucnis fiú sétál. A tegnapi megalázása után nem meri még a fejét sem felemelni. Kezében a füzete van és abban egy történet, amit az egyik piszkálójáról írt. Utólag szánalmasnak érzi a dolgot, hogy oldalakon át írta éjszaka a brutális megölését a fiúnak. Leírta miféle teremtmény mit is tenne azzal, aki őt naponta megszégyenítette. A terem felé tartva megfogta a lapokat és összetépte azokat, a cafatokat pedig szemétbe dobta. Még az kéne, hogy valaki elolvassa, és valami őrültnek higgyék. Van elég baja már. Beült a terembe, de az igazgató sétált be a tanár helyett. Elmondta, hogy az egyik osztálytársukat tegnap megölték. Mikor meghallotta a nevet rájött, hogy róla írt. A fiú összerezzent. Amiket elmondtak azok szerint úgy halt meg, ahogy ő írta. A hír után a tanár úr besétált órát tartani és a fiú mosolyogva elővette a tollát, hogy még írjon pár emberről…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.