3. Kövér nő Könnyei
Ó a kövér nő. Mily vicces és undorító az a test mely nem olyan, mint a miénk. A mi cirkuszunk lakója Cosima. Nézzétek meg ezt a hatalmas nőt, ki alatt egy puhány szék eltörne. Ám Cosima magára hozta eme átkot. Ha száz évig nem enne akkor se fogyna le. Hidd el kedves vendég, már megpróbálta…
Cosima 1447-ben született a csodálatos Firenzében. Olasz ország gyermeke volt és a vadul fejlődő reneszánsz lett nevelője. A háborúktól és pestisektől megszabadult Olaszország gazdagságát élvezte az ekkor uralkodói családtagja. Ez az ifjú alig húsz éves lány tökéletes volt. Hatalmas keblei, feneke, kerek és formás. Megannyi festő kezét adta volna, hogy Isten teremtette testét vászonra vigye. Művészek énekelték dicshimnuszét és a leggazdagabbak vették az ékszereit. Ő volt a város gyöngye. Ám félt. Rettegett, hogy egy nap tán elveszik kereksége és vékony sápadt, csontos, öregasszony lesz, mint az anyja.
Félelme addig terjedt, hogy annak ígérte ártatlanságát és kezét ki megoldást talál erre. Cosima okos lány volt. Felismerte a csalókat és hazugokat. Sok hamis balzsam, álszent kegytárgy után egy gazdag kereskedő egy Perzsia földjén vásárolt ócska bronz lámpást adott. A lány kiparancsolta és tiltotta apja palotájából. A férfi kérlelte mondta, hogy nem az, aminek látszik és minden vagyonát erre költötte. Nem hallgatták meg.
Aznap este mégis mikor megvetve félre dobta a lámpást egy dzsinn emelkedett ki belőle. A dzsinn elmondta mi ő. Ősi mágikus erejű szellem ki bármely kívánságot teljesítheti. A lány kapva kapott a helyzeten és kérte az örök szépségét, de a dzsinn nemet mondott. Hisz a dzsinnt meg kell fizetni a varázslatáért. A lány bőgve mindent felajánlott. Palota, szolgálók, arany, ékszer, minden.
A következő pillanatban a fénylő vénusz mindene oda lett, de tökéletes szépségként landolt palota valamikori területén, ami előtt csak a dzsinnt hozó kereskedő térdelt. A kettő boldogan ölelte át egymást és még az nap megházasodtak. Nem volt nagy esküvő hisz szegények lettek.
Pár év koplalás után a kereskedő elhunyt, de a lánynak már nem volt rangja vagy neve így nem lett több mint ágyas pénzéért. Évek során elhunytak a szülei, a barátai és mindenki kit ismert, de ő örökké ugyanolyan szép volt. Amire viszont nem gondolt… ez a szépség nem változott a korokkal és ahogy a világ túllépett a Reneszánszon úgy Cosimán is. Több mint hat évszázada keresi helyét a Reneszánszi szépség, de lassan nincs, ahol ne kacagnák ki ezért adta el a lelkét a cirkusznak. Hisz itt legalább megkapja a betevő falatját is érte.
Cosima története még jobban bebizonyítja, hogy a szépség… múlandó.
Hehehehehehehe!
Fazekas Zspider Zsolt
2015.10.03
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.